TIZENHARMADIK FEJEZET
FLOW, FLOW, FLOW FLOWzunk…
Mielőtt megnézzük a FLOW feltételeit, és azt, mit is kell tenned, hogy megtapasztald, szeretnélek valamire emlékeztetni. Ez a könyv nem azzal a céllal született, hogy szórakoztasson, sem azzal, hogy tudást adjon át. Remélhetőleg megteszi majd mindkettőt, de a valódi célom, hogy te SZUPER-TUDATOSSÁ válj. Ezen a ponton szeretném ismét tudatosítani benned, hogy TE is képes vagy mindarra amiről írok. És ha igen, márpedig IGEN, akkor ez a könyv a cselekvésről szól. Ha megteszel bizonyos lépéseket, akkor létrehozod a szuper-tudatosságod. Azzal együtt megteremted a képességek és lehetőségek olyan tárházát, ami gazdagabbá, könnyebbé, eredményesebbé és sokkal vidámabbá teszi az életedet. Megéri szuper-tudatossá válni, azt megígérhetem.
A következőkben szeretnék elmesélni egy alkalmat, mikor megtapasztaltam a FLOW állapotot. Azt gondolom, nélküle nem éltem volna túl a helyzetet, amibe belekeveredtem. Talán említettem már, hogy tengerjáró hajón dolgoztam évekig. Ha nem, akkor most már tudod. A hajóm föld körüli utakat csinált, a munkaköröm esti elfoglaltság volt, így a napokat búvárkodással töltöttem. Az évek során tapasztalt búvárrá váltam. A búvárkodás egy csodás lehetőséget teremtett, hogy megismerjem a világ tengereit és óceánjait. FLOW-ba kerültem valahányszor búvárkodtam, de ekkor még fogalmam sem volt, mi is ez az állapot. Ragyogóan sütött a nap mikor kifutottunk Cairns kikötőjéből, hogy megmerüljük a Nagy Ausztrál Korallzátony egyik legszebb részét.
Az első merülés egy un reef diving volt. Ez azt jelenti, hogy egy ponton vízbe ereszkedünk, és felhasználva az áramlatot, a zátony mentén sodródva néhány kilométert ,egy másik ponton felszínre jövünk. Megérkeztünk a zátonyhoz és lehorgonyoztunk.
A divemaster megtartotta az eligazítást és mindenki megkapta a párját. Én egy Norvég barátommal Triné-vel kerültem párba. Nem tudom mennyit tudsz a búvárkodásról, de a sztori szempontjából egy fontos szabály: párod a legfontosabb ember a merülés alatt. Függtök egymástól és számíthattok egymásra, mindig mindenben, a merülés első pillanatától az utolsóig. Vízbe ereszkedtünk és felkészültünk a merülésre.
Már ekkor éreztem, hogy a sodrás erősebb, mint amire számítottam és sokkal erősebb, mint amit valaha tapasztaltam. 14-en indultunk el lefele a kötél mentén, szépen sorba. Elérve a zátony szélét, megkezdtük a merülést a fal mentén. A sodrás egy ilyen zátony mentén, mint később megtudtam, nagyon hektikussá tud válni. Pillanatok alatt tud emelni vagy süllyeszteni 10-20 métereket. Hamarosan megtudtam, miért is olyan veszélyes ez a jelenség. Ahogy bekerültünk a sodrásba, a csoport teljesen szétesett és másodperceken belül egyedül találtam magam a sodrásban, elképesztő sebességgel száguldva a nyílt tenger felé és közben lefelé a mélybe. Olyan erők rángattak minden irányba, amikről eddig fogalmam sem volt. Úgy éreztem magam, mintha egy tornádó kapott volna el.
Néha a búvár képtelen ezekből az áramlatokból kikeveredni és olyan mélyre sodródik, ahonnan nincs visszaút. Néha az erőlködésben elfogy az oxigénje és így fullad meg. Ezért van az, hogy az ilyen merülések nagy körültekintéssel és nagyon részletes terepismertetéssel kell induljanak. Azon kaptam magam, hogy túl mélyen vagyok. Elképesztő módon harcolok az áramlattal, hogy kijussak belőle és visszajussak a zátonyhoz közel, kezelhető mélységbe. De valahogy az egész úgy tűnt mintha nem gondolkodnék csak cselekednék, hogy mentsem az életem.
