Gnoti se auton

„Utazásom” a holografikus szinkronhangok világában

Tartalomjegyzék:

Előszó                                                                  

Figyelmeztetés                                                     

Arról, hogy mindennap tovább kell menned      

A kincs (persze csakis törülközővel)                  

NAGY találkozás, kezdeti élmények

Fesztivál és az ’Isteni beavatkozás”

Válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre

Felismerés és kinyilatkoztatás

Kutatás és a Rock ’n’ Roll               

Most kezdődik a tánc….

a programozásról, a pszichéről, a fájdalmas élményekről, a diszfunkcionális családról, valamint az agyi képességekről            

Csúcshatás és a lehetségesség

Technológia és meditáció kéz a kézben        

Gratuláció és alázat  

Meditálunk-meditálunk ?                         

Poláris keringő                              

Ó agyunk be csodás               

Hullámra fel                     

Szinkronban a világgal, és lőn világosság       

A computer-hasonlat               

Hologrammolunk                                                    

Csillag Születik, csúcs a hatás                

A „sötét” oldal                                                      

Quantumevolúció                                                                                   

Bifukáció                                                                                       

Emlékek a múltból                                

Kard ki kard, avagy őrültként az entrópia ellen

Segítség                                                                                          

Egy kis technikázás, a programról

Mi is történik…

Agiprop                                                                                          

Warning                                                                                         

…és végül

“Az igazság nem az, amit gondolunk, – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi, oktalan, önhitt, és buta emberek egy abszolút intelligens világnak nem „lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg.”

(Müller Péter, Jóskönyv 2001)

Amikor könnyen próbálok beszélni a nehézről, s egyszerűen a bonyolultról, magam előtt vizsgázok: ami valóban az enyém, arról mindig egyszerűen tudtam beszélni. Bonyolult magyarázatokra rendszerint akkor van szükségem, amikor én magam sem értem még igazán, amiről beszélek. Nos, ez az értekezés egy ilyen „magamsemértem” dolog…, de a végére mindenre fény derül. Véleményem szerint minden értekezés születését a dolog, a gondolat megismerésének olthatatlan vágya előz meg. Albert Einstein mondta egyszer:”Szeretném megismerni Isten gondolatait.”…nos én is. Bár biztosan megterhelő lenne, a kapacitását oly gyéren kihasználó agyamnak. De hajrá, vágjunk bele!

Ez a történet az én történetem. Velem esett, és esik meg ebben a pillanatban is, amikor ezeket a sorokat olvasod, kedves olvasó.  Értekezésemben a fejlődésemhez használt fantasztikus eszközt, és annak hihetetlen működési folyamatát fogod megismerni, a saját tapasztalataimból levont, és összegzett következtetéseimen keresztül.

Figyelmeztetés!

Kedves Utazó, mielőtt belevágsz ebbe a kalandba, és elolvasod ezt a történetet, kérlek, vedd figyelembe, hogy soha többé nem leszel ugyanaz az ember, aki voltál. Ez egy nagyon fontos szempont, mert ha szereted azt aki, és ami vagy, ahogy gondolkodsz, érzel és létezel, akkor szépen kérlek, zárd be ezt az irományt, és ne indulj el! Ez az út nem neked való.

Miért kérdezheted jogosan?

Minden meg fog változni benned. Ez az út nem ad neked, hanem elvesz tőled-belőled. Elveszi mindazt, amivé lettél az eddigi életed során. Mindazt “amit rád kentek a századok” (bocs, nem hagyhattam ki) szóval, amit az évek alatt tudattalanul magadra szedve, fel-megépítetted mindazt a valakit, akinek ma gondolod magad. Ha hinnél nekem, bár most még úgysem teszed, tudnád, hogy nem az vagy, akinek gondolod magad. Az, aki valójában vagy, ott rejtőzik a programok alatt és várja, hogy felfedezd. Lehet, hogy nem szabad bolygatnod ŐT-MAGAD. Az út nem lesz “zökkenőmentes”. Tele lesz félelmekkel, vágyakkal, kísértésekkel. Minden, mit elraktároztál a tudatalattidban, újra és újra meg-átéleti magát veled, különböző, általam és senki által meg nem jósolható módon. Egyben viszont biztos lehetsz:

 Nincs mitől félned.

Nem leszel egyedül soha többé.

Az út végén, ott vár a találkozás a legcsodálatosabb emberrel:

ÖNMAGADDAL

(és amíg odáig eljutsz, én fogom a kezed)

szeretettel…

Arról, hogy mindennap tovább kell menned

“S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” – körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban. Megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy, és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.” (Márai Sándor, Füveskönyv 1943)

Márai Sándor (Isten áldja őt) a legnagyobb tanítóm. Bár bizonyos mondatait még nem érthetem, hiszen gyermek vagyok, mégis Ő adott nekem erőt mindahhoz, hogy ne érjem be kevesebbel, és ne vágyjak többre, mint amivel, és amire minden ember, Önmagának megismerésére.

 Köszönöm Márai Sándor Úr.

 “Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben. “

A kincs (persze csakis „törülközővel”)

Mi keresők, egész életen át tanulók mindig újabb és újabb metódusokat keresünk életünk jobbá tételére, sebeink begyógyítására, problémáink megoldására. Szeretnénk boldogabbak, jobb szülők, jobb barátok, jobb emberek lenni. Ha volna egy mód, hogy még hatékonyabban érjük el ezt a célt, hogy gyorsan átugorjuk azokat az akadályokat, amik visszatartanak attól, hogy képességeink teljes pompában tündököljenek, egy mód, amellyel egyszer és mindörökre begyógyíthatjuk a múlt sebeit, nem szeretnél róla tudni?

Azt gondolom, hogy megtaláltam ezt az eszközt. A magamon végzett kísérletek, az önmagamról alkotott kép változása és a környezetem által kapott visszajelzések alapján mindenképpen így kell legyen. “SORSFORDÍTÓ” programnak neveztem el. Értekezésemben szeretném a programmal kapcsolatos ismereteimet és tapasztalataimat megosztani veletek. Továbbá arra szeretnélek benneteket ösztönözni, hogy induljatok el ezen az úton. Minden tőlem telhető segítséget szeretnék megadni a bátor „utazóknak”, ezért létrehoztam ezt a weboldalt, www.sorsugynokseg.hu , ahol minden információ rendelkezésre áll, és adott egy interaktív kommunikációs felület.

JÓ UTAZÁST és ne feledd

„törölközö mindíg legyen nállad, sose tudhatod mire lesz jó..ja és a Vogonok bármikor jöhetnek”

 

Azt javaslom, ne kövesd el azt a hibát, hogy nem készülsz föl az utazásra. Egy olyan útra, ahol bármi és minden megtörténhet. A legjobb módja ennek, ha elolvasod a

„Törölköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törölközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törölközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törölközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törölközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó)”

 

Ha rengeteg időd van, feltétlen nézd meg az egész filmet. Szerintem FANTASZTIKUS 🙂 !!!

 

 

és ne feledd…

NAGY találkozás, kezdeti élmények

Mindig imádtam zenét hallgatni. Mikor Janó barátom és osztálytársam mesélt az agyszinkron-hangokról nagyon izgatott lettem. Alig vártam, hogy megkapjam tőle az első fájlokat és beavasson a tapasztalataiba. Egy fantasztikus és minden pillanatában lenyűgöző utazás vette kezdetét. Elkezdtem hallgatni a hangokat. Volt itt mindenféle. Edzésre, sikerre, fogyásra, hitre, kreativitásra, győzelemre, transzcendens utazásra és rengeteg minden másra. Angoltudásomnak köszönhetően én is belevetettem magam az internet erdejébe, és kerestem, kutattam. Találtam még éber álmodásra, agyfejlesztésre, kundalíni energiára és rengeteg mindenre hangokat. Szokásomhoz és jó szangvinista mivoltomhoz híven „in medias res” hallgattam-hallgattam és hallgattam. Elkezdtem az Éber álom kísérleteimet, elkezdtem egy 2 éves agyfejlesztő programot. Hangot használtam edzéshez, olvasáshoz, ebédhez és vacsorához.

Első igazán érdekes és lehetőségeket felcsillantó élményem az éber álom hanganyaggal volt. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy Anna ugrál mellettem az ágyban és erre én, szépen kedvesen,”a k 🙂 rva életbe drágám”, csinálom a kísérletemet felkiáltással, megpróbáltam őt jobb belátásra (bealvásra) ösztönözni. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy csukva a szemem, majd abban a pillanatban beugrott, ez egy álom, és ekkor fel is ébredtem. Anna szelíden tentikélt mellettem. Ez az élmény drogként hatott és megsokszorozta elszántságomat. Bár soha többet nem ébredtem fel álmomban tudva, hogy álmodom, de azóta, minden perccel éberebb vagyok.

Elkezdtem egy új vállalkozást az egyik barátommal, és weblapot akartunk csináltatni hozzá. Valami horror árat kaptunk, így  bemondtam, majd én megcsinálom. Akkoriban a húgom elvégzett egy  wordpress weblapkészítő tanfolyamot. Eljött hozzám és 2 óra alatt átadta az alapokat. Azt mondta, hogy elég gyorsan felfogom a dolgokat és nekem is feltűnt, hogy értem a sok izét meg hozét, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Odaadta a segédfájlokat és lelépett. Az elkövetkezendő 4 hetet weblapprogramozással töltöttem.

Még sosem csináltam, és mikor kész lett, én is elcsodálkoztam, hogy a fenébe raktam ezt össze. Még alapfokú programozó ismereteim sem voltak, és íme, itt egy weblap, ami webshop, meg miegymás.  A storyhoz hozzá tartozik, hogy a napi 6-8 óra munka alatt végig a Creativitás nevű hemysinc hangot hallgattam. (most, ahogy írom ezt az izét, is ezt teszem) Nem fáradtam el, mindent megértettem, és nagyon egyértelműnek tűntek az addig tök “hébernek” tűnő dolgok. Amit nem tudtam azt megnéztem a youtubon, és összeállt a kép. Közben, ha edzeni mentem, csak feltettem az edzés hangot, és ha volt kedvem előtte, ha nem, ettől lett. Mondhatjuk, hogy működött a dolog (és a hangok is ezt súgták :-))

Az elkövetkezendő 2 hónapban semmi nem történt. De nyár volt és otthon Gyulán (család & lovak) voltam, így szorgalmasan hallgattam. Nappal a 2x 30 perces meditációs hangot, este pedig, az éber álom kísérletem 1,5 órás anyagát. Naplót is vezettem. Minden élményem leírtam és azt gondoltam ha az életemet érdemes élni, akkor érdemes pontosan emlékezni is rá. Pontos emlékek = NAPLÓ.  Múlt a nyár, én hallgattam a hangokat és árgus szemekkel figyeltem minden gondolatomat.

Fesztivál, és az ’Isteni beavatkozás”

Elérkezett az augusztus és hugival nekivágtunk Ozorának. Ez egy pszihedelikus „életigenlő csodafantasztikus” fesztivál, Ozora völgyében. Gondoltam szabadságra megyek a fejemből, és kikapcsolom az agyam 1 hétre.

a fesztivál bejárata

 Gondolhatod, ez tényleg a földi paradicsom. Ha van kedved, csatlakozz, idén is megyünk.

 A Magic Garden egy fantasztikus hely. A lélek otthona. Meditatív, inspiráló, társas és szívszerető. Részt vettem egy indián vezető által irányított sámánmisztikus utazáson. Érdekes élményre sikeredett. Kaptam egy útitársat a “bölcsek köveként” ismert „kövület” személyében. Az út közepén nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e, álmodom, engem álmodik-e valaki más, sőt lehet, hogy ez az egész fesztivál valakinek az álma, akkor eléggé tanácstalan voltam. Elindultam a wc-re, és ott csücsülve, ki tudja meddig, arra lettem figyelmes, hogy azon agyalok vajon ez a valóság vagy esetleg egy  párhuzamos dimenzió. Valahogy nem akaródzott megmozdulni és a valóságról fogalmam sem volt. A télen, egy exteriorizációs gyakorlat kapcsán megtanultam, mit kell tenni, ha „bajba” kerülök. Ez beugrott, így elkezdtem “ezvanozni”. Ránéztem a vizesüvegre EZ VAN…ránéztem a letolt gatyámra EZ VAN…ránéztem a toitoi ajtajára ….EZ VAN.

