HUSZONEGYEDIK FEJEZET
…
KÁOSZBÓL A RENDBE
Az előző fejezetben lógva hagytalak. Azzal a kérdéssel zártunk, hogy egy olyan univerzumban, ahol minden visszafordíthatatlanul a növekvő rendezetlenség felé mozdul el, miért alakulhat ki lenyűgöző rend? Hogyan, ez a valódi fontos kérdés. Nem lennénk itt, ha valami nem történt volna, hogy ellensúlyozza azt a rengeteg entrópiát. Ha nem így lenne, az a vágyunk, hogy növeljük a tudatosságunkat csak egy hiú ábránd maradna!
Entrópia úr és a termodinamika második törvénye ellenére, köszönettel tartozunk mindannak, ami az idők kezdetekor történt. Az atomok molekulákká rendeződtek, amik aminosavakká, majd fehérjéké, majd egysejtűekké, amik összetettebb lényekké, mint növények, állatok és idővel mi magunk emberek is létrejöttünk. Mi, akik később létrehoztuk a szociális rendszereinket, majd egyre összetettebb módon szerveztük világunkat, mint a művészet, a kreativitás és a városaink.
Hogyan történhetett mindez, ha az entrópia folyton növekszik?
Tudósok több mint 100 évig söpörték a szőnyeg alá ezt a kérdést, miután felfedezték és megalkották a termodinamika törvényeit. Nem állt rendelkezésükre a matematikai és tudományos képességek tárháza, ami ahhoz szükséges, hogy a végtelen számú variációval, ami az összetett rendszereket jellemzi, kezdeni tudjanak valamit. De Ilya Prigogine és még néhány tudós, a valószínűség számítás és káosz elmélet új felfedezéseit használva, végül is képesek voltak megválaszolni ezt a furfangos kérdést. A válasz igazán lenyűgöző! Ime Prigogine HEURÉKA pillanata!:
A REND A KÁOSZ MIATT JÖN LÉTRE ÉS NEM ANNAK ELLENÉRE!
Na ez vajon, mi a fenét jelent? Prigogine felfedezte, hogy a második törvény csak „ZÁRT” rendszerekre vonatkozik. A zárt rendszerek önfenntartóak és egyensúlyban vannak. Nem képesek anyag vagy energia cserére a környezetükkel. Mint például egy tégla, egy homokkupac, vagy egy műanyagdarab. Az élő rendszerek, viszont „NYITOTT” rendszerek. Ezek a rendszerek szabadon képesek anyag és energia cserére környezetükkel. Mi például magunkhoz veszünk hőt, fényt, élelmet, levegőt, információt, és még számtalan dolgot. Majd kibocsájtunk széndioxidot, hulladékanyagot, hőt, festményeket, adót és így tovább. A nyitott rendszerek nagyon messze állnak az egyensúlytól. Folyamatos mozgásban, változásban vannak, adaptálódnak, alkalmazkodnak megjósolhatatlan formájú és minőségű ingerekhez. Váratlan módon növekednek és változnak. Létrehoznak dolgokat, megjavítják magukat és alkalmazkodnak, ha a rendszer egy része elvész vagy átalakul! Egy „NYITOTT” rendszer energia és anyagáramlat, pont mint egy örvény. Az örvénybe fölül folyamatosan víz áramlik be, majd ez a víz kiáramlik az alján. Az örvény maga az áramló víz. Pont így, mi magunk is ilyen „örvények” vagyunk, csak a mi örvényünk lassabban áramlik. Anyag, energia be és kilép bennünk folyamatosan. És pont úgy mint az örvény, mi sem egy tartály vagyunk, amin valami átáramlik.
MI MAGUNK VAGYUNK AZ ÖRVÉNY, A FLOW, AZ ÁRAMLAT!!!
A Nyitott rendszerek adaptálódnak. Minden nap számos helyzettel, hanggal, emberrel, történettel kell foglalkoznunk. Az időjárás változik, mást eszünk, más helyzetekkel, információkkal kell törődnünk, konfrontálódnunk. Legtöbbször ezt folyamatosan minden probléma nélkül tesszük. Néha azután a dolgok hirtelen „túl sokak” lesznek. Káosznak érezzük az életünket, a világot magunk körül. És néha, ha a feltételek adottak, átalakulunk ezeknek a kaotikus pillanatoknak következtében. Hamarosan látni fogod miért!