Talán emlékszel, hogy a FLOW kutatások egyik fő iránya, extrém atlétákon történt, akik FLOW állapotba kerültek, miközben életüket veszélyeztették, lehetetlen helyzetekben. Rádöbbenni arra, hogy meghalhatsz a következő néhány másodpercben, hihetetlen és azonnali fókuszra ösztönzi az agyad, így megteremtve az előzőekben említett hypo-frontalitást. Ez mindent kikapcsol az agyadban, ami nem feltétlenül szükséges és minden elérhető mentális és fizikai erőforrásodat egyetlen szuper erősségű magasan hangolt fókuszba tömöríti. Nem tudom mennyi ideig voltam az áramlat fogságában pörögve forogva, le és fel, mint homok a szélben. Lehetett akár tíz másodperc, de az is lehet hogy harminc volt, nekem végtelenségnek tűnt. Az idő tényleg megállt. De valahogy a káosz közepette egyszerűen csak tudtam mit kell csinálni és azt tettem. Tíz, húsz vagy harminc másodpercig elengedtem magam és hagytam, hogy sodorjon az áramlat, valahogyan intuitívan tudva, ha szerencsém van kiköp magából és megmenekülök. Nem gondolkoztam egyáltalán. Visszaemlékezve azt gondolom, az első pillanatban ezt mondtam magamnak: „bassza meg ezt megszívtam”. Ha megálltam volna, hogy használjam az explicit (lineáris, racionális) rendszeremet, hogy átgondoljam mit kell tennem, biztosan meghaltam volna. Ehelyett bezuhantam FLOW állapotba és hagytam, hogy az explicit rendszerem kikapcsoljon. Minden szükségtelen agyfunkcióm leállt és az implicit rendszerem megoldotta helyzetet, pillanatról-pillanatra. Pont olyan hirtelen, ahogy belekerültem az örvénybe, már kint is voltam belőle. Igaz, hogy 37 méter mélyen és távol a zátonytól, de kijutottam, egyben és élve. Ekkor azt hiszem megint a „bassza meg ezt megszívtam„ rész következett, és ahogy a testérzetem visszatért, azt éreztem, ”be vagyok lőve”. A FLOW állapot és a szuper-fókuszáltság az összes létező csodás agyi kémiai anyaga árasztotta el a testem. Az adrenalin, dopamin, GABA, szerotonin tökéletes koktélja járta át minden porcikám. Egy misztikus élmény volt sok szempontból. Annak ellenére, hogy megmenekültem, az elsődleges domináns érzés egyfajta elkülönültség volt a történtektől. A felszerelésem összevissza volt tekeredve. Az outopussom, ami a második lépcsős levegőforrás, a nyakam körül és minden másom szanaszét volt. A tőrömet elvesztettem, de nyugodtan indultam el a felszín felé, mintha misem történt volna. Mindez fénysebességgel történt. Egyetlen reakcióm sem volt átgondolt vagy tervezett. Automata reakciók voltak, amit az implicit rendszerem produkált. Eredménye évek gyakorlásának és számtalan merülésnek, hiszen amit átéltem, arra nem lehet tréningezni. Mindez azért vált lehetségessé, mert bezuhantam FLOW állapotba. Abban a pillanatban az idő tényleg megállt. Minden mozdulat egyértelműnek tűnt és az egyik lépést beleáramlott a másikba. A visszacsatolás és a reakcióm túl gyors volt ahhoz, hogy a tudatos elmém követni tudja. Bizonyosan félnem kellett volna, de nem féltem. Csak figyeltem magam, ahogy reagálok és úgy tűnt rengeteg időm van arra, hogy minden korrekciót végrehajtsak. Mikor mindennek vége volt FÉLTEM, de nem addig, amíg történt.