 Ez a segítő gyakorlat arra van, ha a tudatod megrekedne a testeden kívül vagy a realitás érzéked „elcsúszna” és vissza kellene hoznod „bele”. Nekem sikerült. Elindultam a sátram felé, még mindig nem tudva, hogy mi is van. Majd egy hirtelen gondolattól vezérelve úgy döntöttem kimegyek a napra, ha ez egy álom, akkor legalább élvezem. Ha ez a “realitás” amibe beleragadtam, kihozom belőle a legjobbat. Amint kiértem a fényre, a színes kavalkád

megijesztett kicsit, de aztán, uzsgyi, nekiindultam.

Ahogy baktattam fel a dombra,

az az érzésem támadt, mintha elkezdene emelkedni a tudatom. Gondoltam itt az idő és a mennybe megyek. Beparáztam. Azután a következő gondola az volt, hogy örülnöm kéne, hiszen mindig ezt akartam. Megtapasztalni ezen az anyag-energia-tér-idő univerzumon túli világot. Nagy mosoly 🙂 és élvezd, mondtam magamnak. Láttam magamat, ahogy a testem a földön marad, és az asztrális vagy mentális (a franc se tudta eldönteni) részem emelkedik. Gondoltam, itt a vége, fuss el véle. De egy hirtelen nagy fényjelenség következtében, fénycsíkot húzó hátraszaltó kíséretében, ismét ott találtam magamat a testemben. Levonva a végkövetkeztetést, amiben mindig is hittem, jelmondatom is van rá: A halál csak egy új kaland kezdete.

“Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos. A csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani. De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan és csodálatos igazi valójában mindaz, amit mindennapinak és természetesnek érzel: már a létezés ténye milyen csodaszerű! Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz! Mindezt „természetes”-nek érzed? Akkor vaksi vagy és botfülű. Már a valóság is csoda, felfoghatatlan, s minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti is! Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult valóságnál értelmetlenebb a csoda? A világlélek a csoda, mely mindenben megnyilatkozik. Ezért vagyok hívő: mert a világ lelke bennem is, hétköznapjaimban, szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik. “(Márai Sándor, Füveskönyv 1943)

Hogy miért írtam le ezt a kis kalandot? Mert tetszik, és mert ez a kaland segített abban, hogy tovább hallgassam a hangokat. Éreztem, hogy valami más lett, megváltoztam. Nem az utazás, hanem az előtte levő néhány hónap változtatta meg. Azt, ahogyan én érzékelem a világot. Semmi sem változott, csak én, és mégis minden más lett. Elkezdtek értelmet nyerni a szavak, amik Laci ( Földes Laci / tanítóm) szájából olyan szépen és kereken gördültek le, és az én fülemhez, olyan hatalmas durrdefekttel és laposan érkeztek meg előtte. Kezdett összeállni Tánya (Tanya Smirnova / tanítóm) érthetetlennek tűnő világképe, és már  Scholten analógiái sem kavarogtak moslékként bennem.

Végre elkezdtem ÉRTENI & ÉREZNI az életem értelmére, a kérdések kérdésére, és úgy általában mindenre kapott választ. Bár jó lett volna tudni a kérdést…., de biztosan tudom, hogy a 42 , jól átgondolt és korrekt válasz.

Válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre

A Galaxis útikalauz stopposoknak regényben szuperintelligens pándimenzionális lények, akiknek az egérformájuk csak a mi dimenziónkba való betüremkedésük, feltették a kérdést szuperszámítógépüknek, Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről. Bölcs Elmének hét és fél millió évig tartott, hogy kiszámolja a választ, ami a 42 volt. A probléma az volt, hogy a kérdést feltevők nem tudták valójában, hogy mi a kérdés.

Amikor a tudósok megkérdezték Bölcs Elmét, hogy mi a végső kérdés, ő azt válaszolta, ennek kiszámítására csak egy nála is nagyobb számítógép képes, mely olyan komplex és kifinomult gépezet, melynek már a szerves élet is a részét képezi, és tíz millió éven át fog számolni. A neve pedig Föld. A programba azonban két hiba csúszott.

Az első, hogy nagyjából 8 millió évvel azelőtt a Földre érkezett a Golgafrincham népe, mivel ők úgy tudták, bolygójukat pusztulás fenyegette. Kiderült azonban, hogy a bolygójuk népességének haszontalan harmadától szabadultak csak meg ilyen módon a Golgafrincham lakói. Arthur Dent és Ford Prefect rájöttek, hogy nem a bolygón lévő ősemberek, hanem a golgafrinchamiak lettek ezáltal a földi ember ősei.

A második, hogy a vogonok öt perccel a program befejezése előtt elpusztították a bolygót, mert az útban volt egy új hiperűrsztráda építéséhez. Az egerek azonban nem akartak újabb tíz millió évet várni a kérdésre, ezért ki akarták venni Arthur Dent, az egyik túlélő agyát, mivel az tartalmazhatja a választ. Arthuréknak sikerül elmenekülniük a Föld prehisztorikus korába, majd amikor egy scrabble-t játszó ősember véletlenül kirakja betűiből a negyvenkettő szót, ő is megpróbálkozik ezzel.

Az eredmény:

– Mit kapsz, ha megszorzod a hatot kilenccel?

– Hatszor kilenc. Negyvenkettő.

– Ennyi. Ennyi az egész.

– Mindig is tudtam, hogy valami alapvető gond van a világban.

Ford és Arthur párbeszéde 🙂

A hatszor kilenc természetesen ötvennégy. A Föld nevű számítógépen futó tízmillió éves programnak tökéletesen kellett volna működnie, de a golgafrinchamiak érkezése hibát okozott a rendszerben, így az Arthur agyában rejtőző kérdés is hibás.

Néhány olvasó később észrevette, hogy 6_¹³ × 9¹³ = 42¹³ (13-as számrendszerben). Douglas Adams viccelődött eme megfigyeléssel kapcsolatban, mondván: „Lehet, hogy szánalmas, de 13-as számrendszerben nem poénkodom.”

Az élet, a világmindenség, meg minden című regényben, Prak, aki mindenről tudja az igazságot, megerősíti, hogy valóban 42 a végső válasz, és azt is, hogy lehetetlen, hogy egyszerre létezzen a végső kérdés és a végső válasz egyazon univerzumban. „Ha mégis megtörténne, a Kérdés és a Válasz érvénytelenítenék egymást, és velük együtt az Univerzum is megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb és megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.

Bár ez az eszmefuttatás kissé zavarosnak tűnhet, az utolsó bekezdésben minden értelmet nyer…

Felismerés és a kinyilatkoztatás

Hazaérve és a fesztivált kipihenve (2 hónap 🙂 ), nagy lendülettel vetettem bele magam a kutatásba.

Mit is csinálok én valójában?! Most, ahogy ezt írom bekattant, hogy tökéletesen megvalósítottam a scholteni stádiumokat.

1. Kezdet, impulzivitás

– amikor megjelenik a világban az adott szériában, most jött világra, ebben a szériában ő teljesen újszülött, és ez rengeteg gondot ad…hát gondom az volt dögivel

– most született meg, tele van energiával, tenni akarással, rengeteg ötlete van, rengeteg kezdeményezőkészség van benne…ez nálam egy állandó állapot. Csak megyek és megyek

– akkor, amikor dekompenzálódik, kifejezetten olyan, mintha elmebeteg lenne(elmebetegek között gyakran találunk elsőstádiumút), nem találja a kiutat a problémából, és neki ott vége a világnak !!! Környezettanulmányt végezve megállapíthatom, hogy az olyan mintha elmebeteg lenne, tökéletesen leírja az akkori állapotom

 

2. Adaptáció (2 hónap pihi 🙂 )

– amikor az első világba történő berobbanás után picit megáll, nem csinál semmit és körülnéz

– az aktivitás egy kicsit megretten, visszahúzódik és figyel

Olyan inaktív lettem, hogy nem emlékszem, mit is csináltam edzésen és evésen kívül. Ez a kettő pedig nálam a létminimumi rutin, így bizton nevezhetem tökéletes inaktivitásnak.

 

3. Összehasonlítás,kétség

– korábban volt nagyon aktív, aztán volt nagyon passzív, itt megpróbálja a kettőt összevegyíteni

– mivel még nem tudja összevegyíteni, ezért számára lesz egy nagyon aktív, egy nagyon passzív és egy semleges helyzet

majd ezt követően ( szinte hihetetlen de tényleg következett) elindult a 4. stádium

4. Megalapítás, hiteles alapok

-valóban hozzákezd, valóban dolgozik, valóban aktív

– ami egyfajta bátorságot mutat az az, hogy hivatalosan felvállalja azt, amit csinál, felvállalja azt, hogy kicsoda, a kapcsolatait stb.

Tehát ünnepélyesen és visszavonhatatlanul felvállalom, hogy:

• Vagyok, aki vagyok

• Hiszek a tudatos teremtésben
  

• Imádom az új életem

• Hiszek a magasabb rendű világok létezésében

Kutatás és a Rock ’n’ Roll

Szóval elkezdtem keresni, kutatni és a billentyűzetembe akadt számos kutatóintézet oldala. Esettanulmányok, elemzések, folyamatleírások és történetek. Ahogy olvastam az ott találtakat, egyre több AHA-élményem volt. Sikerült beazonosítanom a velem történő folyamatokat, és rá kellett jönnöm, ez az, ami történik velem: Valami más lett megváltozott, a levegő vibrál a szívem úgy dobog…

Most kezdődik a tánc….

a programozásról, a pszichéről, a fájdalmas élményekről, a diszfunkcionális családról, valamint az agyi képességekről

Álljanak az alábbi sorok, a történet tudományos értékelése céljából, mindenki tanúságára és értelmezésére. A szinkronhang technológia, azon belül a holografikus szinkronhang technológia, amit alkalmaztam, és a mai napig is alkalmazok, egy forradalmian új eszköz, a személyiség és a személyes fejlődés göröngyös útjának segítése céljából.

Az emberi lények születésüket megelőző időszaktól kezdődően programozás alatt állnak. Ez a folyamat folytatódik gyermek és felnőtt korukban is, olyan elképzelhetetlenül sokkoló mennyiségben és módon, hogy felsorolni sem érdemes. Bátran kimerem jelenteni, hogy minden és mindenki, a maga szintjén programoz, mindent és mindenki mást. Az emberi programozásban a körülöttünk lévő személyek, szülök, tanárok, barátok, főnökök és egyéb galádok, mind-mind programoznak minket. A TV, a filmek, reklámok és események programként funkcionálnak kicsiny kis életünkben.

Ha nem is szeretjük beismerni, mire eljutunk az iskolakezdésig, sok tekintetben nem vagyunk mások, mint automatikus reakció -mechanizmusok. A Descartes által kigondolt, Gurdzsiev által is leírt, Tesla által élt és hangoztat mechanikus világkép tökéletesen leírja és jellemzi ezt az állapotot. Reagálunk a stimulánsokra, nagymértékben tudatalatti tartományból irányítva, azon programok alapján, amelyek következtében megtanultuk, hogy mihez társítsunk fájdalmat és mihez örömet.

Ha nagyon egyszerűen szeretném illusztrálni életünket irányító erőket, akkor azt mondanám, hogy mindösszesen két erő tevékenykedik bennünk. Menekülünk a fájdalomtól, és menetelünk az öröm felé. Az, hogy melyik-melyik, azt pedig az értékrend és hitrendszer programmondatai határozzák meg. Ez a mechanizmus sok szempontból segít minket. Szolgálja a túlélésünket. Segít megóvni kicsiny lényünket és segít megtalálni a „boldogság” csodás elixírjét.

“Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, egyhatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeznek.” (Márai Sándor, Füveskönyv 1943)

Szerencsétlenségünkre, néha olyan utakon tanuljuk meg az öröm és fájdalom sémát, hogy a boldogságra való képességünk végzetesnek tűnő sérüléseket szenved. Ilyenek a traumatikus tapasztalások, mint a diszfunkciónáló család, alkoholista, drogfüggő vagy nem jelenlévő szülő, fizikai és szexuális zaklatás, elhagyatottság, adoptáló szülők, extrém szegénység és még sokféle tapasztalás hoz létre olyan képzettársításokat az agyban, amelyek a bizalmat, kapcsolatot, célkitűzést, hatalomhoz való viszonyt vagy az érzelemkinyilvánítást nehézzé vagy lehetetlenné teszi.

Ezek a tapasztalások, létrehozhatnak olyan mérgező agyi programokat, mint szégyen, félelem, bűntudat, elhagyatottság, fóbiák, krónikus depresszió, sebezhetőség, ambícióhiány, problémás tudatosság, kérdésképtelenség, mit is akarok állapot, intimitástól való félelem, szélsőséges szükség a „jóváhagyásra”, irracionális félelmek, döntésképtelenség, vágy mások manipulálására, halogatás és még sok-sok más életellenes reakció és viselkedés.