Prigogine egy Beousov-Zhabotinsky nevű kémiai reakciót tanulmányozott, ahol négy kémiai anyag egy alacsony falú edényben megfelelő hőmérsékleten, csodálatos módon önszerveződik koncentrikus spirálhullámokba terjedve, pulzálva óramű pontossággal és változtatva a színét pontos időközönként.
Ha szeretnéd látni, így néz ki:
Ez a folyamat úgy tűnt, hogy ellentmond a második törvénynek, spontán csökkentve az entrópiát és növelve a rendezettséget. Végül a második törvény érvényesült, de egy nagyon meglepő módon: a reakció úgy vált rendezettebbé, hogy entrópiát bocsájtott ki a környezetébe! Más szóval, nyitott rendszerek válhatnak rendezettebbé oly módon, hogy megnövelik az entrópia kibocsájtó képességüket. Prigogine ezeket a rendszereket disszipatív struktúráknak (szétszóró rendszereknek) nevezte el, mert entrópiát szórnak szét. Ez azért lehet érdekes számodra,…
…mert Te is egy ilyen „rendszer” vagy!
Minden nyitott rendszer, beleértve az élő rendszereket is, anyag és energia áramlások. Úgy tartják fönt struktúrájukat, hogy folyamatosan anyagot, energiát vesznek magukhoz és a keletkező entrópiát kibocsájtják. Ez az entrópia, emlékszel ugye, az energiacsere folyamán keletkezik. Egy tégla nem tud enrópiát kibocsájtani. Mikor anyag vagy energia hatás éri, vagy elkopik, vagy pedig eltörik. Egy disszipatív struktúra viszont ki tud bocsájtani kellő mennyiségű entrópiát magából ahhoz, hogy fenntartsa struktúráját. Így kezel bármilyen inputot, hatást, legyen az anyag vagy energia és a változás folyamatát is. Kulcsa ennek a folyamatnak a következő. Ha a rendszer nem tud megszabadulni a keletkező entrópiától folyamatosan, akkor az elkezd felhalmozódni. Ha ez a folyamat folytatódik, idővel a rendszer szétesik alkotó elemeire. Ezért kapcsolsz „harcolj vagy menekülj” módba, amikor valamilyen inger átszakítja az ingerküszöbödet. Az entrópia elkezd felgyülemleni benned és Te azt érzed, hogy szétesel darabjaidra! Minél összetettebb egy nyitott rendszer, annál „törékenyebb” és annál dinamikusabb is. De ennek az összetettségnek és dinamikának következtében több entrópia is keletkezik benne és ezt ki kell bocsássa a környezetébe, hogy fenntartsa struktúráját. Egy Ferrari, összetettebb mint egy Fiat unó. Törékenyebb is és több szervízt igényel. Persze sokkal dinamikusabb is, és képes kezelni összetettebb környezetet. Jobban fordul, gyorsul, fékez. Jobban működik az „egyensúlyi” álapottól távol, mint például nagy sebességnél vagy instabil vezetési körülmények között.
Így aztán, ahogy Te is egyre tudatosabbá (összetettebbé) válsz, egyre jobban fogod kezelni a kihívásokat az életedben.
Tehát Te, egy nyitott rendszer vagy, egy energia áramlás. Hogy létezni tudj, folyamatosan levegőre, vízre, élelemre van szükséged. És meg is kell szabadulnod a folyamataidban keletkező entrópiától, kilégzés, kiürítés, mozgás, hő és a többi által. Ha nem teszed az entrópia felgyülemlik benned, és ugye azt tudjuk milyen érzés. Minden nyitott rendszernek van egy ingerküszöbe. Egy olyan pont, ahol ami beáramlik, meghaladja a rendszer entrópia kibocsájtó képességét. Addig a pontig, könnyedén kezeled a változást. Mondjuk a párod nem azt teszi, amit te szeretnél, elfogy a tojás a hűtőből, lekésed a buszod, elromlik a telefonod, elveszíted a lakáskulcsod, a főnököd leüvölti a fejed, és a többi. Kezeled.