A történet itt még nem ért véget, mert ahogy úsztam a zátony felé, társam Trine hirtelen előkerült a mélyből. Nem tudom vele mi történt, de jeleztem neki, hogy lassan dekozva, ami megállás jelent bizonyos mélységi szinteken, kiegyenlítés céljából, induljunk el fölfele. Összekapaszkodtunk és elindultunk lassan. Talán néhány másodperc telt el, mikor jelezte nekem, hogy elfogyott a levegője,
és adjak neki az enyémből.
Rutinosan odaadtam neki a „második lépcsőm” és így emelkedtünk tovább. 20 méteren egyszer csak az én levegőm is elfogyott. Ilyenkor nincs mit tenni,elindulsz fölfelé, imádkozol, hogy fölérj és ne alakuljon ki légembólia.
Fölértünk és mindketten „megúsztuk a kalandot. A csónak fölszedett minket és az élet ment tovább.
Ezzel a kis történettel illusztrálva, nézzük meg a kondíciókat, amiben a FLOW lehetségessé válik.
Három ilyen létezik:
Első: Az aktivitásnak tisztán látható célja kell legyen.
Mikor az áramlat elkezdett rángatni ezer irányban egyszerre, a célom nagyon egyértelmű volt: kijussak az áramlatból, biztonságosan fel a felszínre, ahol vár a búvárhajó.
Második: Tisztán értelmezhető és azonnali visszajelzés szükséges, ami lehetővé teszi a módosítást, korrekciót a cselekvésben, pillanatról pillanatra.
Érzékszerveim az áramlatban, folyamatos visszajelzést adtak helyzetemről minden másodpercben. A kiképzésemnek, tapasztalatomnak, begyakorolt rutinomnak és különösen a FLOW állapotomnak köszönhetően, képes voltam értékelni a visszajelzett adatokat és megfelelően reagálni, anélkül, hogy gondolkodtam volna. Ha nem kerültem volna FLOW-ba, túl sok információt kellett volna feldolgoznom és az explicit rendszerem erre nem lett volna képes.
Harmadik: Ez lett a FLOW állapot legtöbbet tanulmányozott kondíciója. Egyensúlyban kell legyen a megtapasztalt feladat és a rendelkezésre álló képességed szintje.
El kell mondjam, hogy a képesség szintem alig–alig volt elég, hogy megfeleljek ennek a feladatnak, de úgy tűnik, hogy éppen elég volt, különben nem mesélnék most neked.
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három kondíciót, amik egyértelműen összefüggnek. Kezdjük azzal, hogy azt feltételezzük, van egy cél és van folyamatos visszacsatolás. Irányítsuk figyelmünket a feladat és a képesség szint kapcsolatára.
Íme egy grafikon, amit Csíkszentmihályi publikált 1997 ben:
Balról jobbra haladva, az alsó részen található a képesség szintje, alacsonytól a magas felé. Lentről fölfelé, a bal oldalon található a feladatok szintje, alacsonytól a magasig. A grafikon közepe az a pont, ahol mind a feladat, mind pedig a képesség szint átlagos. Rátekintve a Áramlat/flow-ként jelölt szekcióra, láthatod, hogy a FLOW ott kezdődik, ahol mind a feladat, mind pedig a képesség szintje meghaladja az átlagost. Ahogy a feladat és a képesség együtt növekednek, elmozdulsz a grafikon jobb felső sarka felé. Azt is láthatod, hogy a legnagyobb mennyiségű FLOW akkor keletkezik, mikor a legmagasabb szintű feladathoz, egy hasonlóan magas szintű képesség társul. Azt is észreveheted, ha a feladat szintje magasabb mint az átlagos, de a képesség szint nem elég, akkor arousal-t, magyarul felkavarodottságot, zaklatottságot érzel FLOW helyett. Hogy FLOW-ba kerülj és átéld, ahhoz emelned kell a képesség szinted. Más szóval, az az agyi változás, ami kikapcsolja a lineárisan gondolkodó explicit rendszert és lehetővé teszi, hogy az automatikus, intuitív implicit rendszered átvegye az irányítást, nem történhet meg, ha az elméd elfoglalt azzal, hogy megpróbál megfelelni a kihívásnak. Ha a képességszinted még alacsonyabban van, de a feladat szintje azonosan magas, szorongást érzel. Sokkal többet kételkedsz, hezitálsz és kevésbé tudsz elmélyedni. Ha a helyzet fordított, a feladat szint alacsonyabb, mondjuk, hogy átlag körüli, de a képességed szintje magas, akkor a kontroll érzését tapasztalod meg, de nem kerülsz FLOW-ba. Magasabb szintű kihívásra van szükséged, hogy az FLOW-ba juttasson. Azonos szintű feladattal, de alacsonyabb szintű képességgel, aggodalmat éreznél. Magas szintű képességgel, de átlag alatti feladat szinttel relaxációt. A kihívás túl könnyű lenne. Alacsony feladat szinttel és közel átlagos képességgel, megjelenne az unalom az életedben. Ezt a fejezetet szeretettel ajánlom Gábor barátomnak, aki a napokban kezdett el unatkozni itt velem, a földi paradicsomban Ceylonon. És végezetül, még alacsonyabb képességszinttel apátiát, közönyt éreznél.