De a gyermekkori traumának nem kell ilyen egyértelműen szélsőségesnek lennie, hogy kisebb-nagyobb mértékű diszfunkcionalitást okozzon a viselkedés területén. Családterapeuta, író és filozófus John Bradshaw úgy véli, hogy az emberi populáció 96% diszfunkcionális családban nő fel. A legtöbb általunk tapasztalt trauma nem egyértelmű és nyilvános. Sokkal inkább, egy visszafogott, apró, gyakran jelentéktelennek tűnő lépések sorozatából álló eseményláncolat, szándék nélküli szülői cselekvés, viselkedés. Mint például helytelenítő tekintet, megszegett ígéret, visszafogott kritizálás és az elismerés hiánya, hogy néhányat megnevezzünk.

Ezen tapasztalatok többsége egyenesen elménk tudatalatti struktúrájába kerül bezsúfolásra, azzal a szándékkal, hogy megóvjon minket az ezekkel kapcsolatban érzendő fájdalom traumájától. A legtöbb ilyen esemény nem hagy maga után emléknyomot vagy bármilyen figyelemfelkeltő jelenséget, így az ezeket elszenvedők, gyermekkorukat teljesen „normálisnak” írják le. Részben azért, mert a legtöbb ilyen drámai eseményt a társadalom maga is „normálisnak”, természetesnek és szükségesnek címkéz.

A gyermekek a szülői viselkedést, akár megérdemelt, akár nem, természetesnek és normálisnak veszik és tudat alatt, anélkül, hogy átgondolnák, magukra vállalják a felelősséget bármiért, ami velük történik a családi szituációban. Valójában a diszfunkcionális gyermekkor egyik fő tünete egy elrejtett, alsóbbrendű érzés, hogy mi vagyunk a felelősek. Nem azért amit tettünk, hanem amit velünk tettek.

A lényeg, hogy legtöbbünknek vannak olyan sérülései a gyermekkorból, amik gyógyulásra várnak, mielőtt képes lesz egy boldog, örömteli életre és hogy felismerje képességeit, mint emberi lény. Legtöbbünk persze, nem ismeri fel, hogy az életünknek azon részei, amik nem működnek, ezeknek a be nem gyógyított sebeknek az eredményei.

De vannak sokan, akik észlelik a sebek begyógyításának szükségességét. Ez támasztja alá az elmúlt 20 év rohamos fejlődése a személyiségfejlesztő, ezoterikus, pszichológiai, meditációs, mozgás és egyéb innovatív formájú terápia és egyéb „Mantrás” témájú irodalom és törekvések területén.

Te, aki ezt az anyagot olvasod, kétség kívül magad is részt veszel-vettél valamilyen formában ezekben a törekvésekben. Feltehetőleg tapasztaltál valamilyen mértékű, talán hihetetlen mértékű fejlődést a személyiségedben az által, hogy a múltad gyógyítottad. És bár ezen irányzatok legtöbbje nagyon hatásos és segítő, nagyon sokan, akik rengeteg pénzt és éveket invesztáltak a személyiségük fejlesztésébe váltak csalódottá és jutottak el arra a pontra, hogy törekvéseik ellenére az életük még mindig nem működik.

Még azok, akik elég szerencsések voltak és egy teljes mértékben támogató és gondoskodó környezetben, családban nőttek fel is rendelkeznek olyan képességekkel, amiknek a tudatában sincsenek. Tudósok úgy vélik, hogy agyunk kapacitásának 5-15% használjuk, ami azt jelenti, hogy 85-95%-ban a képességeink el vannak zárva és vesztegetve. Úgy nézünk azokra, akik hozzáférnek ehhez a kapacitáshoz, mint különleges emberi kivételek, ahelyett, hogy úgy tekintenénk rájuk, mint amire mindegyikünk képes lehet.

Tévesen azt gondolva, hogy agyi képességeink születésünkkor meghatározásra kerültek és azok ezt követően megváltoztathatatlanok. Vannak olyan kutatások, amik igazolják, hogy bizonyos típusú környezetben az emberi agy képessége növekszik és fejlődik. Tanulási képessége, kreativitása, intuíciója, önrealizáló képessége, pozitív irányba változik. Ez a típusú potenciális fejlődés nagyon is valóságos, és mérhető fiziológiai változásokat idéz elő az agyon. Megvastagodott agykéreg, megnövekedett neuroméretek és neuronelágazás számok. Megsokszorozódott szinaptikus kapcsolatok a neuronok között és növekvő számú gliasejtek.

Véleményem szerint a gliasejtek szerepe alulértékelt, hiszen ezek a sejtek az idegsejteket veszik körül és a régebben gondolt támasztó szerepükön kívül más feladatokat is ellátnak. Részt vesznek az idegsejtek táplálásában, és az ingerület továbbítását is elősegítik. A neuronok számát kilencszeresen felülmúlják, ezek képzik az agy tömegének felét. A jeltovábbító funkciók érdekében elengedhetetlen az agyból az anyagcseretermékek és az elhalt neuronok összegyűjtése és eltávolítása, ezt végzik a gliasejtek. Szóval fontosak…NAGYON, hiszen aktívan segítik a tanulást és a magasabb agyi képességeket.

Csúcshatás és a lehetségesség

Albert Einstein agyának tanulmányozása egy az átlag populációhoz képest sokkal magasabb gliasejt arányt mutatott ki. Sokan nagyon szeretnék tudni, hogy van-e módja az ilyen típusú agyfejlődésnek, ami által hozzáférhetünk agyi képességekhez azon túl, amivel jelenleg rendelkezünk, vagy esetleg olyanokhoz, amikről álmodunk. Lehetséges, kérdezhetjük kíváncsian. Mi is erről fantáziáltunk Robi barátommal,  a Csúcshatás című film kapcsán.

Annak ellenére, hogy rengeteg időt, pénzt és energiát költünk arra, hogy meggyógyítsuk a múltunkat, hogy kifejlődjünk képességeink teljességében, valahol az agyunk hátsó részében ott rejtőzik az a fájó gondolat, hogy talán nem tehetünk igazából semmit. Olyanok vagyunk amilyenek, ha tetszik, ha nem. Vagy a legjobb esetben is bármilyen fejlődést érünk el az nagyon lassú lesz. Folytathatjuk a könyvek olvasását, elmehetünk egy újabb tréningre, meglátogathatunk egy terapeutát, meditálhatunk, így vagy úgy folytathatjuk a próbálkozást, de ez a meghúzódó érzés gyakran teszi mindezt nagyon nehézzé.

DE MI VAN AKKOR, HA TÉNYLEG LÉTEZIK EGY MÓD?!!!

Nemcsak arra, hogy felgyorsítsuk a múltbeli sebeink begyógyulását, megszüntessük a gyermekkorban kialakult romboló, korlátozó idegi képzettársításokat, de arra is, hogy stimuláljuk az agyat, nőjön és fejlődjön a hatékonyság olyan fokára, ami általában az emberiség top fél százalékának felső szintjein gondolkodó emberek számára van fenntartva.

Tényleg annyira nehéz elképzelni ezt, egy olyan korban, amikor az elképesztő technológiai áttörések lassan mindennapossá válnak? Egy olyan korban, amikor minden tudomány szinte korlátok nélkül fejlődik és teljesedik ki, hogy talán azt is megtanulhatjuk, hogy nyissuk meg az emberi agy elzárt területeit? Én úgy gondolom, hogy ez nem csak, hogy lehetséges, de van rá mód, hogy elérjük. Mind ez elengedhetetlenül szükséges is, ahhoz, hogy az ember, mint faj, fejlődjön és fennmaradjon.

Technológia és meditáció kéz a kézben

A világ számos kutatóintézetben is erre a következtetésre jutottak. Összekapcsolva 20 évnyi neurofizikai, neurokémiai, agyi és tudományos kutatást az emberiség egyik legősibb személyiségfejlesztő metódusával, a meditációval, megalkották a Holografikus szinkronhang technológiát. Ezzel a forradalmian új technológiával, létrehozták a véleményük, és véleményem szerint is leghatékonyabb személyiségfejlesztő eszközt, amit valaha kifejlesztettek.

Ezt a forradalmian új technológiát meditációs, nyugtató hangfájlokba ágyazták be. Használója megtapasztalhatja meditációs fázisok legmélyebb szintjét is szinte azonnal. Olyan állapotokat, amik ezt megelőzően csak a legelszántabb meditálók számára voltak elérhetőek. Ezek azok a mély meditációs állapotok, ahol az előzőekben leírt gyógyulási folyamatok létrejönnek. És szintén ezek azok az állapotok, amelyek elősegítik a fent leírt agyfejlődési folyamatok létrejöttét. Azokét a folyamatokét, amik mindez idáig, csak néhány híres személyiségnek adatott meg.

A legtöbb nyugati civilizált ember a meditációt nem tekinti életképes személyiségfejlesztő eszköznek, számos okból kifolyólag. Először is nagyon időigényes.

 A technikák, amik valódi változást hoznak a szükséges mélytudati szinteken 10-15 évi gyakorlást igényelnek, azt feltételezve, hogy a meditáló, hajlandó és képes napi 6 vagy több órát meditálni. Nem azt állítom, hogy kevesebbet meditálni nem hasznos, természetesen az. A másik ok, hogy a meditációhoz gyakran rengeteg hókusz-pókusz társul, olyan önjelölt guruk által, akiket jobban érdekel a hatalom és a pénz, mint a mi személyes fejlődésünk. Mégis széles körben ismert és dokumentált, hogy a meditáció mély fázisaiban fantasztikus fiziológiai, pszichológiai és kémiai átalakulások történnek az agyban. Olyan átalakulások, amelyek hihetetlen változásokhoz és szinte hihetetlen magas szintű élethez vezetnek.

A misztikusok és szentek létezése valós, és azt is tudjuk, hogy a kitartó gyakorlás bizonyítottan meghozza eredményét, de ezek a nyereségek egyetemeken és kutatóintézetekben világszerte bizonyítást nyertek tudományos szinteken is. Eddig a pillanatig, ezen lehetséges nyereségek megszerzésének egyetlen módja egy egész életen át tartó egyik vagy másik tiszteletre méltó meditációs technikának a gyakorlása volt. Egy olyan út, amihez legtöbbünk nem elég fegyelmezett és nincs meg rá az ideje.

A holografikus szinkronhang meditációs technológia megalkotásával, azok a meditációs állapotok, amelyek megtapasztalása a szentek és a misztikusok kiváltsága volt, elérhető vált könnyedén és erőlködés nélkül, bárki számára, pillanatok alatt. Mi több ez a fajta meditációs technika nagyon drámai módon hozza létre azokat az általunk nagyon vágyott gyógyulásokat, amikért számos könyvet olvastunk el, terápián és tanfolyamon vettünk részt. Ezen felül stimulálja az agyat, hogy fejlődjön képessége a tisztánlátásra, intelligenciára, intuícióra, kreativitásra és boldogságra olyan szinteken, ami eddig szinte elképzelhetetlen volt.

A meditálás egyéb nyereségei is jól dokumentálhatóan fellelhetőek. Számos tanulmány beszámol lényeges egészségjavulásról, a vérnyomás, stressz és nyugtalansági szint csökkenésről, az álmatlanság eltűnéséről, vitalitás növekedéséről, és az öregedés lelassulásáról. Az elme összpontosításának mentális képessége növekszik, mint ahogy tisztánlátási és kreatív képességünk is. Javul analógiás gondolkodási képességünk, ami segít látszólag elkülönült jelenségek közötti összefüggések felfedezésében. Az IQ-nk emelkedik. Az önaktualizálási képességünk, azon képességünk, amely képessé tesz minket a teljes önkifejezésre, növekedési potenciálunk kiteljesedésére szintén növekszik. Problémamegoldó képességünk javul, mind a racionális, mind pedig az intuitív képességeink növekedésén keresztül.

Kutatók felfedeztek még javulást olyan területeken, mint spontaneitás, pozitív önkép, intimitásra való hajlam és képesség, belső irányítottság és mentális nyugalom érzése. Ezek legtöbbjét biztosan már te is hallottad. De amit talán nem tudsz, hogy ezeket tényleg megtapasztalhatod és még sokkal többet, a tied lehet és nem csak egy újabb „csodás ígéret”.

