Kedves Útitársam!
Ebben a levélben megismerkedhetsz az utolsó öttel, a tudatos élet kilenc alapelvéből.
5. A „Felelősség, mint teljesítményfokozó” alapelve.
Annak ellenére, hogy gyakran máshogy tűnik, jó, ha tudod, hogy Te vagy a felelős minden érzésért, érzetért, viselkedésért, amit megtapasztalsz. Azt is tudnod kell, hogy az életedben szereplő helyzetekért és emberekért, azért, hogy jelen vannak, vagy esetleg nincsenek, is TE vagy a felelős.
Ez mind igaz abban az értelemben, hogy, ami történik vagy,
- a te választott reakciód, azzal kapcsolatban, ami történik, vagy
- egy automatikus reakció, a te saját belső valóságtérképed felépítése alapján
Nem azt mondom, hogy magadat kell okolnod minden érzésért, érzetért, vagy viselkedésért, amit megtapasztalsz. A személyes felelősségvállalás nem az „okolásról” szól, hanem sokkal inkább a személyes erőről. Egy olyan hatalomról, amit te gyakorolsz magadon-magadért. Bármikor azt a következtetést vonod le az életed eseményeivel kapcsolatban, hogy valaki vagy valami rajtad kívülálló felelős azért, ahogy érzel, vagy viselkedsz, feladod annak a lehetőségét, hogy te légy az irányítója annak, amit létrehozol az életedben, annak a „játéknak”, amit te életnek nevezel. Az ilyen élethez való hozzáállásban nem vagy más…
…mint egy áldozat.
Miután lesokkolódtál azon töprengve, hogy mindenért, ami veled történt egész életedben, te vagy a felelős, kérlek, rázd meg magad és gondold ezt végi. Ha esetleg TE_vagy legalábbis a tudattalan belső folyamataid_az okozói mindennek, akkor ebből egyenesen következik, hogy TE, tudsz is tenni valamit, hogy változtass azokon a helyzeteken, amiket finoman fogalmazva nem kedvelsz…durván fogalmazva meg rohadtul utálsz 🙂 . Rajtad kívül eső emberek, vagy helyzetek lehetnek a stimulánsaid, vagy indító mechanizmusaid_egy startpisztoly ami arra ösztönöz, hogy versenybe szállj, legyen az olyan verseny amit szeretnél, vagy olyan amit nem_de azt te döntöd el, hogyan reagálsz, miként döntesz.
Bármi is történik az életedben, benned, vagy rajtad kívül, tőled származik, te okoztad, vagy tudatosan, vagy pedig tudattalanul. Mivel majdnem biztosan tudattalanul hozod létre az életed nagy részét, tudd, hogy nem szándékosan teremted meg a negatív eredményeket. Valójában a Belső Valóságtérképed van ily módon felépítve és teremti meg automatikusan.
A te feladatod az, hogy megtanuld, hogyan élheted az életed tudatosan és szándékaid szerint, ahelyett, hogy tudattalanul és automatikusan tennéd mindezt.
A holografikus szinkronhangok létrehozzák neked,
azt a tudatos figyelmet, ami ahhoz kell, hogy képes légy erre.
Ez azt jelenti, ahhoz, hogy teljes felelősséget tudjál vállalni_és létrehozd azt az életet kívül és belül, amit szeretnél_tudatossá kell válnod, azokra a belső folyamataidra, amik létrehozzák az ÉLETED. Mikor ezt megteszed, átváltasz automata pilótával repülésből,_ amikor néha sikerül megteremtened, amit akarsz, néha pedig nem,_egy tudatosan választott „repülésirányításba”, hogy mit is teremtesz meg pillanatról-pillanatra az életedben.
Az egyik legnagyszerűbb ajándéka a holografikus szinkronhangoknak, hogy létrehozza azt a tudatos figyelmet, amire szükséged van, hogy meg tudd figyelni a belső folyamataidat.