Az én vadra sikerült búvár kalandom a FLOW-ba taszított, mert bár a helyzetem és a feladat szintje extrém magas volt, amilyenek talán csak az életveszélyes helyzetek lehetnek, de szerencsére megvolt a tudás és tapasztalat szintem, ami az ilyen szintű feladat megoldásához kellett. Különben biztos, hogy aggodalom vagy még inkább pánik lett volna úrrá rajtam. FLOW állapotom nélkül nem tudtam volna feldolgozni a felém áramló adathalmazt és reagálni mindenre, hogy megmentsem az életem. A FLOW állapotom miatt és a magas szintű tudatos figyelmem által, amit az megteremtett, lépést tudtam tartani a visszajelzésekkel és tenni, amit tennem kellett.
Bár nem gondolom, hogy tudásom olyan szintű, mint Csíkszentmihályi-é, de szerintem a táblázat hiányos. Nem hagy teret annak a ténynek, mikor az alacsony szintű képesség egyensúlyban van egy alacsony szintű feladattal. Véleményem és tapasztalataim szerint, ekkor is lehetséges FLOW-ba kerülni. Ezért használhatta Csíkszentmihályi az „érzékelt képesség” és „érzékelt feladat” kifejezést. Mikor egy új dolog alapjait tanulod és a tudásszinted alacsony, akkor is megtapasztalhatod a FLOW állapotot, mindaddig, míg a tanult feladat szintben van a rendelkezésre álló képességeiddel. Mondjuk, hogy gépelni tanulsz, (én most pont ezt teszem) és egyszerű gépelési gyakorlatokat végzel. Ha a feladat és a képességed szintje egyensúlyban van, könnyedén FLOW-ban találhatod magad. (most éppen ezt érzem, ahogyan ezt a könyvet írom). Teljesen beszippanthat a feladat, elveszítheted az időérzékedet, értelmet találhatsz magában a cselekvésben, csak azért mert csinálod. Érezheted, hogy az egész folyamatot kontrollod alatt tartod és elveszhetsz a tevékenységben. Persze, ahogy emelkedik a feladat szintje, úgy kell emelkedjen a képességé is, ami társul a feladathoz. Ezzel az emelkedéssel egyenesen arányban mélyül el és válik egyértelművé a FLOW állapot. Tehát a táblázat nem mutatja meg a feladat/képesség kapcsolatát tökéletesen, de nyomatékosan kifejezi, hogyan befolyásolja feladat/képesség szint aránya a FLOW-ba jutás lehetőségét. Teljesen egyértelmű, hogy egy túl bonyolult feladat frusztrációt és szorongást teremthet, de jobb képességekkel, a fókusz és a felébredés állapota emelkedhet. Az is egyértelmű, ha a képességed nagyobb mint a feladat, megnyugszol, ahogy az aktivitást csinálod. Ha a feladat túl könnyű, akkor unatkozol. Láthatod, hogy a feladat és képesség közötti egyensúly, nagyon fontos kulcs a FLOW ajtajának nyitásához. Mikor nem vagy egyensúlyban, akkor minden más a táblázatban említett ajtót nyitsz ki.