Kortárskutatások az agyban arról, hogyan fejlődik és növekszik, összepárosítva néhány izgalmas felfedezéssel a mély meditációs állapotokról, pillanatok alatt az emberi fejlődés és képesség lehetőségeinek elképesztő tárházát nyitotta meg. Ma már tudjuk, kortárs és empirikus terminológiában is, hogyan működik a meditáció, és mi történik az agyban, mikor személyünkben és spirituálisan növekszünk. Azt, hogy mit is jelent tudományos terminológiában az EVOLÚCIÓ. Ami ebből következik, az nem csak azt evolúciós procedúrát magyarázza meg, amely minden fajta személyiség fejlesztő folyamat eredménye, hanem egy izgalmas új eszköz, a Holografikus szinkronhang technológia kialakulását is. Valamint azt, hogyan vehetünk részt egy forradalmian új áttörésben az emberi képességek területén.

Gratuláció és alázat

Szeretnék gratulálni kedves olvasó a személyes fejlődésed és gyógyulásod területén való elkötelezettségedért. Bolygónk útkereszteződéshez érkezett majdnem minden területen. Gazdaságilag, politikailag, környezetvédelmileg, oktatásilag, technológiailag és spirituálisan is. Olyan kereszteződéshez, ahol nehéz döntések sorozatát kell meghozzuk, ahol a helyes út megtalálása már nem lehetőség, hanem kötelezettség.

Én szeretnélek segíteni ezen az úton, tiszta szívből, őszintén, önként és alázattal, hogy felébreszd a benned szunnyadó óriást, és ezáltal segítsd a bolygónk evolúciós fejlődését. Felvállalva mindazt a feladatot, amiért úgy döntöttél, hogy a születés és halál nehéz és fájdalmas, bár felettébb izgalmas és élményekkel teli körforgásában való részvételt választod.

A döntés megszületett. Sok élettel ez előtt, mikor a tiszta gondolat elgondolta, hogy létezni szeretne és elindult a fejlődés csodákkal teli útján, felvállalt egy egyéni és megismételhetetlen szerepet, mellyel részként megjelent az egészből és képviselte EGYben az egészet magát. Ez a feladat csak a tied. A feladatod, hogy BOLDOG légy. Ez így önzőnek tűnik, de ha az egészség az részek összessége, akkor a részek boldogsága az egészség boldogsága. Így azután nincs más feladatod, mint boldognak lenni és megtapasztalni az utat, amely az életed célja. Annak az életnek, aminek célja maga a létezés. A létezés célja pedig maga a tapasztalás és nem több.

Meditálunk-meditálunk ? 🙂

“Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése”

(Márai Sándor, Füveskönyv 1943)

Kezdjük azzal, hogy megismerjük a filozofikus gyökereit a meditációs praxisnak. Talán ebben az ősi bölcsességben találunk valamit, ami iránymutatónk lehet akár napjainkban is. Minden tradicionális meditációs praxis egy közös előfeltevést tekint alapgyökerének, mégpedig azt, hogy az univerzum egy azonos energiából épül fel. Intelligens és tudással bíró, örökké létező, mint mindennek forrása. Mivel ezen kívül semmi sem létezik, mondják a misztikusok, a teljesége miatt ennek az energiának nincs mivé gyarapodnia, nincs semmire szüksége, nincs mitől félnie.

Egyszerűen csak azért, mert ilyen a természete, ez az energia folyamatosan teremti saját magát az egész végtelen univerzumban. A saját természetes tulajdonsága ennek az energiának a megelégedés, szeretet, béke, boldogság, tökéletesség, egész-ség. A teljessége ennek az energiának, tartják a misztikusok, aki valójában TE vagy. A te látszólagos elkülönülésed egy illúzió. Szentek és tanítók évezredeken át próbálták leírni az emberi faj olyan tudatosságszintjét, ahol ez a EGYSÉG az univerzumban mindennel, a meghatározó tapasztalás.

Évezredeken keresztül a kíváncsi keresők a képp reagáltak ezekre a magyarázatokra, hogy azt kérdezték: – Ha én vagyok ez a végtelen energia, a kezdete és a vége teljességgel mindennek, ha én tényleg a szeretet maga vagyok, akkor miért érzem magam ilyen szarul? Miért van ennyi problémám? Miért nem érzem a békét és boldogságot, amit igaz természetemnek mondanak? És a misztikusok válaszolnak: nem tapasztalod meg valódi természeted az elméd miatt. Az elméd tart vissza attól, hogy megtapasztald, mi valójában van.

Mi természetesen ma már tudjuk, hogy ez mind IGAZ. Az elme ténylegesen úgy működik, mint egy szűrőberendezés. Beszínesíti a realitásunkat, pont úgy, ahogyan a színes üveglencsék adnak egy illuzórikus szint annak, amit látunk. Ahogyan felnövünk agyunk programozva van, hogy léteznek dolgok, amik fájdalmat okoznak és el kell kerülni őket, más dolgok pedig örömet okoznak és vágyni kell rájuk. Sajnálatos módon ezek a korai képzettársítások csak a korlátozott családi helyzetek között igazak. Bizonyos érzések kifejezése talán fájdalmat okoz családi körben, de kint a nagyvilágban az érzések kifejezésére való képtelenség legtöbb esetben, nagyban korlátozó. Mivel „az elmében egyszerre csak egy gondolat tartózkodhat” (Emil Coué) és csak egy dologra tud figyelni, ezért olyan szituációkra irányítjuk tendenciózusan a figyelmünket és vonzunk be olyan embereket, akik igazolják azt az illúziót, hogy veszélyes kifejeznünk az érzéseinket.

Az agyunk mindig úgy fogja megszűrni a teljes valóságot, hogy igazolja az ő domináns elképzeléseit és képzettársításait, mint kizárólagos igazságokat. ”Minden ember saját korlátait a világ korlátainak tekinti” (Arthur Scopenhauser) Tudományos kutatások kimutatták, hogy a gondolat megszületését megelőzően, az elektromos impulzus 1-1.5 mp el előbb indul útjára. Áthatolva azon a struktúrán, amit egyéni és kollektív tudatalatti területnek nevezünk. Ebben a struktúrában tárolódik egyéni és kollektív tudattalan emlékeink összessége. Ez az a kép-hang-érzet-érzés csomag, ami megfesti a vetítőből sugárzott fehér fényt, a mindenséget, és egyénivé alakítja a „filmet”, amit életként írunk le. Nem véletlen, hogy nem látjuk az univerzális szeretetet és harmóniát, amit a szentek és misztikusok leírnak.

Poláris keringő

Misztikus magyarázatok az univerzum keletkezéséről vetnek egy újabb fénysugarat a jelenségre. Ezek a magyarázatok kijelentik, hogy az egyetlen valóság energia, a teremtés pillanatában polarizálja magát egy látszat dualitásba. Yin-yang, jó-rossz, férfi-nő, fent-lent, itt-ott és a sok más látszatellentét pár. Ez a dualitás valójában sokkal inkább látszólagos, mint valós. Minden egyes ellentétpárban, minden egyes résztvevő létezése függ a másik lététől. Mint ahogy az érmén nem létezhet fej, írás nélkül. A hideg értelmetlen meleg nélkül, a jó nem értelmezhető rossz nélkül. A kelet misztikus filozófusai szerint, az elmédben lévő ezen ellentétpárok között feszülő feszültség okozza azt, hogy az univerzum manifesztálódik. Ez a jelenség minden E-világi létezés oka és következménye.

A polaritás drámáját mindenhol tapasztaljuk. Sötét és világos, vonzás és taszítás, hím és nőstény, pozitív és negatív, Nap és bolygók, atommag és atomhéj, elektromos és mágneses; az élet szüntelenül rezeg és hullámzik, ölel és taszít; e két őserő drámájából születik, él és múlik el és születik újjá minden, ami volt, van és lesz. Bennünk is polaritás van, s szemlélet kérdése, hogyan működünk, analógiásan vagy digitálisan: így ver a szívünk, így lélegzünk ki és be, így lüktet agyunk s kétfajta vérkörünk; ezért változunk, születünk, öregszünk és halunk. A kiegészülés vágya hajt minket a „másik pólushoz”, ezért leszünk szerelmesek, ezért szeretkezünk, vagyunk hűségesek és hűtlenek, jók és rosszak, gyengék és erősek, gyávák és bátrak, ezért vannak fényes és sötét életkorszakaink – egyik a másik nélkül nincs, minden örömben van üröm, s a legboldogtalanabb pillanataink legmélyén, mint a tóba dobott emlékpénz, csillog valami aranyszínű öröm. Szinte hihetetlen, hogy az egész Mindenség a Jin és Jang drámájából áll elő! Minden! Én is. Nem beszélve a számítógépemről, amelyen ezeket a sorokat írom, s melynek képernyőjén az imént a Föld másik oldaláról érkezett üzenet; ez a csodálatos működés két információ, a 0 és az 1 játékából állt elő. Elképesztő, hogy ennek a végtelenül gazdag kozmikus bűvészmutatványnak ilyen egyszerű trükkje van.

„Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást,

magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s későbbi követi egymást.”

(Lao Ce, Tao Te King ∞)

 

„Ó agyunk be csodás”

Ez az ellentétek között feszülő feszültség az emberi agyban is megtalálható. Az agyunk két féltekére oszlik.

Jobb és bal és így megvan ez a duális struktúrája. Ez még pontosabbá válik azon tény által, hogy a legtöbb emberben a két félteke szintén kiegyenlítetlen. Egy olyan állapotban van, amit úgy hívnak, hogy lateralizált. Mivel az agyunk megszűri a valóságunkat ezen a megosztott módon, ezért hajlamos a dolgokat dualitásukban érzékelni, sokkal inkább, mint az egységet, amiről a misztikusok beszélnek. Ha az agyuk valamilyen módon megtanulna egy sokkal koherensebb, holisztikusabb módon működni, ha a két féltekéje az agynak valahogy kiegyensúlyozódna, többet kerülne kölcsönhatásba egymással, EGYként funkcionálna, akkor lehetséges, hogy a valóságérzékelésünk is más lenne.

A gyermekkori képzettársításaink és programjaink talán megmondják nekünk mi az, amit keressünk, hogy örömben legyen részünk és mi az, amit kerüljünk el, hogy a fájdalom is elkerüljön minket, de egy mélyebb szinten az agyunk duális struktúrája azt mondja nekünk, hogy mi egy „elkülönült világ” részei vagyunk, azaz, hogy valahogyan el vagyunk különülve, és szembe állunk a világ többi részével.

Minél nagyobb a lateralizáció, vagy más szóval minél nagyobb a poláris féltekék egymás fölötti dominanciájából kialakuló feszültség, annál több a félelem, elkülönültség, szorongás és elszigeteltség. Valójában észrevehetjük, hogy csakis egy lateralizált agy tudja fenntartani azokat a hiedelmeket, amelyek a diszfunkcionális és addiktív viselkedéseket eredményezik és azokat a fájdalmas érzéseket, melyek ezzel járnak. Modern agykutatás kimutatta, hogy a hosszú távú meditáció valójában kiegyensúlyozza az agyat, létrehozva egy szinkronicitást a két félteke között.

Nagyon sok kutató tanulmányozta ezt a különleges jelenséget az elmúlt húsz évben. Az egyikük Dr. Charles Stroebel, az Institute of Advanced Studies for Behavioral Medicine igazgatója a 70-es években kísérletek sorozatát hajtotta végre meditálókon. Felfedezte, hogy a meditálók agyi elektromos hullám mintái megváltoztak, a mély meditáció időszakaiban átalakultak, egy egyetlen összefüggő mintává. Jelezvén azt, hogy az agy két féltekéje, ami általában külön fázisban működik, most együtt dolgoznak egy kiegyensúlyozott szinkronizált módban.

Az emberek legtöbbjének valamelyik agyféltekéje váltakozva dominánsan működik a másik fölött, attól függően, hogy milyen feladatot hajtanak végre. Gyakorlott meditálók, úgy tűnt képesek voltak kifejleszteni egy olyan állapotot, amikor az egész agyukat használták és ez által, egy kiegyensúlyozottabb állapotban éltek, amit egy szinkronizált és teljes agyfunkció jellemzett. Ez és még egyéb ilyen irányú kutatások kimutatták, hogy az agyféltekék kiegyenlítődése vagy szinkronizációja történik a meditáció minden formájában. A kiegyenlítődés mértéke nagyon pontosan meghatározható a meditáló agyhullám impulzusainak EEG-vel történő megmérése által.

Hullámra fel!

 

Mik is azok az agyhullámok? Az idegsejt elemi működéséhez az ingerület keletkezése és azok vezetése tartozik. Az ingerület elektromos impulzus formájában vezetődik egy idegsejtről a másikra. Az agyban mérhető elektromos impulzusok összeadódnak és szinte végigsöpör a változás az adott agykérgi területen. Ez az elektromos tevékenység jól mérhető EEG-vel és frekvenciatartományok szerint osztályokba sorolhatóak.

