Kedves Útitársam !
Manapság, mindenkit izgat a stressz. Az orvosok felfedezték, hogy sok fizikai probléma függ össze a stresszel és mindenki szenved tőle valamilyen szinten.
De azt tudtad, hogy a stressz kezelő képességed kapcsolódik a korai életélményeidhez?
Ahogy azt mostanra biztosan kitaláltad a holografikus szinkronhangok nagyon hatékonyan csökkentik a stresszt és segítenek, hogy a fiatalkori traumáinkat megoldjuk. Ezért ez egy különleges levél, ami a stressz témakörével foglalkozik. Szeretnék veled megosztani új kutatási eredményeket a fiatalkori trauma és stressz területéről.
Ezek az új eredmények igazolják számomra, amit évek óta a megfigyeléseim alapján intuitívan igaznak érzek.
Tényleg azt érzem, hogy ez a legfontosabb levél, ami ebben a sorozatban született. Remélem, részletesen áttanulmányozod, megemészted a tartalmát, elgondolkodsz rajta, beépíted a saját életedbe, néha visszajössz és elolvasod ismét.
Ennyire fontos!
A modell, ahogyan a holografikus szinkronhangok hatását az emberi agyra, a személyiségfejlődésre és az evolúcióra le lehet írni, mindig finoman hangolódik. Valójában a modellek és teóriák csak annyira jók, amennyire képesek a valóságot leírni és…
…megjósolni, mi fog és
minek kellene történnie egy adott szituban.
Például a Nobel díjas Ilya Prigogine modellje, ami leírja, hogyan növekednek és evolválódnak komplex rendszerek, hozzásegít bennünket, hogy sikeresen megjósoljuk mi fog történni az agyunkkal, ahogyan a holografikus szinkronhangok, ráveszik agyunkat, hogy újraszervezze önmagát…
…egy magasabb funkcionalitási és tudatossági szintre.
Őszintén megmondom, nem találkoztam még egyetlen olyan reagálással erre a technológiára, aminek nincs értelme ezen a változás modellen belül. Ez egyre nagyobb és nagyobb magabiztossághoz vezetett engem, hogy Prigogine teóriája pontosan a valóságot írja le és hagyatkozhatunk rá, hogy megjósoljuk mi fog történni, ha használjuk a hangokat és átmegyünk egyes szintjein a programnak.
Nem akarok részletekbe menően írni itt Prigogine munkájáról, mert megtettem már a „sorsfordító avagy az én történetem” írásomban.
De a főbb pontjait azért itt is összefoglalom, mert szorosan kapcsolódnak ennek a levélnek a tartalmához.
Kezdjük a növekvő entrópia törvényével, ami a termodinamika II. törvénye. Ez kimondja, hogy minden „dolog / rendszer”, idővel tendenciózusan szétesik darabjaira és rendezetlenebbé válik…
…hacsak energiát nem adunk a rendszerhez
valamilyen formában.
A kocsid például szétesik darabjaira, ahogy használod, hacsak nem szervizeled rendszeresen és javítod meg azokat az alkatrészeket, amelyek elhasználódnak.
Ez az univerzum egyik legalapvetőbb törvénye. A tény, hogy minden rendszer idővel kaotikusabbá válik, kétségkívül tudományosan bizonyított és elfogadott a tudományos világ által…
…több mint 100 éve.
Rendszerek, amik megőrzik rendezettségüket, ahelyett, hogy szétesnének, vagy még rendezettebbé válnak, ahogyan ez az emberrel történik, teszik ezt mindazért…
…mert képesek megszabadulni az entrópiától
vagy más néven rendezetlenségtől,
oly módon, hogy kibocsájtják azt a környezetükbe.
De minden rendszernek (és emlékezz az ember is egy rendszer) az összetettsége alapján megvan a felső határa, hogy mennyi entrópiát képes a környezetébe kibocsátani. Minél összetettebb annál többet.
Mivel minden rendszer (vagy a mi értelmezésünkben, minden személy) valójában egy folyamatos energiaáramlás, ez a kibocsájtani képes felső entrópiaszint, meghatározza azt is, hogy mennyi inputot képes kezelni.
Ez így érthető ugye?