Vizsgáljunk most meg egy másik elmeállapotot, amit csak álmodozásként ismerünk. Az álmodozás egy érdekes állapot, különösen ahogyan a FLOW-hoz kapcsolódik. Mivel nincs feladat és képességszint az álmodozásban, nem fér rá Csíkszentmihályi táblázatára sehol. Mikor álmodozol, az elméd nem fókuszál. Ehelyett csak csavarog, beleragad a fantáziák mocsarába, félelembe, önreflexióba, vágyakba és más gondolatokba, minden különösebb cél nélkül. Emlékezz, hogy FLOW-ba kerülj kell, hogy legyen célod.
Már említettem az előzőekben az alaphálózatot vagy alap állapotot, ahol a Hátúlsó Cinguláris Agykéreg (Posterior Cingulate Cortex) deaktivált állapotban van. Álmodozás akkor történik, mikor ebben az alap állapotban vagy. Érdekes módon, a tudósok kutatásaik eredményeként azt állapították meg, hogy az emberek a legkevésbé boldogak ebben az állapotban. Kapcsolják ezt az állapotot szorongáshoz és depresszióhoz is. A FLOW állapotban, viszont hihetetlen szintű öröm tapasztalható meg. Az alap hálózatnak, mindennek ellenére megvannak az előnyei, amit néhány FLOW fanatikus nem hajlandó elismerni. Az ismételt fókusz extrém fókusszal, a FLOW egyik jellemzője. De ez a folyamatos intenzív fókuszálás, egy ponton felhasználja a rendelkezésre álló „neurokémiai üzemanyagot”, ami a FLOW és a hozzá kapcsolódó csodás érzés létrejöttéhez szükséges. Pont úgy, mint ahogy nem végezhetsz testmozgást végtelenül, mert a tested idővel elhasználja „üzemanyagait”, nem maradhatsz FLOW-ban sem mindörökké. Vissza kell és vissza is térsz alap üzemmódba, az alap hálózatod üzemeltetésével, hogy megújítsd a szükséges neurokémiai üzemanyagkészleted. Ezért „IS” kell aludnod és érzed magad feltöltődve, megújulva egy rövid, de mély alvást követően. Van még egy érdekes összefüggés az alap üzemmód és a függő sóvárgás között. Függő emberek, akik a hátulsó cinguláris agykéregben változásokat hoztak létre oly módon, hogy az nem működik megfelelően, elveszítették sóvárgásukat. Tudósok azon tanakodnak, tudjuk-e kontrollálni vagy esetleg felszámolni a függőségeket azzal, hogy deaktiváljuk a hátulsó cinguláris agykérget. Ahogy már említettem, a meditáció kikapcsolja a hátulsó cinguláris agykérget. Tények igazolják, hogy függőségben szenvedő emberek, akik megtanultak meditálni, sokkal könnyebben felépültek a függőségükből, mint azok, akik nem. Saját tapasztalataimmal is megerősíthetem a fentieket. Számos testi, lelki és szellemi függőségről sikerült lemondanom az évek során, ahogy haladtam előre a meditációmban a Holografikus szinkronhangokkal. Volt minden. Dohányzás, alkohol, gyógyszerek, drogok, étel, ital, szex, érzelmek, érzések és emberek. Mindezekről tudtam, hogy nem jók nekem, nem szolgálják a céljaimat, de képtelen voltam megszabadulni tőlük. Amit csak ismersz, nekem mind meg volt. Ma már nem függök egyiktől sem. (talán a csoki kivétel). És van még néhány érzés és ember is, amiről és akiről tudom, hogy nem jó nekem, de úgy döntöttem (MÉG), hogy maradnak. Ez tesz engem, minket emberré és ettől érdekes az élet. Ez nem jelenti azt, hogy nem jutnak eszembe a fenti dolgok, de a vágy csökkent, sőt némely esetben elmúlt. Tudok dönteni, választani a felől, hogy magamhoz veszem, magamhoz engedem vagy sem. Azt gondolom, ez egy csodás eredmény ismerve az utam és annak minden nehézségét. Mivel az alap mód kikapcsolása az egyik szükséges feltétele a FLOW állapotnak, azt gondolom a FLOW állapot segítségünkre lehet abban, hogy megszabaduljunk függőségeinktől. Később mikor a Holografikus szinkronhangokról tárgyalunk részletesen, meglátod, hogy a Holosync stimuláns szintén olyan változásokat hoz létre az agyban, ami csökkenti, kikapcsolja a sóvárgást és könnyebbé teszi, hogy FLOW-ba kerülj. A FLOW nemcsak jó érzés, boldogabbá is tesz. Ez a két dolog segít, hogy könnyedén dolgozz, fókuszálj és alkoss.