 

Ezek az osztályok a következőek:

 

Gamma hullámok (40 Hz+)

Béta hullámok (14-40 Hz)

Alfa hullámok (7-14 Hz)

Théta hullámok (4-7 Hz)

Delta hullámok (1-4 Hz)

1 Hz = 1 hullámrezgés/ másodperc

A gamma agyhullám a legmagasabb frekvenciájú, a tiszta felfogóképességhez és az öntudat állapotához kapcsolódik. Mostanában került a kutatók figyelmének középpontjában, régebben nem is volt külön kategória rá, hanem a béta agyhullámokhoz sorolták.

Mikor az agy nagyon lateralizált ( az egyik félteke nagyon domináns a másik felett) az agyhullámok egy úgynevezett Béta tartományban vannak.

Béta (14-40 Hz)

Ez a normális éber öntudatnak az agyi elektromos hullámkép-funkciója, amit a figyelem kifelé irányítottsága jellemez. A béta tartomány szélsőségeiben (22-30 Hz) az ember stresszesnek érzi magát, kényelmetlenül és szó szerint “szinkronizálatlanul”. Működésképtelen és addiktív viselkedések, neurózis, és elkülönültség érzése— más szavakkal, a kettősség szélsőségei közül mindegyik — a közös tapasztalatok, mikor az agy a bétatartomány szélsőségeiben tartózkodik.

Mikor az agy megkezdi a szinkronizálást és a két félteke elkezd többet kommunikálni, ezek a tapasztalatok elkezdenek megszűnni, és az agy végül belép az alfa elnevezésű agyi elektromos hullámkép állapotba.

Alfa (7-14 Hz)

Ez az elalvást és felébredést közvetlenül megelőző ködös állapot, Ha ez az állapot éberebb, akkor beszélünk könnyed meditációs állapotról. Ironikusan az alfa állapotot fokozott fókuszálás jellemezi. Ez az az állapot, amikor a könnyebb, fokozottabb tanulás az un. Szuper tanulás létrejön. Ez a “tudatalatti kapujának” szintje.

Ha a szinkronizálás folytatódik, az agy belép egy théta elnevezésű agyi elektromos hullámkép állapotba. Ez az álmodó alvás állapota, vagy ha az éberséget fenntartjuk ez egy mély meditációs állapot.

Théta (4-7 Hz)

A thétát megnövekedett kreativitás jellemzi. Az úgynevezett ah-ha élményeket, amikor az emberi agy kreatív kapcsolatot hoz létre, szintén egy erőteljes théta hullámrobbanás kíséri. Théta állapot jellemző a REM (Rapid Eye Movement / gyors szemmozgás) álomfázisra is. Továbbá erre a fázisra jellemzőek az egybeolvadásos érzelmi élmények, lehetséges viselkedésváltozások és a tanult, programozott anyagok újraértékelése. Szintén ebben az állapotban vagyunk képesek belépni a tudatalatti tudat struktúráinkba.

Ha az agy tovább szinkronizál, végül általában belép a delta elnevezésű agyi elektromos hullámkép állapotba, mely egyben a mély, álommentes alvás állapota is. Ha képesek vagyunk éberségünket fenntartani, ez egy rendkívül mély meditációs állapot.

Delta (0.1-4 Hz)

Végül a deltatartomány legmélyebb részében az agy két oldala annyira kiegyensúlyozottá válik, hogy bármilyen feszültség az ellentétek között megszűnik. Ennél a pontnál a normális öntudatos elmét elkerülve, a transzcendentális tapasztalások, az azonosság és harmónia az egész világegyetemmel felfedi létezését.

Szinkronban a világgal, és lőn világosság

Bármilyen típusú összpontosítás elő tudja idézni az agyi szinkronizáltság bizonyos fokát. (pl. meditáció). Az összpontosítás növekedésével növekszik a szinkronizáltság mértéke és mélyebbé válik a meditatív állapot.

A misztikus leül és meditál. Egyensúlyozza az agyat valamiféle figyelemösszpontosításon keresztül. Ez lehet ima vagy mantra, a légzésre vagy egy gyertya lángjára irányított figyelem, vagy bármilyen más technika a sok közül. Bármi is a módszer, az agyra gyakorolt hatása alapjában ugyan az _agyszinkronizálás- és a rengeteg gyakorlást követően_transzcendens élmény, érzéken túli érzékelés.

Ahogy a meditáló összpontosít, béta agyi hullám állapotból alfa agyi hullám állapotba megy át. Éveken át tartó fegyelmezett gyakorlással, a meditáló elég tapasztalatot szerez, hogy beléphessen a mélyebb, théta agyi hullám állapotába. További gyakorlással eljuthat arra a pontra, ahol a delta állapotot is megtapasztalja. Ezen az úton haladva, elkezdi élvezni a tapasztalást, az érzékelésen túlra kiterjesztett tudatosság terén.

Mi is, az érzékelésen túlra kiterjesztett tudatosság? Talán valami olyasmi, vagy „olyaski”  :-), aki csak ül, és semmit téve figyeli a világ történéseit, ahelyett, hogy tenné a dolgát? Vagy valami bárgyú mosollyal megáldott jótevő, aki virágokat oszt az arra haladóknak?

Az ilyen dolgokról megteremtett nyugati mitológiával ellentétben a személyek, akik állandóan ebben az állapotban léteznek (az elmélkedő éberség egyfajta 24 óra / nap meditatív állapotában, vagy más néven “felébredt tudat” vagy „megvilágosodott tudat” állapotában), sokkal termékenyebbek, boldogabbak, tehetségesebbek, több önbizalmat, több kreativitás, és több teljességet megtapasztalók. Mivel a szűrő, amin keresztül a valóságot megtapasztalják nem oszt fel mindent kategóriákra, önkényes, az élet korai szakaszából származó programok alapján, így az életet sokkal objektívabban, félelem és kritika, mások manipulálásának és jóváhagyásának igénye nélkül, röviden a mentális programok korlátozása nélkül élik.

Ez valójában a csúcsteljesítmények állapota! És mikor az agy ebben a magasan szinkronizált egységes állapotban van, nagy mennyiségben termel örömhormonokat, más néven endorfint, ami által az egész tapasztalás nagyon élvezetes.

A stresszes, működésképtelen béta állapottól, hosszú út vezet a nyugodt, békés delta állapotig. Nagyon sok munka és még több gyógyulás szükséges. Ahogy belépünk az alfa, théta és delta állapotokba, a tudatalatti részek is hozzáférhetővé válnak. Ez az a hely ahol hitrendszerünk és értékrendünk, ami felépíti tapasztalatainkat magunkkal kapcsolatban, és univerzumunk található.

Mi mentálisan rávetítjük ezeket a struktúrákat arra, ami valójában van, így megteremtve a mi kis saját világegyetemünket. Ez sokban hasonlít arra a folyamatra, ahogy a fény keresztülhaladva a celluloid filmen és rávetül a mozivászonra. Az alvás különböző mélységű fázisaiban, ahogyan belépünk az alfa, théta és delta állapotokba, ezeket a tudat alatt tárolt adathalmazokat letapogatjuk, feldolgozzuk, és bizonyos mértékben átrendezzük. Ezt a letapogatás és feldolgozás folyamatot nevezzük álmodásnak. És valóban a théta állapot az, amikor az álmodás folyamatával társított REM fázisú alvás létrejön.

A komputer-hasonlat

Legközelebb akkor kerülsz ennek a folyamatnak a megértéséhez, (bár majdnem egészen bizonyos vagyok, benne, hogy ennek itt semmi köze a valósághoz) ha az agyadat egy komputerként, érzékszerveidet pedig különböző típusú érzékelő és rögzítő berendezésként képzeled el. Így a szemed kamerává, füled mikrofonná, orrod, szád és bőröd érzékelőkké alakulnak és a nap 24 órájában rögzítenek minden adatot. Az adatok kicsi része a tudatos, nagy része pedig a tudatalatti struktúrákba kerül. A szenzorjaid mindent rögzítenek, de hogy mi hova kerül, és egyáltalán be kerül-e, az határozza meg, hogy mire irányítod a figyelmedet. Ez pedig több dologtól, az általad beszélt nyelvtől, hitrendszeredtől, értékrendedtől, emlékeidtől, döntéseidtől, viselkedésedtől, stratégiáidtól függ, amelyek az életed során rád ható “programok”, impulzusok összességéből alakultak ki. Az adatok bekerülnek az “adattárolódba”, ami a bal agyféltekédben található,

de a szoftverek és RAM kapacitás a jobb féltekében van, ezt hívjuk “kreativitásnak”. Ahhoz, hogy az adatok feldolgozásra kerüljenek a két agyféltekének kommunikálnia kell. Ezt agyhullámokon keresztül teheti meg. Agykontrolos kutatások rámutattak, hogy különböző típusú agyhullámok, különböző mennyiségű adat továbbítására alkalmasak. A számbeli leírások nagyban eltérnek, de abban minden kutató egyet ért, hogy exponenciális mennyiségi ugrások vannak az állapotok között. A legkevesebb adat továbbítására, a béta hullám képes. Az alfa, théta és delta állapotokban az agy képesebbé válik a több ezer terra bájtnyi feldolgozatlan adat letapogatására és feldolgozására. Ezért feltétlenül szükséges aludnunk, és álmodnunk. Mert ez idáig ezek az állapotok az átlag embernél, csak az alvás különböző fázisaiban jöttek létre.

Delta állapotban hozzáférhetünk még az úgynevezett kollektív tudattalanhoz, ahol a legalapvetőbb programok arról, hogy mit is jelent embernek lenni tárolódnak és futnak. Delta alvásállapotban, a kollektív tudattalan megtapasztalása egy nagyon intenzív állapot. Annyira intenzív, hogy ebben az állapotban teljesen tudattalanná válunk, még álmodni sem álmodunk.

Csak a nagyon tapasztalt meditálók beszámolóiból tudjuk, akik éberek tudnak maradni ebben a tudatállapotban is, hogy delta állapotban a kollektív tudatalattiban lévő adatok is hozzáférhetőek.

Előfordulhat, hogy valamilyen szintű hozzáférés van théta állapotban is a kollektív tudatalattihoz, de azt hiszem, hogy a mélyebb és jelentősebb szintek csak delta állapotban hozzáférhetőek.

Bár a kollektív tudatalatti megtapasztalása elég intenzív élmény ahhoz, hogy általában csak öntudatlanul tapasztaljuk meg, ugyanakkor egy olyan örömteli és esszenciális része a megújulási és revitalizálási folyamatnak, hogy az alvás az egyetlen olyan tevékenység, amit az emberiség nem tudott feladni történelme során.

Ezekben a félig tudatos, és tudatalatti területeiben az agynak találjuk a választ a kérdésre, hogy miért nem tud az emberiség 99.9%-nak az agya megmaradni hosszú ideig ebben a szinkronizált állapotban, ahol a mély érzelmi gyógyulások és a gyors agyi fejlődések, ami annyira érdekel minket megtörténnek.

Meditálók, bármilyen legyen is a technikájuk, azt tapasztalták, hogy békeérzetük, jóllétük, szuper éberségük, amit a meditáció alatt nyertek gyorsan, gyakran percek alatt elhalványul. Ez azért történik, mert a hitrendszerünk, ami azt sugallja, hogy mindentől elkülönültek vagyunk és ezért nem vagyunk rendben, azonnal elkezdi megerősíteni önmagát, miközben ezzel azt okozza, hogy az agyunk egy kevésbé szinkronizált és ezáltal kevésbé kiterjedt tudatállapotba kerül. Ahogy az agyunk újra lateralizálja magát ( az egyik félteke dominánssá válik a másik felett), az endorphin termelés drámaian lecsökken és a jóllét érzése vele együtt tűnik a semmibe.

Hologrammolunk

 

Miért történik a relateralizálódás folyamata az agyban? Miért van, hogy a béke, boldogság, összekapcsolódás érzése, ami megjelenik, mikor az agy egyensúlyban van, olyan nehezen fenntartható? Az elme természetével kapcsolatos aktuális kutatások és valójában a világegyetem maga is arra enged következtetni, hogy az univerzum talán nem több, mint egy az elme által alkotott óriási hologram. A hologram, mint ahogy az ismeretes egy három dimenziós kép amit lézer segítségével vetítünk ki a térbe.

Eszerint az elmélet szerint (felfedezői egyebek között David Bohm, Einstein pártfogoltja, egy világhírű kvantumfizikus: Karl Pribram a Stanford University és a világ egyik leghíresebb neurofizikusa; és Stanislav Grof, a John Hopkins Medical School pszichiátria professzora a Holotropikus légzés című könyv szerzője voltak) a világegyetem, amit látunk és tapasztalunk, az egy az elme tudat alatti és öntudatlan területeibe vetett hit mintái által alkotott holografikus kép. Michale Talbot A Holografikus Univerzum című könyvében nagy részletességgel írja le ezt.