A „Felelősség, mint teljesítményfokozó” alapelve a legalapabb és legfontosabb alapelv a pozitív változáshoz. Nélküle, bármit is teszel, egy helyben fogsz topogni. Mikor valaki azt meséli nekem, hogy már mindennel próbálkozott, de semmi sem „segít rajta”, mindig kiderül, hogy nem fogadta el azt az alapfeltevést, hogy még akkor is, ha nem érti, hogyan, de…
…ő hozza létre mindazt, amit az életében megtapasztal.
Ha pozitív változást akarsz az életedben, és szeretnéd irányítani azt, magadévá kell tenned a gondolatot, hogy Te hozod létre az életed, a saját belső valóságtérképed alapján. Kérlek, ne aggódj amiatt, hogy (még) nem látod pontosan, hogyan is teszed mindezt. Csak tudd, ha nem is látod, ahogyan teszed, te vagy a felelős mindenért, amit tapasztalsz.
6. A „Tudatos változás” alapelve.
Manapság nagyon sokat halljuk a tudatos szót. De vajon mit is jelent ez valójában? Ha tudatos vagy, az egész egyszerűen azt jelenti, hogy biztosan uralod a figyelmed. Oda tudod irányítani a figyelmed, ahová akarod, és az ott is marad. Amikor váltani szeretnél valami más fókuszra, akkor azt könnyen meg tudod tenni.
A jelenlévő figyelem, önmagában is formáló erejű.
Miért is mondom ezt?
Mert lehetetlen tudatosan tenni valamit, ami nem jó neked!
Tudsz magadnak ártani_legyen az érzéssel, hitrendszerrel, értékrenddel, viselkedéssel vagy bármi mással kapcsolatos_újra és újra, mindaddig, amíg ez tudattalanul, folyamatosan jelenlévő tudatos figyelem nélkül teszed.
A tény az, hogy nagyon sok ember hoz létre negatív érzéseket, negatív helyzeteket egy életen át. Ez azért van, mert az életüket tudattalan mechanizmusok irányítják.
De ha egyszer csak elkezdesz tudatosan, azaz figyelemmel létrehozni érzéseket, viselkedést, hitrendszert, értékrendet és ha azok az érdekeidet, céljaidat szolgálják, akkor fenntartod, azaz továbbra is megteremted őket, ha pedig nem segítenek céljaid elérésében, nem szolgálják az érdekeidet, akkor feloldódnak a „tudatosságod tengerében”.
A trükk az, hogy maradj tudatos. Gondolom már kitaláltad, hogy a holografikus szinkronhangok létrehozzák a figyelmet, ami szükséges ehhez. Azt már csak félve említem meg, hogy a figyelmed javulásával, fegyelmezetté is válsz, ami segít a céljaid elérésében. Csodás a magyar nyelv: figyelem-fegyelem.
Ahogy haladsz előre a programban, az önmegfigyelő képességed, ahogyan az életed megteremted_az a képességed, hogy lásd a belső kreatív folyamatokat_egyre nagyobb és nagyobb lesz, addig a pontig, míg végül lehetetlen lesz, bármit is teremts anélkül, hogy meg tudd figyelni önmagad, hogyan is teszed.
Képtelen vagy azután létrehozni bármit, ami nem segít neked, úgy, hogy megfigyeled közben magad, ahogyan teszed.
Sajnos az emberek ezerféle módon kapcsolnak át tudattalan üzemmódba, azért, hogy ne vegyék észre hogyan éreznek, viselkednek, vagy mit is teremtenek meg, vonzanak be az életükbe. Ezek az átkapcsolások többek között, túlevés, drogok, alkohol, projekció, okolás, harag, szorongás, félelem, depresszió…
…és sok más működésképtelen érzés és viselkedés.
Birtokolni a tudatos figyelmet nem azonos azzal, hogy tudod, valamit teszel. Legtöbb ember könyveket tölthetne meg a „dolgaival”. Olyan dolgokkal, amiket képtelen abbahagyni, olyan dolgokkal, amik folyamatosan önpusztító érzéseket és viselkedést generálnak az életében. Olyan dolgokkal, amik folyamatosan negatív helyzeteket hoznak létre, illetve negatív emberekhez kapcsolják őt.