Mindaddig, míg a inputszint, amit megtapasztalsz (étel, ital, érzékszervi benyomás, fizikai behatás, kozmikus sugárzás vagy bármi más formában) nem lépi át a képességed azon szintjét, ami a benned keletkező entrópia kibocsájtási szintje…
…minden rendben van, és a rendszer, (azaz Te) stabil marad.
Mikor ezt a felső szintet átléped, az extra entrópia, amit nem tudsz kibocsájtani elkezd benned felgyülemleni. Ahogy ez megtörténik, a rendezettség szétesése megkezdődik és…
…te egyre zaklatottabban, kaotikusabban érzed magad.
Ugye, tudod mire gondolok?!
Ha ez a folyamat folytatódik, akkor egy ponton, amit Prigogine bifokációs pontnak nevez, a rendszer (azaz te) vagy teljesen tönkremegy és megszűnik létezni, mint szervezett rendszer (Isten mentsen meg ettől!), vagy spontán meglépi, az un. quantum ugrást…
…és újraszervezi önmagát, egy magasabb szinten.
Ez az új rendszer -Ez az új Te- képes kezelni azt a mennyiségű inputot, ami a régi rendszernek _ez a régi Te_ túl sok volt.
A legfontosabb karakterisztikája ennek az új rendszernek, a magasabb entrópia kibocsájtó képessége ebből kifolyólag…
…több környezeti inputot képes kezelni.
Úgy tűnik, Prigogine teóriáját nagy mértékben alkalmazhatjuk az olyan érzelmi diszfunkcionális jelenségekre, mint harag, félelem, szorongás, depresszió, szerhasználat vagy bármi más nem működő érzés és viselkedés.
Talán ismered azt az uralkodó nézetet a személyiségfejlesztők köreiben, ami azt tartja, ha traumatizálódtál, különösen gyerekkorodban, akkor van ez a „dolog”, ami el van temetve a tudattalanodban, ami mindenfélét okoz neked. Ennek a „dolognak” a felszínre kell jönnie és meg kell gyógyulnia.
Azt hiszem ez a leírás nem tükrözi hűen és nem ad teljes képet arról, ami valójában történik.
Ha Prigogine teóriáját észben tartjuk, akkor van más mód, hogy az érzelmi diszfunkcionalitásra tekintsünk.
Minden embernek van egy ingerküszöbe, hogy mennyit bír elviselni abból, ami a környezetéből felé áramlik, beleértve a belső környezetét is. Ha a küszöbödet meghaladják a környezeti hatások, „stresszelni” kezdesz.
Ez egy természetes következménye a benned felhalmozódó entrópiának, a belső káosznak, ami…
…gyorsabban növekszik, mint ahogy azt
te kibocsájtani képes vagy.
Ha a túlnyomó input elég ideig folyamatosan fennáll, idővel nem csak stresszes, hanem zaklatott is leszel. Ha az emberek elkezdenek stresszessé válni, megpróbálnak enyhíteni a stresszen különböző módokon, amiket felnövésük alatt tanultak. Olyan módokon, amik általában nem működnek.
Úgy gondolom, hogy minden neurotikus, addiktív, rögeszmés, kényszeres, diszfunkcionális stb. érzés és viselkedés (azok az érzések és viselkedések, amik terapeutához, személyiségfejlesztő szemináriumokra, önsegítő könyvekhez és sok más egyéb segítséget remélő útra küldenek), mind próbálkozás arra, hogy létezni tudjunk egy olyan környezetben, ami…
…több inputot bocsájt ki ránk,mint, amit kezelni tudunk.
Egyeseknek alacsonyabb a stressz küszöbük, mint másoknak. Vannak olyanok, akik bármit békésen elviselnek maguk körül, míg mások srtesszessé és zaklatottá válnak könnyedén.
Mi lehet a felelős az alacsonyabb ingerküszöbért? Én abban hiszek, hogy amikor trauma éri az embert, különösen gyerekkorban, mikor még kicsi és relatíve nincs semmi „hatalma”, az ingerküszöbe azzal a jelenséggel, „stresszforrással” kapcsolatban traumatizálódik, „beragad”…
…és nem fejlődik tovább.
Bármi is történjen az ilyen emberek körül, sokkal jobban zavarja őket, mintha nem traumatizálódtak volna. Ezek az emberek sokkal gyakrabban stresszesek, zaklatottak és ennek eredményeként sokkal gyakrabban dühösek, félnek, szoronganak, éreznek szégyent vagy depressziót és sokkal hajlamosabbak az alkoholfogyasztásra, dohányzásra, gyógyszer vagy kábítószer fogyasztásra, túlevésre, szexuális kicsapongásra…
…vagy bármi más diszfunkcionálisnak tartott módon való viselkedésre.