Alapvető szinten az emberiség, különösen sok közös tudat alatti és öntudatlan hiten osztozik. Azok az univerzumok, amiket egyénileg létrehozunk, inkább tűnnek, egy egyetlen megosztott világegyetemek, mint milliárdnyi különálló és átfedésben lévő univerzumnak. Bár hasonlók és sok dologban alapvető közösséget mutatnak, ezek az egyéni univerzumok nem ugyanazok.

Tíz ember láthatja ugyan azon eseményt, de mindegyikük teljesen más módon tapasztalja meg és széles sávon mozgó leírást fog adni arról, hogy mi is történt. Még az azonos DNS kódolással rendelkező ikrek is másként tapasztalják meg a velük egyszerre történő eseményeket. Valaki boldogsága lehet egy másik ember polka, attól függően mi is a holografikus univerzum modellje.

Ahogy egyszer szellemesen megjegyeztem egy beszélgetésben: “Nem láttam volna, ha nem hiszem el!” Ez pontosan az a mód, ahogyan a holografikus elme működik. Ha a belső hologramunk az egység, a tökéletesség, az öröm, a kapcsolódás, akkor ez lesz a természete annak a világnak, amit létrehozunk. Ha ez a félelem, szégyen, elkülönültség, problémák, akkor a végeredmény egy teljesen más világ.

Egy elkülönültség-alapú funkcionalitással rendelkező agy holografikus modellje, mindig újra lateralizálja magát azért, hogy folyamatosan létrehozza az elkülönültség univerzumát. Egy olyan agy, aminek a holografikus modellje EGYség alapú, annak nincs szüksége arra, hogy újra lateralizálja önmagát és így az általa létrehozott univerzum egységes, békés és boldog.

Ebben az új és igazabb holografikus univerzum létrehozásának folyamatában semmi újdonság nincs. Meditálók a világban ezt teszik évezredek óta, alkalmazva egyikét vagy másikát az időigényes meditációs technikáknak.

Első lépés a gondolatok valamilyen módon történő fókuszálása. Ezt követi az agyféltekék szinkronizálása, ily módon belépve a holografikus „filmbe”, ami nem más, mint a tudatos és tudatalatti struktúrái az elménknek. Ezzel a folyamattal szimultán, imán, mantrázáson vagy vizualizáción keresztül a régi hamis program lecserélődik egy igazabb életigenlő programra.

Pontosan ez az, amit csinálunk bármilyen típusú személyiségfejlesztő munkában. Megpróbáljuk elménket befogadó állapotba hozni és munkálkodunk az átprogramozásán. Végül a meditáció, semmihez sem hasonlítható módon eljuttat minket az elménk legmélyebb területeire, de sajnos ehhez 15 év és napi 6 vagy több óra meditáció szükséges.

Csillag Születik, csúcs a hatás

A 70-es évek elején nagyon jelentős felfedezések születtek, ami az egész folyamatot gyakorlatiasabbá és hozzáférhetőbbé tette azok számára, akik ilyen típusú gyógyulást és személyiségfejlődést keresnek, de nincs meg az idejük vagy az elszántságuk ahhoz, hogy ilyen sok órát meditáljanak ennyi éven keresztül. Messze a legjelentősebb ezek közül az alfa, théta és delta agyhullámok elektromos előállításának lehetősége és képessége volt.

Ma már ennek a felfedezésnek egy sokkal szofisztikáltabb verzióját használjuk a holografikus szinkronhang technológiában, hogy létrehozzunk mély meditációs állapotokat, szó szerint percek alatt, ez által megspórolva évekig tartó gyakorlást, ami ezen állapotok elérésére irányul. Az agyhullám-hangolás egy olyan eljárás, amely által tetszőlegesen megválasztott tudatállapotot lehet előidézni az emberi agyban, egyenletes ritmusú hang- vagy fényimpulzusok segítségével. Mindezek segítségével kívánság szerint mozgósíthatjuk olyan képességeinket is, mint például az intelligencia, a kreativitás, fejlett memória, a lelki gyógyulás (az önmagunkkal és emlékeinkkel való szembesülés és megbékélés) és a testünk öngyógyító képessége. Tanításaimban használok egy példát: állhatsz a zuhany alatt erőlködve és várva hogy „kiverjen a víz” (nálunk, így mondják, hogy leizzadsz), vagy megnyithatod a zuhanyt 🙂 .

A stimulálásnak két típusát ismerjük. Az egyik a jobb és bal agyfélteke egyidejű, vagy változott stimulálása mindkét szem és mindkét fül azonos ütemben kap ingert. Itt az agy minden része egyidejűleg stimulált. Ez a mód teljes belső tudatossághoz vezet és az agyi hálózatos rendszer stimulálásával az önhipnózis egy fajtáját hozza létre. Ismertetője: koncentrálás, összpontosítás, belső megfigyelés.

 A másik az elülső és hátulsó agyterület szimmetrikus vagy aszimmetrikus stimulálása. Ez egy változó jobbra-balra, előre-hátrairányuló hang stimulációt jelent, mely során az agyféltekék és a nagyagy első és hátsó részeinek keresztezett stimulációja valósul meg. A mód a kívülre irányított tudati kiterjedéshez és a teljes külső tudatosság állapotához vezet. Ismertetője: az értelem kiterjesztése, mély ellazulás, alvás funkciók javítása, világra való nyitottság.

A lehetőség, hogy képesek vagyunk csúcstechnológiájú „csendes kommunikációs”, élet igenlő, és pozitív megerősítést tartalmazó, egyenesen a tudatalatti tartományba irányuló programmondatokat kapcsolni ehhez a folyamathoz, még érdekesebbé teszi a lehetőséget. Így a meditáció és technológia házassága teljessé válik, drámaian megnövelve és felgyorsítva a személyes fejlődés lehetőségének folyamatát. Ami egykoron egy életöltőt ölelt fel, ma néhány év alatt elérhető.

Holografikus szinkronhang technológiát használva a mély meditációs állapot megteremtéséhez, a meditáló, ugyan azokról az „állomásokról” számol be a folyamat során, amiről a különböző leírások a szentek és misztikusok könyveiben. Ezek a különböző szintű intuitív és fizikai érzékelés finomodása és erősödése, növekvő EGYség és EGYüttérzés, növekvő saját belső erő, önismeret és tudásismeret növekedése, JELENlét megtapasztalása, élesedő és növekvő mentális képességek, okosabbá és KÉPesebbé válás (Milyen csodás a magyar nyelv. Megérted a képet, ezáltal képesebbé válsz), kötöttségektől és kötődésektől való megszabadulás, hogy néhányat megemlítsek.

A legjobb a folyamatban az a tapasztalás, hogy a használók boldogabbak lesznek, a szó valódi értelmében. Vidámság költözik életükbe. A diszfunkciónalitás és a függőséggel párosuló viselkedés, ha fellelhető volt bármilyen formában, „köddé válik”. Egy biztonságosabb és békésebb világ tárja ki kapuit, ahol a félelem nem része többé az életnek. Az érzések valódivá válnak. A biztonságos kommunikációra és kapcsolódásra való igény és képesség növekszik. Mentális és tanulási funkciók valamint az emlékező képesség, soha nem látott magaslatokba emelkedik. A mindennapok problémáinak kreatív megoldásai, és a bármely szituációval kapcsolatban, intuitívan megjelenő, legjobb megoldási folyamat tölti ki a mindennapjaikat.

A holografikus szinkronhang technológiát használva feltöltődünk, megváltozunk és megújulunk. Megtaláljuk a helyünket a világba. Egyensúlyunk helyreáll, mosolygósak lesznek a mindennapjaink. A teljesség érzése költözik szívünkbe és az élet végre értünk ÉL, úgy, mint soha az előtt.

A „sötét” oldal

De ezek a csodás nyereségek nem lesznek a mieink munka nélkül. Csak azok, akik még sosem dolgoztak magukon hiszik, hogy ez egy könnyű folyamat. Egy szép napon valóban könnyedebbnek tűnik majd a munka, de ezt a „magasabb szintet” néhány évi szorgalmas, kitartó erőlködés előzi meg. Eddig a pontig a változás gyakran ütközik ellenállásba, néha katartikus élménnyé változtatva az átalakulást.

“Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Erős, aki másokat legyőz;

aki önmagát legyőzi: hatalmas.”

(Lao Ce, Tao Te King ∞)

Az öntudatlan és tudatalatti struktúránkat alkotó hitrendszer és értékrend fokozatosan változik, ahogyan a régi valóságmodell adataira egyenként „fény vetül”, kifut és kicserélődik, valami igazabb és életigenlőbb tartalomra. Ahogy ez a folyamat zajlik, ideiglenesen felfordult állapotba kerülhetünk, és lehetnek pillanatnyi összeütközések a régi és az új modell között.

Ezeknek a korlátozó tartalmaknak a felismerése és feloldása el lett nyomva és vissza lett irányítva a tudatalatti struktúráiba az elménknek, ahol a tudatos érzékelésünk elől hosszú évekig elzárva pihentek. Mindez azért történt így, mert ezek a tartalmak a duális világképünkből (jó & rossz) adódóan kialakult „nem megfelelő” vagy „sötét oldalunknak” hívott magunkkal és a világgal kapcsolatos negatív aspektusaink, amikről azt hittük, hogy nem megfelelőek és ezáltal, el kell rejtenünk.

Ez a „sötét oldalunkra” vetülő új rálátás, gyakran társul fájdalmas emlékekkel, érzésekkel vagy fizikai érzetekkel. A tetejébe mikor szóbeli megerősítéseket használunk annak kifejezésére, hogy ez a sötét oldalunk szerves része az EGYségünknek, az agyunk ideiglenesen szembekerül egy ellentétes viselkedésmodell futtatásával azonos időben. Az egyik, amelyik felosztja az univerzumot megfelelőre és nem megfelelőre, míg a másik, ami EGYSÉGBEN és SZERETETBEN lát mindent.

Ez előidéz egy ideiglenes káoszt az agyban, mindaddig, míg a régi modellt el nem engedjük és az agy fel nem ismeri, át nem szervezi önmagát, egy magasabb, igazabb szintű létállapotba.

Quantumevolúció

Hogy megértsük, hogyan történik mindez, nézzük meg közelebbről az agyunk működésének evolúciós folyamatát.

Egy számomra is lenyűgöző modell kezd elfogadottá válni tudományos körökben, amely leírja az evolúciós növekedést és változást, beleértendő a személyes fejlődés folyamatát is. Ilya Prigogine elméleti kémikus lenyűgöző munkájáról van szó. 1977-ben Nobel díjat nyert az irreverzibilis termodinamika és a disszipatív struktúrák kutatásában elért eredményeiért. Prigogine a termodinamika területén dolgozott, azon a területen, ahol a tudósok több mint 100 éve tudnak egy látszólagos ellentmondásról a természet két törvénye között.

Egyrészről a termodinamika második törvénye kimondja, hogy randomitás vagy káosz_gyakran entrópiának nevezett_mennyisége az univerzumban állandóan növekszik. Másrészről sok dolog, beleértve az életet magát egyértelműen egyre rendezettébe és egyre kevésbé véletlenszerűvé válik. Miért lehet az tanakodtak a tudósok, hogy bizonyos dolgok fejlődnek és növekednek, míg az univerzumra jellemző átfogó tendencia az, hogy minden a végtelen rendezetlenség állapotára törekedve felbomlik és véletlenszerűvé válik.

Amit Prigogine észrevett, az volt, hogy azon „nyitott rendszerek” (ahogy Ő hívta őket), amik képesek energiát és anyagot (strukturált energia) kicserélni a környezetükkel, nemcsak hogy fenn tudják tartani felépítésüket, hanem képesek egy sokkal összetettebb rendszerbe rendeződni, fejlődni. Megvan azon képességük, hogy entrópiát szórjanak szét a környezetükbe, oly módon, hogy bennük a rendezetlenség csökkenjen, de az univerzumra jellemző entrópia teljes mennyisége növekedjen. Ezek a rendszerek így fenntartják rendezettségüket, még növelik is azt, a környezet entrópiailag kifejezett költségére.