A tudatos figyelem azt jelenti, hogy képes vagy megfigyelni, ahogyan bármit is létrehozol, vagy veled történik kívül és belül, attól a pillanattól, mikor az első ötletszikra megszületik, addig a pillanatig, míg az érzés vagy a szituáció teljesen ki nem fejlődik. Magába foglalja azt, hogy pontosan tudod, mit is hozol létre és meg tudod figyelni az egész folyamatot ahogy megteremtődik,…
… tudva, hogy te teremted meg és látva ,hogyan is teszed mindezt.
A nagyszerű dolog a holografikus szinkronhangokban, hogy pont ezt a fajta tudatos figyelmet segít létrehozni. Ahogy ez a tudatos figyelem fejlődik benned, segít észrevenni, a „kedvenc módjaidat”, mikor tudattalan üzemmódba váltasz és megfigyelheted magad, miközben ezeket használod.
Miután képtelen vagy bármit is tenni tudatosan, ami nem jó neked, így minden, amire szükséged van a pozitív változáshoz, hogy MEG TUDD FIGYELNI MAGAD. Mikor ezt teszed, ami jó neked megtartod, ami nem azt elhagyod.
7. A ”Tanú” alapelve.
A tanú az a részed, aki mindig figyeli mi is történik. Félrehúzódik és …nos csak figyel. Nincs semmi célja, nem akar semmit…
…csak figyel.
Ha nagyon tudattalan és automatikus életet élsz, nem nagyon lépsz kapcsolatba ezzel a tanúként figyelő részeddel. Ettől függetlenül „Ő” figyel és mindent észrevesz, csak „Te” nem látod ennek semmi hasznát.
Ahogy egyre tudatosabbá válsz, mint ahogy biztosan fogsz is, hiszen holografikus szinkronhangokkal meditálsz, elkezdesz egyre többet és többet észrevenni abból, ami történik veled kívül és belül.
Észre fogod venni, mit és hogyan tesznek más emberek. Észre fogod venni, mit és hogyan teszel te magad. Észre fogod venni, miért is teszik az emberek azt, amit tesznek és azt is, hogy te miért teszed azt, amit teszel.
Elkezded észrevenni a saját belső folyamataidat_a hitrendszered, értékrended, belső tudati stratégiáidat, hogyan gondolkodsz, hogy hozol létre belső képeket, hogyan döntesz arról mire figyelj és mire nem, és még sok-sok egyéb dolgot, ami benned történik pillanatról-pillanatra.
És ami a legfontosabb elkezded észrevenni, hogyan a belső folyamataid pontosan hogyan hozzák létre azt, amit érzel, ahogyan viselkedsz, amit megteremtesz az életedben. Végeredményként ez a megfigyelő Tanú részed kiemelkedik a szürkeségből, élettel telik meg és ennek eredményeként meglátod azt…
…hogy ki is vagy TE valójában.
Mit is értek ez alatt? Azt, hogy a valódi Te nem az, akinek gondolod magad, vagy a világi szerepeid. Az individuális EGO-d sem vagy. Valójában része vagy egy kapcsolati-mátrixnak, ami magába foglal mindent és mindenkit az Univerzumban.
Kérlek nézd meg ezt: http://sorsugynokseg.hu/ki-vagy-te-valojaban/
Biztosan hallottál már a „megvilágosodás” fogalmáról. Azok az emberek, akiket megvilágosodottnak tartanak, azok, akik tudják, hogy kik is ők valójában. Az individuális Te, akinek mindig is gondoltad magad, általában nem foglalja bele az önképébe a minden mással való EGYségét, kapcsolatát az Univerzummal.