A mindennapos történeteid és a biológiai folyamataid entrópiát hoznak létre. De ezt ki tudod bocsájtani, és ez által egyensúlyban tartod magad. Amikor eléred az ingerküszöbödet, akkor az inputok legyen az bármi, túl sokká válnak. Miért? Azért mert már nem tudsz eléggé gyorsan megszabadulni a keletkező entrópiától. Ahogy az felgyülemlik, egyre jobban káoszban érzed magad, egyre kevésbbé vagy rendezett. Remélhetőleg ezen a ponton elkezd lelassulni a bejövő input, és igy időt nyersz arra, hogy kibocsásd a felgyülemlett entrópiát. De, néha az entrópia csak növekszik és növekszik. Azt hiszem tudod miről beszélek. Ha ez így folytatódik, akkor a rendszer, azaz Te egy ponton elég instabillá válsz. Talán eljutsz arra kritikus pontra is, ahol egy további apró változás miatt darabjaidra hullasz!
Talán emlékszel a Monthy Python „Az Élet értelme” című előadására, ahol Mr Creosote-nak az igen kevély francia pincér, a vacsora végén, amikor szinte mindent megevett, ami az étlapon van, egy „ostya vékony mentát” ajánl, ahol is a „tisztelt vendég” felrobban. Talán ez nem a legjobb példa, de ha szeretnéd megnézni az „undorító” jelenetet:
És a robbanás:
Ezt a pontot, ahol a káosz olyan mértékűvé válik, hogy a rendszer nem tudja magát fenntartani eredeti állapotában, bifukációs pontnak nevezzük. Ez egy útelágazás. Egy olyan pont, ahonnan nincs visszaút. Egy olyan pont, ahonnan az „ismeretlenbe” lépünk tovább. Hogy mi történik ezen a ponton túl, azt senki sem tudja, addig míg meg nem történik. Miért? Azért, mert végtelen számú lehetséges variáció van. Amikor elég entrópia gyülemlik fel a rendszerben, előfordulhat, hogy teljesen leáll, de az is, hogy megszűnik létezni, mint működő rendszer. Bárhogy is legyen, a lehetőségek száma végtelen. Azt hiszem abban egyet tudunk érteni, hogy a végtelen az egy nagy szám!
A lehetőségek egy ún. Bell Curve-ön helyezkednek el, ahol a leglehetségesebb következmény középen, a legkevésbé lehetséges a szélen helyezkedik el.
Egyike ezeknek a végtelen számú lehetőségeknek a rendszer halála. De mindegyik másik magában foglalja, hogy a rendszer újra szervezi önmagát egy magasabb és összetettebb szinten. Vajon mik a jellemzői ennek az új struktúrának? Kérlek emlékezz, hogy rólad van szó!
Először is sokkal összetettebb. Másodszor, képes kezelni azt az input mennyiséget, amit az előző nem volt, mert több entrópiát tud kibocsájtani. Jobban tud megszabadulni a káosztól. És ha az agyról beszélünk, egy magasabb szintű tudatosság az eredmény! Ami több kreativitást, jobb döntéseket, több érzelmi és viselkedésbeli választást, magasabb stresszingerküszöböt, több akaraterőt, jobb homloklebenyi ellenőrzését az érzelmeidnek, a reaktív limbikus rendszerednek és még számtalan dolgot jelent.
Ez a káosz és újraszerveződés folyamat, minden nyitott rendszerre vonatkozik: egy magra, egy úthálozatra, egy társadalomra, élő dolgokra, ökológiai rendszerekre, vagy a galaxisra. Egy mag maradhat mag és kezelheti a körülményei változását, a nedvességet, hőmérsékletet, stb., egy bizonyos pontig. Egy ponton viszont, már nem tud elég entrópiát kibocsájtani a környezetébe, hogy megmaradjon, mint mag. Kaotikus állapotba kerül és csírává alakul át. Tested egy sejtje vizet, tápanyagot, hőt, és még számtalan dolgot vesz magához, majd kibocsájtja a keletkező entrópiát. Ha nem tud elég entrópiát kibocsájtani ahhoz, hogy egy sejt maradjon, vagy elpusztul, vagy újraszervezi önmagát egy magasabb szinten oly módon, hogy sejtosztódáson megy keresztül és megkettőződik. Talán emlékszel még elemi biológiából, hogy sejtosztódáskor, a sejtmag pillatnatnyi káoszba kerül, amit a sejtmegkettőződés követ. Egy tökéletes példája, a magasabb szinten való újraszerveződésnek.