Ezt az ötletet, hogy a gyermekkori trauma befolyásolhatja a stressz küszöbünket és ennek a küszöbnek az átlépése felelős a diszfunkcionális érzésekért és viselkedésért, egy a „Pszichológia Today” című amerikai szaklapban megjelent a „Stressz…rosszabb, mint gondolnád” című cikkben, ami a megnövekedett stressz érzékenységünkről szólt, szintén megemlítették.
A cikkben a következőket írják:
„…érzékennyé válhatunk, vagy fokozottan érzékenyek lehetünk a stresszre. Mikor ez történik, a legkisebb szintű stressz is kémiai reakciók sorozatát indítja el agyunkban és testünkben, ami belülről támad meg minket.
Dr. Michael Meaney pszichológus a következőket mondja: „Az történik, hogy a túlérzékenység arra készteti az agyat, hogy újra ideg hálózza önmagát a stresszre adott reakcióival kapcsolatban. Tudatosan észleljük, hogy amivel szemben állunk az normális mindennapos stressz, de az agyunk olyan jeleket küld a testünknek, hogy az helytelenül „túlreagál”
A cikk folytatásában arról ír, hogy mindannyiunknak van egy beépített műszere, ami a stressz válaszainkat szabályozza, amit a cikk „biológiai termosztátnak” nevez.
Olyan, mint egy ingerküszöb, ugye?
Mikor ez a termosztát, vagy a mi értelmezésünkben az ingerküszöb megfelelően működik, (mert a személy nem traumatizálódott), visszatartja a testet attól, hogy irracionális reakciókat mutasson.
Érzékennyé válás (értsd trauma) hatására, a termosztát bekapcsoló pontja lejjebb kerül, Dr. Jonathan C. a chicagói Stressz Kutatóintézet alapítója és igazgatója szerint.
Több éves kutatás követően Dr. Seymore Levine a Delaware-i egyetem kutatója kijelentette, hogy az emberek valóban érzékennyé válhatnak a stresszre, és ez az érzékenység fizikai változásokat hoz létre az agyban. Ez azt jelenti, hogy miután érzékenyebbé válik, a test, nem reagál ugyanúgy a stresszre a jövőben. Előállíthat túl sok izgató neuro-kémiai vegyületet, vagy túl kevés nyugtatót. Bárhogy is történik, nem megfelelően reagál.
Egy másik kutatás arra világít rá, hogy a fejlődésünk alatt elszenvedett stressz jobban rombol, mint az egyéb életperiódusban megtapasztalt.
E szerint: „ A legkárosabb pszichológiai események feltehetőleg csecsemő és kisgyerekkorban történnek_Ilyenek az instabil otthoni körülmények, alkoholista szülők, vagy bármilyen más típusú krízis_Úgy gondoljuk, hogy a (NAGY) fokú stressz, ami fiatal korban éri az embert véglegesen átalakíthatja az agy ideghálózatát, elferdítheti a rendszert és ezáltal…
…kevésbé képes kezelni a mindennapi stresszt.
Ez az a pont, ahol a különböző „megküzdési”, stressz kezelési, viselkedés- és érzésmechanizmusok megjelennek, okozva a különböző életproblémákat, amik terápiába és más személyiségfejlesztési folyamathoz vezetnek.
Azt hiszem ezeknek a professzoroknak tökéletesen igazuk van. Egy ponton azonban szerintem tévednek. Mégpedig ott, hogy ezek a fizikai változások az agyban véglegesek.
Meggyőződésem, hogy ebben tévednek 🙂
Miért?
Azért, mert a Holografikus szinkronhangok több évtizedes történetében, emberek tízezreinél volt megfigyelhető, én magam is a Sorsügynökség ® „társas útjain”, valamint saját magamon is megfigyeltem, hogyan alakul át ez a véglegesnek mondott agyi ideghálózat. Azt is megfigyeltem, ennek következtében, hogyan vész a szorongás, depresszió, félelem, harag, szerhasználat és mind-mind a diszfunkcionális érzés és viselkedés a ködös múltba.