Innen származik a minden EGY alapgondolata. Mikor elég tudatossá válsz, mikor a figyelmed eléggé kiteljesedik_és biztos, hogy ki fog, ha használod a hangokat_ez a kiteljesedett én-önkép EGYség, teljesen egyértelművé válik számodra.
Mikor ez megtörténik, megnyugszol, mert megérted, ha minden vagy, akkor nincs hova menned, nincs mit megszerezned, nincs mitől félned.
A tanú az a részed, aki bele tud pillantani bármilyen helyzetbe, és tudja, hogyan értékeljen minden lehetőséget, és azt is tudja pontosan, mit tegyen. Mikor erre képes leszel az élet NAGYON KÖNNYŰVÉ VÁLIK.
Gyakran úgy gondolunk a tanúként figyelnire, mint valamire, amit tennünk kell, de ez nem igazán így van. A Tanú az aki Te magad vagy, mikor minden koncepció, gondolat és valóságtérkép eltűnik. Ha ez a „tanú dolog” nem is valami, amit teszel, persze azért ez valami, amit ki tudsz fejleszteni magadban, vagy legalább tudatosabbá tudod tenni.
Hogy ez sikerüljön, figyelned kell.
Például…
Mikor egy kényelmetlen érzéssel találod szemben magad (és ez azért van, mert tudatosan, vagy tudattalanul nem hagyod, hogy ami van úgy legyen, ahogy van) a lehető legjobb, amit tehetsz, hogy gondolatban félreállsz és nagyon kíváncsian megfigyeled magad, ahogy érzed az érzést, vagy ahogy viselkedsz.
Mondhatod magadnak: „Íme itt vagyok és __________csinálom” vagy „Íme itt vagyok és _______érzem” A gondolatbeneli félreállás segít, hogy még tudatosabbá válj arra, mi is történik, és mivel egy részedet így kiveszed az érzésből vagy viselkedésből, bonyolulttá válik, hogy tovább szenvedj. Emlékezz kérlek,…
… csak tudattalanul árthatsz magadnak.
De mindezt úgy kell tenned, hogy nem ragaszkodsz az eredményhez. Más szóval, objektívan és kíváncsian figyeld, mi történik, nem változtatva semmin, csak figyelj. A félreálok és megfigyelem, mit érzek, vagy hogyan viselkedem egy tanulható képesség és mint minden ilyen, időt vesz igénybe, hogy megtanuld. De mikor sikerül, az életed teljesen megváltozik. A holografikus szinkronhangok pontosan ezt a képességedet segítenek kifejleszteni.
8. A „Jó és a Rossz”, az általánosítás alapelve.
Életünk korai szakaszában, elsősorban a szüleink által minket ért kölcsönhatások alapján, mind kialakítunk általánosításokat arról kik is vagyunk, mit jelentenek a dolgok, hogyan kapcsolódunk, és milyen is a kapcsolatunk a világ „többi” részével. Ezek az általánosítások részei lesznek a belső valóságtérképünknek, annak a létrehozott koncepcionális gondolathalmaznak, hogy kik is vagyunk mi, mi a világ, és hogy hol van a helyünk ebben a világban.
Ezek az általánosítások_ezek a gondolatok, hogy kik vagyunk és mi a világ_két nagy kategóriába kerülnek besorolásra:
- Jó, vagy más szóval elfogadható
- Rossz vagy más szóval nem elfogadható.
Azután, ezen kategóriák alapján játsszuk, az élet NAGY, mindenki által játszott legősibb játékát.
Filozófusok gyakran nevezik ezt a játékot „A fekete és a fehér játszmájának”.
A fő szabálya „ A fekete és a fehér játszmájának”, hogy …
…a fehérnek győznie kell!
A fehér képviseli mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jó és elfogadható, a fekete pedig, amiről azt gondoljuk, hogy rossz és nem elfogadható.