Hogyan tudsz akkor FLOW-ba kerülni, minél gyakrabban?
Csíkszentmihályi azt feltételezte, hogy bizonyos személyiség karakterjegyek megkönnyítik a FLOW-ba kerülést. Azok, akik alaptermészetükben kíváncsiak, kitartóak, figyelmük kifelé forduló, szeretnek bekapcsolódni tevékenységekbe és élvezik is azt önmagáért, azok könnyedében kerülnek FLOW állapotba. Ezek az emberek un Autotelikus személyiséggel rendelkeznek. Kedvelik a pörgést, a sokszínű lehetőségeket, helyzeteket. Olyan kihívásokat keresnek, ami stimulálja és arra ösztönzi őket, hogy fejlődjenek, növekedjenek. Az én életem nagy része kihívások keresésével és kihívó helyzetek megoldásával telt. Késztetést éreztem mindig arra, hogy elsajátítsak nehéz képességeket és részt vegyek lehetetlen helyzetekben. Mindegy, hogy mi volt az, csak legyen különleges és nehezen elérhető. Ez a keresés vitt azokra az utakra, aminek eredményeként körbehajóztam a földet, képzett kaszkadőr lettem, megtanultam a lovak nyelvén, gyógyító, parapszichológus, lovag és trópusi szigetlakó lett belőlem…és még számos hihetetlen és elképesztő történetet élhettem át. Újra és újra kihívásoknak teszem ki magam, ahol fel kell nőnöm a feladathoz. Hívhatjuk ezt „úszom vagy megfulladok” mentalitásnak is.
Mikor kaszkadőrként dolgoztam, egy napon a koordinátorom odajött és megkérdezte, akarok-e színészi szerepet az épp akkor forgó filmben. Kérdeztem mi a szerep és miért én. Meg kell halni mondta viccesen. De mielőtt meghalsz, hátrakötjük a lábadat, rácsavarozunk egy fadarabot, megvívsz az erdőben néhány katonával, felmászol egy hatalmas fára, egy galambbal a hónod alatt, majd zuhansz 13 méter egy kötéllel biztosítva…és ekkor meghalhatsz. Gyerekjáték, mondtam nyugodtan. Nem probléma, vállalom.
Mikor néhány héttel később ott álltam a kamerák, a társaim, a koordinátorom, no meg vagy 100 ember előtt és elhangzott az „ACTION”, pont úgy mint az extrém sportolók, akiket a helyzet intenzitása FLOW-ba repít, én is ott találtam magam! Az a szuper fókuszált állapot valahogy azt okozta, hogy olyan erőforrásokba csatlakoztam bele, amik normál esetben nem állnak rendelkezésemre. Pontosan tudtam, mit és hogyan kell tennem. A mozdulatok, az egyensúlyom, a koordinációm, mind-mind hihetetlen és ismeretlen szintre emelkedve tettek lehetővé olyan mozdulatokat abban a falábban, amiben előtte lépkedni is nehezen tudtam, hogy utólag magam sem értettem, hogyan volt ez lehetséges. FLOW-ba kerültem és könnyedén fértem hozzá olyan képességekhez, amiket a tornász és atléta múltam, a kaszkadőriskola, a rengeteg lovaglás, az extrém sportok, a görkori, a snowboardozás, a síelés építettek bele a képességszintembe és rég elfeledett csendben ültek az implicit rendszerem legalján.