Egy nyitott rendszer, aminek az emberi faj egy tökéletes példája, nem más, mint egy energiafolyam, vagy, ahogy mostanság előszeretettel mondják egy energia FLOW. Folyamatosan fényt, levegőt, vizet, meleget, tápanyagokat és az érzékszerveinken keresztül információt veszünk magunkhoz. Cserébe széndioxidot, hőt, salakanyagot, szemetet, különböző tevékenységeket stb. bocsájtunk ki. És azért azt el kell ismerjük, hogy többek vagyunk, mint egy olyan cső amin csak „dolgok” FLOWnak keresztül. Mi magunk vagyunk a FLOW. Nem csak egy „dolog”, hanem egy élő, változó, fejlődő folyamat.

A nyitott rendszerek egyik fő jellemzője, hogy nagyon rugalmasan tudják kezelni az ingadozásokat és eltéréseket, mennyiségi és minőségi szempontból, a környezetükből beáramló adatok vonatkozásában. De, mint minden rendszernek, vagy a mi értelmezésünkben minden személynek, megvan a felső határa, hogy mennyi ingadozást és eltérést tud elviselni, és ennek arányában mennyi randomitást, entrópiát képes kibocsájtani a környezetébe. Ez a határ a rendszer felépítésének és összetettségének függvénye. A mi esetünkben a személy saját magáról és az őt körülvevő világegyetemről alkotott hitrendszerének, valamint annak a kapcsolatnak a függvénye, amellyel önmagához és a világegyetemhez kapcsolódik. Más szóval a fokozat, amilyen szinten az egyén látja, és megtapasztalja azt a kapcsolatot a végtelennel, vagy talán mondhatjuk, hogy a mindenséggel, ami létrehozza az ő személyes univerzumát.

Ha a környezetből beáramló adatok ingadozásai túlzottá válnak, a rendszer (személy) nem tud elég entrópiát kibocsájtani a környezetébe, hogy megőrizze felépítését. Ezáltal belsőleg instabillá és kaotikussá válik. Más szóval elkezdjük magunkat túlterheltnek érezni. Ha beáramló adatok mennyisége továbbra is ezen a szinten marad, a rendszer végül elérkezik egy olyan ponthoz, amikor oly annyira instabillá válik, hogy a legkisebb „oldalba bökés” is „csikorgó fékezést” eredményez. Ezen a ponton a rendszernek meg van azon képessége, hogy végtelen számú megjósolhatatlan irányába elmozduljon. Pontosan úgy, mint ahogy egy őrjöngő tömeg teszi ezt a lázadás kitörésének pillanatában, vagy mint ahogy egy személy a komoly betegségének krízispontján.

Bifukáció

Ez a pont, amit Prigogine bifukációs pontnak nevezett el (bifukáció: valamilyen helyzet, folyamat kettéválása, szétválása vagy elágazása), egyfajta „igazság pillanata”. Ekkor megérkeznek, az un. kaotikus attraktorok (rendezetlen vonzódások). Ezáltal a rendszer, olyan kényessé válik, hogy a legkisebb impulzusra is hatalmas változásokat tud előidézni. Ebben a helyzetben, ez a labilitása azt mutatja, hogy részben érzékeny a változásra, képes is rá, részben nem fenntartható, olyan módon, mint eddig. Ezen a ponton két alapvető jellemzője van a rendszernek. Nem fenntartható abban a formában, ahogy volt, és nem lehet visszafordítani. Ezen a pontos a rendszer vagy teljesen összeomlik és megszűnik létezni, mint egy szervezett rendszer, vagy spontán újraszervezi önmagát egy teljesen új módon. A lenyűgöző és fantasztikus dolog ebben az újraszerveződésben, hogy ez az új rendszer teljesen nem kauzális, azaz nem okszerű és nem lineáris azzal, ami az előzőekben volt. Ez egy igazi Quantum ugrás. A halál és az újjászületés pillanata, egy olyan fő és új rendszerkarakterisztikával, hogy képes kezelni azt a környezetéből felé irányuló adatingadozást, ami előzőekben a rendszer túlterheltségét, majd összeomlását eredményezte. Prigogine szavaival élve a rendszer egy „magasabb fejlettségi szintbe menekül”. A káoszból megszületik egy új rend. Egy új és minden tekintetben fejlettebb rendszer.

Így történik az evolúció is. Minden dolog ebben a formában növekszik és fejlődik, attól függetlenül, hogy egy mag, egy cég, egy úthálózat, vagy egy EMBER. Ez a folyamat ismétli önmagát milliónyi alkalommal minden sejtünkben, minden percben. Ez történik egy magasabb skálán a „létező”, az ember makroszkopikusabb aspektusaiban is. Változás az alapvető hitrendszerünkben, személyes értékrendünkben és az ezen alapuló szokásainkban is így történik. A mód, ahogyan a világra tekintünk, és létezünk benne megváltozik az által, hogy a környezetből felénk áramló adatok megváltoznak, és nem tudunk olyan mennyiségben entrópiát, rendezetlenséget kibocsájtani a környezetünkbe, ami elégséges a túlélésükhöz. Az öregedés is egy ilyen folyamat, ahol folyamatosan csökken azon képességünk, hogy rendezetlenséget bocsássunk ki a környezetünkbe, és ez idővel a halálunkat eredményezi.

Az emberi agy mondhatjuk, hogy a tökéletes nyitott rendszer, ami folyamatosan energiát cserél környezetével. Egy bizonyos pontig a rendszer kezelni képes bármilyen változást. De ha a beáramló adat mennyisége túl sokká válik, túlterhelté válunk, időlegesen „elromlunk”. Ekkor a rendszer újraszervezi önmagát, egy magasabb rendbe. A túlterheltségi pont előtt, a dolgok értelmezhetőek az agy számára. Mikor a túlterheltség állapota beáll, már nem vagyunk képesek értelmezni az adatokat. Majd végül, mikor az újraszerveződés megtörtént, a dolgok ismét értelmet nyernek, de egy teljesen más-új módon, ahogyan még elképzelni sem voltunk képesek.

„Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni. – mondta a Mester. Mi a testi fokozat? – kérdezték a buzgó tanítványok. Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják. És a lelki? Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé. És az isteni? Ah, az a megvilágosodás – mondta a Mester kuncogva –, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.” (Anthony de Mello: A csend szava – Egy perc bölcsesség 1993)

Emlékek a múltból

Hogyan segíti a holografikus szinkronhang technológia ezt a folyamatot? Az alfa, théta és delta agyhullám-állapotok nagy ingadozást mutatnak az agyban. Grafikus megjelenítése ezeknek a hullámsémáknak megmutatja, hogy az amplitúdójuk (hullám magassága) növekszik, ahogy elmozdulunk alfából thétába és deltába. Más szóval az ingadozás mennyisége növekszik.

Mikor a holografikus szinkronhangokat használjuk, mindennap arra ösztönözzük az agyunkat, hogy elérjen egy olyan pontra, ahol Prigogine szavaival élve, egy „magasabb rendbe menekül”. Ahogy sikeresen haladunk előre, és egyre mélyebb szintjeire jutunk a programnak, képesek leszünk létrehozni az alfa, théta és delta agyhullám sémákat, egyre alacsonyabb frekvencia tartományban, egyre magasabb amplitúdóval. Ez a folyamat növeli a változást az agyban, így létrehozva a lehetőséget evolúciós quantum ugrások létrejöttéhez. Mikor olyan élet ösztönző, segítő programmondatokat adunk a hangfájlokhoz, amelyek kihívást jelentenek a félig tudatos és tudatalatti hitrendszeri sémáknak, ez hozzáad olyan információkat az agy számára, ami tovább növeli ingadozásait és további evolúciós növekedésre ösztönzi.

A folyamat megtapasztalása közben, létrejön egy ideiglenes nyugtalan állapot, amikor a rendszer, ami nem más, mint az egód, az értékrended, a hitrendszered arról, hogy ki is vagy, hol a helyed a világban egy kicsit kaotikussá válik. Valahányszor az idegrendszerünk quantum ugrást hajt végre, ahhoz, hogy ezt képes legyen megtenni el kell engednie a tudatalatti struktúrákban lévő megoldatlan emléknyomokból. Ezek az információcsomagok a mindegyikünk tudatalattijában lakozó érzelmi, mentális töltések, fizikai ingerületek. Általában tartalmaznak hangokat, képeket és fizikai tüneteket is. Ezt a folyamatot vizsgálja és segíti elő a dianetika tudománya is az általuk auditálásnak nevezett folyamatban. És ez az a folyamat, ami a különböző pszichológiai terápiás üléseken végbemegy.

Mindenki megtapasztalta már ezeket az állapotokat meditáció nélkül is, hiszen az élet maga is egy evolúciós folyamat, amelynek ez a változást kísérő jelenségcsomag, szerves része. Valójában ez a folyamat történik veled minden pillanatban valamilyen szinten és néha egy nagyobb, átfogóbb szinten is. Ezért van az, hogy a „NAGY bukások” az életünkben, vezetnek minket a legnagyobb fejlődés felé. A káosz mindig áttörést idéz elő, egy olyan új módon, amely segít a dolgokat más fényben látni.

A természetes tendencia, hogy ellenálljunk ennek a folyamatnak, azért hogy megvédjük a rendszerünket (ego + értékrend + hitrendszer). Ez a legvégső irónia, hiszen a jelenlegi rendszer hiányosságai, hogy a „régi módon” látunk dolgokat, idézik elő a kényelmetlen érzéseket elsősorban. Ennek ellenére, néha fanatikusan védelmezzük és akarjuk megőrizni a rendszerünket régi formájában, meggátolva azt, hogy elromoljon és ezáltal, a következő szintre fejlődjön. Ez azért van, mert azonosítjuk magunkat az egónkkal, értékrendünkkel, hitrendszerünkkel, magával a rendszerrel, ahelyett, hogy a rajta átmenő energiával azonosulnánk.

Kard ki kard, avagy őrültként az entrópia ellen

A tapasztalás csúcspontján, az alább felsorolt három módon igyekszünk megvédelmezni a rendszert.

Az első számú metódus, hogy őrjöngve próbáljuk szétszórni azt az extra energiát, amit a rendszer nem tud kezelni. Tesszük ezt haragon, beszéden, futáson, ugráláson, szexuális tevékenységen, edzésen, kényszeres viselkedésen keresztül. Legyen az bármi, ami energiát vezet le és pillanatnyilag csökkenti a nyomást.

A második metódus, a próbálkozás arra, hogy blokkoljuk a bejövő energiát. Ez gyakran az egyén elszigetelődésre való késztetésében jelenik meg. Jobb esetben elvonulási szándék, extrém esetben depresszió. Depresszióban, leállunk metabolikusan. Ez magába foglalja az anyag, energia és információ áramlás szüneteltetését. Kevesebbet lélegzünk, szűkebbre zárjuk szemeinket, így biztosítva, hogy kevesebb fény jusson be a „rendszerbe”. Egyedül akarunk lenni, lefeküdni, elvonulni a világtól és egyben bármilyen inputtól.

A harmadik metódus, mikor drogokkal, gyógyszerekkel, alkohollal, szexszel, televízióval, evéssel vagy bármi mással, ami „elterel”, próbáljuk meg kivonni magunkat a nyugtalanság, túlterheltség érzése alól.

Ezek a stratégiák, bizonyos fokig működnek, különösen rövidtávon, amikor is időlegesen levezetnek valamennyi „nyomást”. Fejlődés azonban nem jöhet létre, mert a rendszer ily módon sosem érheti el a „csúcsélmény” pontját, mikor a spontán újraszerveződés megtörténhetne.

Ez azt jelenti, hogy következő alkalommal, mikor a rendszer stimulálva van a régi-azonos módon, túlterhelődik a régi-azonos módon. Ha a rendszernek megengedtük volna, hogy elérje a „csúcspontot” és ott újraszervezze önmagát egy fejlettebb szinten, az új rendszer, képes lett volna szervesen kezelni a növekvő nyugtalanságot, amit a környezet közvetít felé, a szükséges mennyiségű entrópiát kibocsájtva.

Amit ez a személyes fejlődés területén értelmezve jelent, az, hogy az evolúció nem áll meg és mi is vele robogunk fejlődve az által, hogy a magunkról alkotott képünk, a világ többi részéhez való hozzákapcsolódási szándékunk növekszik és így, ami egykoron túlterhelő volt, többé már nem zavar minket.

Segítség

Pontosan ez az, amit megtapasztalnak a holografikus szinkronhang technológia használói. Békésebbé, (vagy ahogy Anna mondja, olyan jámborrá váltál drágám 🙂 ) sokkal együtt áramlóbbá válnak bármivel, ami történik. Ugyanakkor sokkal rátermettebbé válnak egészséges határvonalakat húzva, ami végül is képessé teszi őket több intimitásra, több kapcsolódásra és több szeretetre.