De van egy „kis probléma” ezzel a hozzáállással. Mégpedig az, hogy a fekete és a fehér nem létezhetnek függetlenül egymás nélkül. Az egyik vagy a másik nem lehetséges, hogy nyerjen. A feketének nincs értelme a fehér nélkül. A „fentnek” nincs értelme a „lent” nélkül. Az „itt” értelmetlen az „ott” nélkül. A „vásárlás” értelmetlen az „eladás” nélkül.
Más szóval, minden érmének két oldala van, minden mágnesnek két pólusa, minden botnak két vége. Nem lehet minden csak „fent”, nem lehet minden csak „itt”, nem „vehetsz”, ha nem „adnak el”, nem dobhatsz „írást” úgy, hogy a „fej” ne legyen a markodba, nem létezik pozitív pólus negatív nélkül, és…
…nem tudsz egyvégű botot fogni sem.
Ez azt jelenti, hogy mikor felosztod a dolgokat „Jóra és Rosszra”, vagy bármilyen más párra a poláris ellentétekből, és megpróbálod, hogy az egyik győzedelmeskedjék a másik felett, egy lehetetlen helyzet elé állítod magad.
Először is a jóság vagy rosszaság nem szó szerinti, valós tulajdonsága egy dolognak. A jóság vagy a rosszaság, csak a jelentés, amit TE kapcsolsz hozzá a dolgokhoz. Amiről te azt gondolod, hogy jó, valaki más gondolhatja, hogy rossz, és ez fordítva is igaz. Kulturálisan, talán egyetértünk abban, hogy néhány dolog rossz, és ez által a „közös megegyezés” által ugyanakkor be is csapjuk magunkat, azt gondolva, hogy a dolgok ténylegesen, szó szerint rosszak. Pedig csak a kultúra szolgáltatja számunkra ezt a minősítést.
A „Jóság” és a „Rosszaság” nem része a dolgoknak.
Másodszor, mikor próbálod elérni, hogy az egyik pólus győzedelmeskedjék a másik felett, olyan mintha azt szeretnéd, hogy minden csak „Fent” legyen, vagy hogy az érmének csak egy oldala legyen. Ezek a poláris ellentétek együtt járnak, lehetetlen elválasztani őket, vagy, hogy az egyik legyőzze a másikat. Mikor játszod a „Fekete és Fehér játékát” azzal a szabállyal, hogy a fehérnek kell nyernie, mesterségesen létrehozol egy frusztráló szituációt, ahol valójában egyik sem létezik.
Apropó, ez nem jelenti azt, hogy egyforma mennyiségű „Jónak és Rossznak” kell lennie az életedben. A „Jó és a Rossz” valójában csak gondolatok. Jelentések, amit hozzáadunk a szituációkhoz. Léteznek koncepcionálisan, de nem a való világban. Akármennyire is szeretnéd, nem tudod a „Rosszat” megfogni és arrébb tenni. 🙂
A „Jó és a rossz” együtt járnak kéz a kézben elválaszthatatlanul. Ha úgy döntesz valamiről, hogy az jó, csak valamihez viszonyítva lehet jó, amiről úgy döntöttél, hogy az rossz.
Tehát, ha el is éred, hogy az életedben minden „Jó” legyen (úgy, hogy megfelelően társítod a jelentéseket a dolgokhoz), kell, hogy létezzen valami rossz, valahol máshol a világodban, mert…
…a jó dolgaid csak a rossz dolgaid viszonylatában lehetnek jók.
Mindazonáltal, teljesen rendben van, hogy úgy teszünk, mintha játszanánk a „Fekete és a Fehér játékát”, hiszen ez az emberiség legősibb játéka. De ha bedőlsz ennek a játéknak, és valóban azt hiszed, hogy vannak dolgok, amik ténylegesen, szó szerint jók, és olyanok is, amik valójában rosszak, szenvedést teremtesz saját magadnak.
És amikor bizonyos dolgokat megfelelőnek, jónak, biztonságosnak vagy kívánatosnak minősítesz, miközben más dolgokat nem megfelelőnek, rossznak, bizonytalannak, és nem kívánatosnak, ugyan akkor elkezdesz ragaszkodni a dolgok „jó oldalához” és elkezdesz félni a rossztól.