FLOW szakértő Steve Kotler mondta egyszer, „a legtöbb ember azzal tölti életét, hogy azért fizet, hogy FLOW-ban lévő embereket nézzen”.
Mikor befejeztem az akciót, a koordinátorom odajött hozzám és ahogy megveregette a vállamat a fülembe súgta…te jó vagy ebben srác!
Így sikerült, ha gondolod vess rá egy pillantást:
Nem az a lényeg, hogy jó voltam-e vagy sem, hanem az, hogy a FLOW állapot kihozta belőlem a legjobb lehetségeset. Mikor pörögtem, forogtam, kúsztam, másztam, zuhantam, nem éreztem úgy mintha bármit is nehezített pályán tennék. Az sem számított, hogy a falábat gyártó kellékes cég utasításba adta, hogy maximum 2 percet lehet a műlábba lenni egyszerre. Azért, mert a visszahajlított lábban a keringés leállhat és elhalhatnak dolgok, a mozgásképtelenségről nem is beszélve. Tovább tartott felvenni a falábat és becsatolni az összes szíjat mint 2 perc. Nem tudom mi volt a rekord, de hosszú-hosszú perceket töltöttem benne. Nem volt kellemes, de észre sem vettem. És bizonyosan ezért fizettek egy zsák pénzt a jelenetért. Úgy emlékszem vissza a dolgokra, mintha én nem tettem volna semmit, a dolgok csak megtörténtek volna rajtam keresztül, maguktól. Az, hogy egy úszom vagy megfulladok helyzetbe tettem bele magam, belelökött egyenesen a FLOW-ba…
- Intenzíven tudtam fókuszálni, kizárva minden külső tényezőt.
- Azonnali és egyértelmű visszajelzést kaptam az érzékszerveimtől és a rendezőtől. Ahogy mozogtam, használtam a visszajelzéseket, hogy instant változtassak a mozdulataimon, a megfelelő erőt, egyensúlyt, koordináltságot használva, ami a legjobban segített kivitelezni a jelenetet.
- Eltűnt az „Én vagyok” gondolat a fejemből, így nem késlekedtem vagy kérdőjeleztem meg magam.
- Egy könnyed erőlködésmentes kontrollt éreztem a helyzet felett.
- Az idő megállt és minden lassított felvételnek tűnt, így adva nekem elég időt arra, hogy jó legyek a jelenetben.
- Azt éreztem, hogy maga a kaszkadőrködés és a színészkedés minden álmomat és vágyamat kielégíti és eszembe sem jutott, hogy ezért jól megfizetnek vagy bármi más, amit reméltem mikor belevágtam.
Íme egy másik nagyon fontos összetevő:
A jelenet felkészülése alatt számtalanszor gyakoroltam a mozdulatokat, átgondoltam, mit és hogyan kell tennem. Vizualizáltam és láttam magam minden egyes mozdulatban. Annak ellenére, hogy a jelenet nem pontosan a forgatókönyv szerint ment le, a felkészülés és gyakorlás folyamata, nagyon fontos része volt annak a képességemnek, hogy FLOW-ba tudtam kerülni a kamerák előtt. Persze az ezt megelőző 36 évben, a testemet a lehető összes módon felkészítettem erre a feladatra. Köszönet Kim Kahanának a kaszkadőr tanáromnak, aki egyébként Charles Bronson kaszkadőre volt éveken keresztül, hogy megtanította nekem ennek a csodás szakmának az alapjait. Emlékszem, milyen lelkesen gyújtottuk fel magunkat, ugráltunk ki helikopterből, másztunk sziklát, ugrottunk le és elé száguldó autóknak, verekedtünk késsel és futottunk állandóan Florida mocsaraiban, míg Kim lovon ülve hajtott minket. Csodás élmények voltak. 20 éve volt, el sem hiszem!
Itt láthatsz egy dokumentum filmet a tanítómmal:
Egy nagyon fontos feltétel, hogy a FLOW hozzáférhető legyen számodra,…
…FEL KELL KÉSZÜLNÖD!!!