A tradicionális hozzáállás az érzelmi és viselkedésbeli diszfunkcionalitáshoz, nekem mindig egy kicsit tünet orientáltnak és hiányosnak tűnt. Beleértve az elején említett gyógyulatlan tudattartalmak létezését ott „lent”, amit a „felszínre kell hozni”, és meggyógyítani.
Van egy másik, még jobban elcseszett elmélet, miszerint szednünk kell gyógyszereket, amik majd visszaállítják az agy neuro-kémiai rendszerét. 🙁
Tudva azt, hogy a probléma a túl alacsony ingerküszöb miatt van, feltételez egy sokkal egyszerűbb és hatékonyabb megoldást:
Emeljük meg az ingerküszöböt.
Pontosan ez az, amit a holografikus szinkronhangok tesznek. Mikor az ingerküszöböd felemelkedik, bármilyen diszfunkcionális érzésed vagy viselkedésed van, nem jelenik meg többet.
Miért?
Mert soha,_vagy nagyon ritkán_ kapcsolódnak be, hiszen a küszöb túl magas ahhoz, hogy az életeseményeid, környezeti hatások és egyéb ingerek, átlépjék azt.
Mint azt azok, akik bármilyen hosszan részt vettek a Sorsügynökség ® programjában tudják, én biztos vagyok abban, ahogy hallgatjuk a hangokat arra késztetjük a rendszerünket, amik mi magunk vagyunk, hogy újra és újra szervezze önmagát egy magasabb működési és tudatossági szintre…
…pontosan úgy, ahogy Prigogine modellje, ezt a folyamatot leírja.
A holografikus szinkronhangok erőlködés nélkül segítenek létrehozni alfa, théta delta agyhullám sémákat. Ez elektromos ingadozást hoz létre az agyban, amit az agy nem tud kezelni anélkül, hogy…
…újra ne strukturálná önmagát.
Ahogy a hangok stimulálják az agyat, a rendszer olyan mennyiségű inputot tapasztal, ami több entrópiát hoz létre, mint amit kezelni tud, vagy más szóval, ki tud bocsájtani önmagából. Az agy válaszreakciója, hogy magasabb szinten újraszervezi önmagát, egy olyan szinten, ami kezelni tudja ezt az inputot. Ebben a folyamatban …
…a stressz ingerküszöböd megemelkedik.
Ezért van az, hogy a holografikus szinkronhangok használói, olyan drámai pozitív változásokat tapasztalnak meg, és ezért van az, hogy a mindenféle neurotikus és diszfunkcionális érzések és viselkedés eltűnik, mint szürke szamár a ködben, 🙂 ahogy az utazók haladnak a célállomás felé.
Minden diszfunkcionális érzés és viselkedés egy elromlott nem működő „megküzdési”, stressz kezelési mechanizmus eredménye, és abban a pillanatban, hogy a „küzdelemre” nincs többé szükség_mert a rendszer már nem olyan könnyen válik stresszessé_megszűnik létezni.
Úgy tekintek a holografikus szinkronhangokra, mint nagyon hatékony eszközre, azon a traumáink feloldására, amik az ingerküszöbünket ilyen alacsonyra állították. A hangok, a probléma gyökerére hatnak és átugorják a tünetkezelést.
Bátran biztatlak, hogy használd minden nap a hangokat és haladj a programszinteken át úgy, ahogy javasolom, hiszen így a leghatékonyabb. Ahogy haladsz, az ingerküszöböd egyre magasabbra és magasabbra emelkedik. Amikor ez megtörténik, nagyobb boldogságot és belső békét tapasztalsz meg.
Mint mindig a szokásos kapcsolódási lehetőségek a rendelkezésedre állnak, ha szükséged van rám, mert szeretnél valamit megjegyezni, történt valami, amit nem értesz, kritikát vagy dicséretet szeretnél megfogalmazni.
Web: www.sorsugynokseg.hu
E-mail: info@sorsugynokseg.hu
Én azért vagyok, hogy segítselek ebben a folyamatban és a lehető legtöbbet profitáld a programból. Ha bármiben segíthetek, kérlek, jelezd ezt felém!
Köszönöm, hogy velem töltötted a mai napot és kérlek, ne feledd, egy csodálatos utazáson veszel részt…
Hisz ez az élet…Mit is mondhatnék?! 🙂
Találkozunk legközelebb,
Szeretettel
Gál Zoltán
Sorsügynökség