Ragaszkodás az egyik pólushoz, minden esetben szenvedéshez vezet.
Miért?
Mert néha nem kapod meg, amihez ragaszkodsz és ennek hatására szenvedést hozol létre magadban.
Néha pedig azt kapod, amit nem szerettél volna és ezért teremted meg a szenvedést magadban.
És egyébként, még ha azt is kapod, amihez ragaszkodtál, akkor is idővel szenvedésben lesz részed, hiszen…
…idővel minden elmúlik.
Bármit is kapsz, idővel elveszíted. Fiatal vagy, de végül elveszíted fiatalságod. Élsz, de nem örökké. Egy csodás étel van előtted az asztalon, de hamarosan megeszed. Minden elmúlik és ez is szenvedést hoz létre…
…ha ragaszkodsz hozzá.
De nem csak a ragaszkodás, ami szenvedést hoz létre. Mikor félsz a pólus másik oldalától, akkor is szenvedsz. Megtapasztalsz félelmet, szorongást, elkülönültséget, és más hasonlókat.
Valódi érzelmi gyógyulás csak akkor jöhet létre, ha felismered, hogy ennek a világnak a pólusai, először is önkényesek és fogalmiak, másodszor hogy csak együtt jöhetnek létre, harmadszor, hogy függnek egymás létezésétől.
Talán azt feltételezed, hogy a „megvilágosodott” emberek, valamint azok, akik békésen és boldogan élnek, megtalálták a módját annak, hogy minden esetben a Fehér győzedelmeskedjen. El kell mondjam, hogy nem ez a helyzet. A valódi oka annak, hogy ezek az emberek békések, boldogok, jószívűek és könyörületesek, hogy átláttak a játékon. Ahelyett, hogy a fehér győzelmére és a fekete vereségére törekednének, …
…abba hagyták a fekete legyőzésére és a
fehérhez való ragaszkodásukra tett próbálkozásaikat.
Kérlek add fel a Jó és a Rossz általánosításaidat! Hagyd abba a „Fekete-Fehér játékot”!
9. A „Semleges Univerzum” alapelve.
Mivel nem létezik valójában, szó szerint vett jó és rossz, minden az Univerzumban valójában semleges. A régi mondás: „Semmi sem jó vagy rossz, csak a gondolkodás teszi azzá” tényleg igaz.
Mi mindent jóként vagy rosszként, szeretem vagy nem szeretemként (vagy valahol a két véglet közöttiként), esetleg valamilyen más módon hozzáadott értelmezésként értékelünk. Ez a JÓ/ROSSZ értelmezés, vagy bármilyen más osztályozás a Belső valóságtérképünk részévé válik. Majd ezt követően elfelejtjük,…
…hogy mi voltunk azok,
akik ezeket a minőségeket és értelmezéseket
hozzákapcsoltuk emberekhez és dolgokhoz.
Ezért van hogy az emberek különböző dolgokat jónak vagy rossznak látnak, és gyakran más emberek teljesen más értelmezést kapcsolnak ugyan azokhoz a dolgokhoz. Pontosan ezért van meg a lehetőséged arra, miután megtanultad hogyan kell, hogy…
…olyan világot teremts magadnak, amilyet akarsz.
Azt teremthetsz, amit akarsz, úgy hogy olyan értelmezést kapcsolsz emberekhez és dolgokhoz, amilyet szeretnél.
Tégy mindent jóvá és a világ jó lesz, vagy tégy mindent rosszá és a világod rosszra változik. A legtöbb esetben az, ahogyan a jót és a rosszat (vagy más jelentést) kapcsolod az életedben lévő emberekhez és dolgokhoz, nem te választottad, hanem sokkal inkább kiválasztották számodra a szüleid és más kulturális hatások…
…mikor még túl kicsi és erőtlen voltál, hogy jobban tudd.