Mivel a gyógyulás folyamatát néha katartikus élmények kísérik, ezért állandó segítséget biztosítok (sorsügynökség®) a résztvevőknek ebben a programban. Segítek írásos anyagokkal, telefonkapcsolattal, személyes konzultációval, időszakos workshopokkal és elvonulásokkal. Segítek abban, hogyan ismerjék fel, mikor egy csúcsélményhez érkeznek, a saját tudat alatti stratégiáikat, amik arra irányulnak, hogy megvédjék a régi rendszert, és hogyan álljanak el a természetes fejlődés útjából, hagyva, hogy az EGÉSSZÉ tegye őket a maga természetes módján.

A halál és az újjászületés csak akkor fájdalmas, ha azonosulunk azzal, aki meghal és újjászületik. Mikor megtapasztaljuk, hogy maga vagyunk a fejlődés, sokkal inkább, mint a rendszer, ami elmúlik és újjászületik, a fejlődési folyamat könnyeddé és gyorssá válik.

Egy kis technikázás, a programról

A holografikus szinkronhangok különböző hangfrekvenciákat tartalmaznak, ezek a frekvenciák a korábban említett hanghullámok. Ahhoz, hogy hatni tudjanak gondolatainkra, mindenképpen hallgatásuk közben sztereó fülhallgatóra van szükségünk – hallgatásuk közben becsukott szemmel kell lenni, hanyatt fekve, vagy egyenes háttal ülve  – . A rendszeresség elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek. Ezért napi rendszerességgel, lehetőleg egy kialakult „rutinidőben” kell hallgatnunk az mp3 fájlokat. A program hossza az elérendő céltól függően 1-6 évig terjed. Ahogy a meditáló sikereket és pozitív tapasztalásokat szerez, az önfejlesztés ezen módja szerves részévé válik életének.  Igyekszik azt egy olyan tevékenységgé transzformálni, mint az alapvető „létfenntartási” ( légzés, evés, ivás, tisztálkodás) tevékenységeink. Így gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a program a végtelenben ér véget :).

A kezdeti ráhangolódás alatt gondolataink pozitívak és negatívak is lehetnek egyaránt.

 Hogy miért?

 Mialatt mi az összehangoláson fáradozunk mesterségesen, addig a jobb és bal agyféltekénk ennek próbál eleinte ellen állni, s ennek következtében a hatások testi tünetek formájában jelentkeznek. Eleinte érezhetünk némi rosszullétet. Hogy mennyi ideig tart a rosszullét, mennyire romlik tovább ez az állapot, ennek mértéke két dologtól függ:

 1. Ha nem tudatosítjuk magunkban azt, hogy ez egy természetes folyamat, természetes reagálás a testünk részéről, akkor gondolataink negatívakká válhatnak – stressz, pánik – és ezáltal érezhetünk halálfélelmet, szorongást, émelygést, fejfájást, melegségérzetet, hányingert, stb.

 2. Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy ezek természetes reakciók szervezetünk felől, meg tudjuk őrizni higgadtságunkat, nem stresszelünk rajta, próbáljuk figyelmen kívül hagyni, esetleg elterelni gondolatainkat, akkor pár perc leforgása alatt elmúlik a rosszullét.

Röviden: itt is minden azon múlik, hogy hogyan állunk hozzá, milyen gondolatok keringenek közben a fejünkben. Nagyon fontos odafigyelnünk gondolatainkra, fontos az, hogy pozitívan gondolkodjunk.

A program további folyamatában bekövetkező élmények katartikus (fájdalmas) aspektusának jelentőségét hiba lenne túlbecsülni. Először is a quantum fejlődés, amit tapasztalunk, bőven kárpótol minden túlterheltnek tűnő és kaotikus pillanatért, amit egyébként is megtapasztalunk az életünk napjaiban a holografikus szinkronhang technológia használata nélkül is. Bár meg kell jegyeznem, hogy talán sokkal több fájdalom és sokkal kevesebb figyelem társul ehhez a folyamathoz a hangok nélkül.

 

Mi is történik

A holografikus szinkronhang technológia hatása az agyra:

stimuláció nélkül

Összefüggéstelen agyhullám

korlátozott gondolkodási

folyamatokkal

stimulációval

Összefüggő agyhullám

megnövekedett agyi potencia

 Neuromapper, agytérképező programot használva láthatjuk, hogyan működik az agyféltekék szinkronizálása. Az agyhullám-stimulálás segít biztonságosan megváltoztatni az agyhullámainkat a többcsatornás hangfrekvenciákkal. Amikor fejhallgatón vagy fülhallgatón keresztül hallgatjuk az agyunk egy harmadik hangot (amit binaurális ütemnek nevezünk) hoz létre, ami előidézi a kívánt agyhullám aktivitást. Ez a létrehozott ütem, egy bizonyos frekvencián rezeg. Ez a frekvencia a két fülbe sugárzott frekvencia különbsége. Ez az a frekvencia, ami egységesen elkezdi rezegtetni a teljes agyi struktúrát, holisztikusan kezelve azt. Ezáltal holisztikus tevékenységekre és eddig nem tapasztalt idegsejti kommunikációra ösztönzi. Az agyhullám stimulálás segít új mintákat kialakítani és kiterjeszteni azokat a frekvenciákat, melyek hiányoznak, vagy melyekből többre van szükség.

A binaurális ütemet akkor érzékeljük, amikor két közel azonos frekvenciájú hangot egyszerre szólaltatnak meg mind a két fülben fejhallgatón vagy hangszórókon keresztül.

Az agy integrálja a két jelet, ezáltal egy harmadik hangot érzékelünk, ezt nevezzük binaurális ütemnek.

A binaurális ütemek az agytörzs felettes oliva magjából származnak, ez a hallási inger ellenkező oldali integrációjának a helyszíne

 A binaurális ütem az idegeken keresztül jut el a retikuláris formációig (az éberség és a figyelem szabályozását végző rendszer), amely neurotranszmittereket (egy vegyi anyag, amely az idegvégződésből kibocsájtva átviszi az ingert egy másik idegsejtre, szervre, izomra stb.) használ az agyhullámok megváltoztatására.

Három különböző agyhullám-stimuláló módszer létezik, Brain Sync, Hemi Sync és Holosync.

A sorsfordító programban mindhárom módszert alkalmazzuk, és együttesen használjuk ki jótékony hatásukat. Mégis a legnagyobb jelentősége a holografikus szinkronhangoknak van a folyamatban.

Agiprop

A legtöbb embernek fogalma sincs arról milyen jól is érezhetné magát a bőrében, milyen fantasztikusan-csodálatos is lehetne az élete. A nélkül élni az életünket, hogy gyermekkori sebeinket begyógyítanánk, sokkal nehezebb, mint bármi más, amivel a felfedezések kalandos utazásában, amit életnek hívunk, dolgunk lehet. Ez az a folyamat, amit a holografikus szinkronhang technológia lehetővé tesz.

Szeretnélek meggyőzni a folyamat fantasztikus hatásairól, ezért had mondjam el, hogy mikor az agy belép egy mélyebb alfa, théta és delta agyhullám állapotba elkezd nagy mennyiségű endorphint termelni, kicserélve a változással járó fájdalom nagy részét, béke és jólét érzésére. A technológia használatának az igazán fantasztikus ajándéka, hogy megtapasztaltatja veled és ez által valóssá teszi azokat az emelkedett létállapotokat, amiről a misztikusok és a szentek megnyilatkoztak és végre Te is képes leszel átélni őket.

Folyamatos használat következtében sokkal inkább „fel leszünk emelkedve”, mint túlterhelve. Ez nem jelenti azt, hogy nem a valós érzéseinket érezzük. Sokkal inkább a valós érzéseinket tapasztaljuk meg, csak egy olyan jelenléttel és megfigyelő figyelemmel párosulva, ami segít, hogy olyan tökéletesnek lássuk és érezzük magunkat, amilyenek valójában vagyunk.

A meditáció megtisztulás. Nem attól, akik vagyunk, hanem attól a szűrőtől, amin keresztül érzékeljük és megtapasztaljuk, akik vagyunk. Ahogy a szűrő tisztul, minden az univerzumunkban vele tisztul, az életünket megtölti a béke és boldogság. Az élet kihívásait és fejlődési lehetőségek mikor jelentkeznek, könnyedén és elegánsan tudjuk kezelni, érdeklődéssel és békés nyugalommal.

Warning

Ez a folyamat nem mindenkinek való, bár mindenkinek működik. Egy nagyon hatékony eszköz azok számára, akik készen állnak, hogy továbblépjenek és elszakadjanak mindattól, ami visszatartja őket attól, hogy teljes pompájukban tündököljenek és képesek legyenek minden tehetségük kibontakoztatására. Nem az egyetlen út, hogy meggyógyítsd magad, elérd képességeid teljes tárházát, mint emberi lény, de egy nagyon hatékony és erőteljes eszköz mindehhez.

Az agyhullám-hangolás technológiája mögött már fél évszázados kutatási háttér, és negyed évszázados tömeges felhasználási gyakorlat áll. Ezek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a technológia rendkívül biztonságos, hatása az ember testi és szellemi egészségét számos szempontból szolgálja. Van azonban néhány kizáró tényező, amelyek fennállása esetén az agyhullám hangolás nem ajánlott, illetve tilos. Ezek a következők:

• Az agyhullám-hangolás 7 éves kor alatt nem javasolt.

• Ha az ember bármilyen tudatmódosító szer hatása alatt van.

• Epilepsziás személy nem alkalmazhatja, mert a hirtelen megnövelt agyhullám szinkron a betegben rohamot válthat ki.

• Antidepresszánsok szedése esetén a mély meditációs alkalmazás tilos, mert az szerotonin-túltermeléshez vezethet.

• Skizofrénia, súlyos depresszió vagy bármilyen egyéb, jelenbéli vagy múltbéli pszichiátriai probléma esetén a beteg először feltétlenül konzultáljon pszichiáterével, az ő engedélye nélkül ne próbálja ki az agyhullám-hangolást.

• Figyelemhiányos hiperaktivitás szindrómában szenvedők csak béta (koncentráció) tartományt hallgathatnak. Ennek jótékony, gyógyító hatása van rájuk nézve, mert a béta frekvenciás stimuláció kiegyensúlyozza az agyi működésükben tapasztalható rendellenes aszimmetriát, eltolódást.

• Ellenjavallat szól pacemaker-t használóknak, akiknek diagnosztizált szívritmus zavaraik vannak.

• Elővigyázatosságból a technikát nem ajánlják terhes nőknek, mert a magzatra gyakorolt hatása ismeretlen.

• Tilos alkalmazni agyhullám-hangolást autóvezetés közben, vagy más, felelősségteljes helyzetben, ahol a figyelemkiesés veszélyes lehet. Ez alól természetesen kivétel a kifejezetten koncentráció fokozására való zene.

Ha az életed egy csodálatos és hatalmas kalandnak éled meg, ez az út talán pontosan az, amit oly rég óta keresel. Szeretném, ha megtapasztalnád mind azt a csodát, amit én magam, mikor ráléptem erre az útra és megváltoztattam az életem.

…és végül

A világ fordulóponthoz érkezett a személyes, lelki és spirituális fejlődési folyamatok felgyorsulnak, ahogy a bolygó közeledik az igazság pillanatához. Minden területen, legyen az család, szexualitás, faj, vallás, kormányok, gazdaság, technológia, környezet, személyes pszichológia vagy spiritualitás, elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a régi rendszerek túlterheltekké válnak és összeomlanak.

Ezen területek mindegyikén összeomolhatunk és fetrenghetünk a káoszban, VAGY remélhetőleg, meglépve azt a bizonyos quantum lépést, a következő szintre fejlődhetünk. Senki sem tudja igazán, milyen is lesz az a következő szint, talán csak…:

„Prak, aki Az élet, a világmindenség, meg minden című regényben, mindenről tudja az igazságot, és megerősíti, hogy valóban 42 a végső válasz, és azt is, hogy lehetetlen, hogy egyszerre létezzen a végső kérdés és a végső válasz egyazon univerzumban. „Ha mégis megtörténne, a Kérdés és a Válasz érvénytelenítenék egymást, és velük együtt az Univerzum is megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb és megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.”,(Gál Zoltán Gnoti se auton 2012),

…de azt biztosan tudjuk, hogy az olyan emberek törekvései, mint Te, aki ezt olvasod nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a bolygónk sikeresen jusson el erre a következő szintre. Hogy ez megtörténjen, ki kell használnunk minden tudomány, technológia adta lehetőséget és felelősséget kell vállalnunk, mint vezetők a tudat evolúciós folyamatában.

The End

ui: A folytatáson dolgozom…

szó lesz benne

• a tudatos figyelemről

• az életemről

• a spiritualitásról

és a legfontosabbról : 42