Ez általában nem jelent mást, mint lassan, alaposan, újra és újra gyakorolni az alapjait annak a képességnek vagy cselekvésnek, amiben mesterré akarsz válni. Addig kell ezt tenned, míg ezek az alapok teljes mértékben a részeddé válnak. Ahhoz, hogy ennek a folyamatnak az unalmas részén keresztül tudj jutni, magát a gyakorlás és próbálgatás folyamatát is élvezned kell. Michal Jordan, minden idők legeredményesebb kosárlabda játékosáról mondta edzője mikor megkérdezték, mi Jordan hihetetlen teljesítményének titka. Ő csak ennyit mondott:…
…Sosem láttam még senkit ennyit gyakorolni.
Hogy magas szintű képességeid legyenek nehéz feladatok teljesítéséhez, addig kell gyakorolnod, míg az alapok eggyé válnak veled. A búvár oktatásomnak, a véget nem érő gyakorlásomnak, no meg a jó mozgásalapoknak köszönhetően sikerült túlélnem, a Nagy Korallzátony fékevesztett örvényét. Ezek nélkül majdnem biztos, hogy nem sikerült volna FLOW-ba kerülnöm és megmenekülnöm. Szerencsére nem kell farkasszemet nézned a halállal, hogy FLOW-ba kerülj. Csak egy kicsit tovább kell nyújtózkodnod, mint a komfort zónád határai. Odasétálni ahhoz a vonzó idegenhez az utca túloldalán, vagy elfogadni azt a kinevezést, amihez tudod, hogy fel kell nőnöd, elég lesz. Ha szeretnéd tudni, van egy még biztonságosabb módja, hogy fejleszd a FLOW-ba juttató képességeid, és ez nem más, mint a …
…MEDITÁCIÓ
A rakoncátlan elme ( emlékszel az „alapállapot”) nem kompatibilis a FLOW-val és a meditáció elcsendesíti azt. Ahogy az elméd egy pontba fókuszálod, új agyi idegpályákat hozol létre és sokkal több agykapacitást tudsz csatornázni a szuper-fókuszodhoz. Biztos emlékszel még, hogy az agyad megváltozik, bármilyen ismételt stimuláns vagy ismételt gyakorlás hatására. Gyakorold a fókuszálást és az agyad több idegsejtet és idegkapcsolatot fog hozzárendelni a fókuszálás képességéhez. Ahogy meditálsz, szépen megtanulod, hogyan kapcsold ki a hátsó cinguláris agykérged, bármikor fókuszálnod kell. Ha ezt elsajátítod, és hajlandó vagy gyakorolni az alapjait annak a képességnek, amit szeretnél mesterien csinálni, valamint a gyakorlás mellett kíváncsi, kitartó, és kihívást kereső vagy, a képességed, hogy FLOW-ba kerülj stabilan javulni fog. Persze, ahogy említettem, van egy nagy probléma a meditációval. Nehéz elsajátítani, rengeteg időre és kitartásra van szükséged, hogy mesterré válj. A legtöbb ember nem tart ki addig, míg látható eredmények születhetnének. Az életutam arra az útra terelt, hogy megtaláljam azt a módot, amivel létre lehet hozni a meditációs agyhullámsémákat, de a hosszú tanulási időszak nélkül. Azok, akik a Holografikus szinkronhangokat használják, megkapják a meditáció minden lehetséges nyereségét…
…1/8 –ad idő alatt.
Tudom, hogy szeretnéd már hallani a lényeget, de még mindig van mondanivalóm, mielőtt a Holografikus szinkronhangokra térünk rá. A következőkben a szuper tudatosság egy másik aspektusáról szeretnék neked mesélni.
Az önszabályozás új tudományáról.
Ha szeretnéd tudni, hogyan tudod drámaian javítani az önkontrollod és akaraterőd, akkor imádni fogod, ami most következik.
Nézd meg ezt az előadást:
Steven Kotler: „The Rise of Superman: Decoding the Science of Ultimate Human