Nézzük meg a tudományos gondolkodás evolúcióját. Az uralkodó, legjobban elterjedt tudományos teóriák megőrzik létjogosultságukat, még akkor is, amikor új információkat fedeznek fel. Egy ponton, kellő mennyiségű új adatra derül fény ahhoz, hogy a régi teóriát megkérdőjelezzék. Az emberi gondolkodás pillanatnyi káoszba kerül. Nem tudjuk mit gondoljunk, higgyünk el. Egy ponton viszont az egész újraszerveződik, integrálja az új információkat és létrejön egy új paradigma.
Amikor Galileo és Copernikusz azt állították, hogy a föld kering a nap körül, ahelyett, hogy a nap keringene körülöttünk, az egyház sokáig harcolt ez ellen az új ötlet ellen. De ahogy egyre több és több bizonyíték került elő, az egyház helyzete a kérdésben egyre bizonytalanabbá vált. Végül elérkezett az a pont, ahol ezzel a témával való gondolatok olyan kaotikussá váltak, hogy a régi látásmód megsemmisülve adta át helyét egy új perspektívának, új paradigmának. Ez számtalan alkalommal fordult elő a tudományban, orvoslásban, technológiában, filozófiában, és az élet minden területén. Manapság egy új paradigmát tapasztalunk meg az emberi aggyal és annak változásával kapcsolatban. Azzal, mi is lehetséges a növekvő emberi tudatosság, leleményes gondolkodás és viselkedés területén.
Ez a folyamat veled is megtörténik nap mint nap, újra és újra. Az életed során az, ahogyan látod és kezeld az eseményeket folyamatosan változik. Minden változás, minden új perspektíva, magával hoz egy tudatosabb és hasznosabb látás és gondolkodás módot. Az ily módon való hozzáállás az élethez, egész jól működik egy pontig amikor már nem. Ilyenkor, megtapasztalod a káoszt, amikor a dolgoknak nincs semmi értelme úgy, ahogy eddig voltak. Mindaddig, míg egy új gondolkodásmód át nem veszi a régi helyét. Ez történik amikor tanulunk járni, iskolába megyünk, egyetemre, amikor elkezdjük az önálló életünket, amikor először vesszük észre, hogy öregszünk és így tovább az élet összes területén.
Ez a folyamat gyorsul fel, amikor a Holografikus szinkronhangokkal meditálsz. A holosync stimuláns arra késztet, hogy átlépd az ingerküszöböd, ami az entrópia kibocsájtó képességed szintje. Felgyülemlik benned az entrópia és egy ponton az agyad újra szervezi önmagát. Ahogy ez történik, az önképed, és az, hogyan kezeled az életed eseményeit is újraszerveződik egy magasabb, összetettebb, jobban működő, tudatosabb szinten. A káoszból kiemelkedik egy teljesen átalakult rendszer.
Tudósok ezt a változást ugrásszerű folyamatnak nevezik. Az események nem fokozatosan történnek, hanem ugrások, quantum ugrások sorozatából jönnek létre. Minden ilyen új rendszer magával hoz egy valóban új látásmódot, egy halált és újjászületést, a szó legszebb értelmében. Ez az a folyama, ahogy a sejtek az élelmet energiává, ahogy a közönség a rajongását tapsviharrá, a növények a napfényt növekedéssé alakítják. De így alakul át a társadalom, a kultúra, a tőzsdei sémák, az alternatív tudatállapotok, az idegsejtek kapcsolódásai, a viselkedésünk és művészi kifejeződésünk is.
Minden változás az univerzumban így történik!
Én ezt lenyűgözőnek tartom! A következő fejezetben befejezem a káosz és újraszerveződés történetem azzal, hogy elmesélem, miért harcolsz a folyamat ellen, miért nem kell hogy így tégy, és miért ez az oka a legtöbb szenvedésednek. Azt is, mit tehetsz, hogy ne így legyen.