Most már kérlek, hogy fogd fel, ezek a értéktársítások önkényesek és Te, bármikor új értékeket társíthatsz emberekhez és dolgokhoz, ahogyan csak szeretnéd.
Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Rendben van, ha eljátszod Hamletet, de ne gondold azt, hogy te vagy Hamlet”. Ha azt gondolod, hogy te vagy Hamlet, az életed egy tragédia, mert mindenki meghal a darab végére. Ha tudod, hogy csak eljátszod (és te vagy az életed Shakespeare-je), jól szórakozhatsz. 🙂
Pontosan így, ha tudod, hogy minden eredendően semleges, és meg van a képességed, hogy bármilyen jelentést kapcsolj bármihez az életedben, akkor valóban csupán csak játszod Hamletet, és te lehetsz a saját élet élményed teremtője.
Ellenben ha elfelejted, és azt gondolod, hogy az emberek és a dolgok eredendően jók vagy rosszak_vagy van valamilyen szó szerinti valós jelentésük_ezeknek a „jelentéseknek” az áldozatává válsz…
…még akkor is, ha te adtad ezeket nekik.
Ha így élsz, nem az életed teremtője vagy, és szenvedést teremtesz magadnak.
A holografikus szinkronhangok segítenek létrehozni azt a tudatosságot, ami segít abban, hogy tisztán lásd azt, hogy jelentések, amit az emberekhez és a dolgokhoz csatolunk, nem vele született minőségek,…
…hanem önkényesen hozzájuk adottak.
De csak azért, mert a világodnak nincs valódi jelentése, nem jelenti azt hogy nincs valódi jelentősége.
A világod valójában JELENTŐSÉGTELJES, de önmagában nem jelent semmit. Bármilyen jelentése is van, azt te adtad neki. Kérlek olvasd el a : http://sorsugynokseg.hu/hogyan-adjunk-ertelmet-eletunknek/ című írást. Ha nem szereted a következményeit a világodnak adott jelentéseidnek, hatalmadban áll megváltoztatni őket, hogy boldoggá, békéssé és elégedetté tegyenek.
Ezzel NEM azt akarom mondani, hogy nincs kötelezettséged a felelősségteljes, őszinte viselkedésre, vagy, ha bármit is teszel az rendben van, mert a JÓ és ROSSZ nem létezik. Viselkedj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek, az egy nagyon jó hozzáállás a dolgokhoz, és a lehető legjobb következményekkel jár. Amit másokkal teszel, visszatér hozzád.
Végezetül szeretném, ha megértenéd, a tudatos ember tisztában van azzal, hogy bármit, amit teremt azt Ő maga teremti, nem pedig egy valaki más által teremtett világban létezik.
Te a saját magad teremtménye vagy. Nélküled semminek sincs semmi értelme…
…veled minden lehetséges.
Ezeket az alapelveket nem könnyű magadévá tenni, de ha sikerül az életed teljesen átalakul. Mindig is azt vallottam, nem, kell hogy az életünk szenvedés legyen. Nagyon örülök, hogy rendelkezésünkre áll egy eszköz, a holografikus szinkronhangok, és egy támogató ismeretcsomag (a leveleim) hogy ezt megvalósítsd.
Mint mindig a szokásos kapcsolódási lehetőségek a rendelkezésedre állnak, ha szükséged van rám, mert szeretnél valamit megjegyezni, történt valami, amit nem értesz, kritikát vagy dicséretet szeretnél megfogalmazni.
Web: www.sorsugynokseg.hu
E-mail: info@sorsugynokseg.hu
Én azért vagyok, hogy segítselek ebben a folyamatban és a lehető legtöbbet profitáld a programból. Ha bármiben segíthetek, kérlek, jelezd ezt felém!
Köszönöm, hogy velem töltötted a mai napot és kérlek, ne feledd, egy csodálatos utazáson veszel részt…
…Hisz ez az élet…Mit is mondhatnék?! 🙂
Találkozunk legközelebb,
Szeretettel
Gál Zoltán
Sorsügynökség