sorsügynökség.hu

A Tudatos Élet Kilenc Alapelve

Gondolkodási alapelv készlet

Használati útmutató az agyadhoz

Ha nincs időd olvasni, meg is hallgathatod. Viszont az iromány egy kicsit többet mond el az alapelvekről. A döntés a tied.

Joe Vitale „Az univerzum bölcsessége” című könyve és egy fantasztikus ember „Bill” tanítása és gondolatai alapján.

Köszönöm, hogy időt szánsz rá és elolvasod ezt a kis értekezést. Életem során számos olyan alapelvet ismertem meg, melyek elsajátításával teljesen megváltoztattam, ahogy gondolkodom, érzek és viselkedek. Szeretném megosztani veled ezeket. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek az alapelveket nem én találtam ki, csak elérhetővé teszem egy általam és talán általad is jól értelmezhető formában. Ha tetszik és magadénak érzed, használd őket és add tovább.

Igen, ez minden, amit kérek tőled. Ha hasznosnak és érdekesnek találod, kérlek, add tovább. Ha olyanná válsz, mint én, és szeretnél segíteni, kérlek, tedd ezt bármilyen formában. Egy csodálatos bolygón élünk, szükség van okos, gondolkodó, tudatos emberekre, akik segítik egymást.

Úgy gondolom, hogy minden jelenlegi probléma, amellyel szembe kell néznünk, legyen az mentális, érzelmi vagy fizikai, ezen elvek egy, vagy többének megsértésére vezethető vissza. Ha valaki ezeket az elveket követi, az élete nagyon szépen egyenesbe kerül, sok boldogsággal, belső békével és személyes erővel fog rendelkezni.

Az alapelvek átfedésben vannak egymással, de ez így van rendjén, hiszen mindegyik ugyanannak a gyémántnak a különféle metszete. Tudom, hogy hasznosak lesznek neked is, mint ahogy nekem is azok.

Nagyszerű utazást kívánok!!!

Kérlek, ne feledd, az ÉLET CSODÁLATOS!

Végtelen lehetőségekkel rendelkezel, csak meg kell ismerned, MIRE VAGY KÉPES.

Az első alapelv: Engedd meg hogy minden úgy legyen jól ahogy van

Az, hogy mentálisan és érzelmileg mennyire szenvedsz, közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy mennyire állsz ellen annak a ténynek, a dolgok olyanok, mint amilyenek. Minden gondolati, érzelmi szenvedésed és kellemetlenséged, formájától függetlenül, valamilyen ellenállás eredménye. Ez azt jelenti, ha megszünteted az ellenállást, véget vetsz a szenvedésednek.

Amilyen mértékben hajlandó és képes vagy arra, hogy elfogadd bármi történik, úgy van rendben, ahogy van, olyan mértékben szűnik meg a szenvedésed. Ragaszkodásod emberekhez, helyzetekhez, dolgokhoz, ahhoz a tényhez, hogy mások, mint amilyeneknek szerinted lenniük kéne, átalakíthatók preferenciákká. Ha így teszel, akkor az ami van nem okoz szenvedést, hiszen csak más, mint amit te részesítesz előnyben. Mikor ez megtörténik, a boldogságod és belső békéd nem a külső körülmények irányítják.

Ahogy Buddha mondta. Az életed szenvedés. megszületsz, meghalsz, és közte szenvedést teremtesz magadnak. Vágyakozol, elutasítasz, és nem tudod, hogy NEM kellene vágyakoznod, sem elutasítanod … ezért szenvedsz.

Ha sok szabályod van arról, hogy a dolgok hogyan kell legyenek, jobban szenvedsz, mert függetlenül attól, hogy mennyire próbálod rávenni a világot kövessék a szabályaidat, azokat gyakran megsértik. Elfogadni, hogy a dolgok másként vannak, mint ahogy te szeretnéd, nem jelenti azt, hogy feladod azon törekvésed, hogy olyanra formáld őket, amilyenre te szeretnéd. Csak annyit jelent, hogy előnyben részesíted azt, ahogy neked tetszik, ahelyett hogy ragaszkodnál hozzá.

A kulcsod a kihívásokkal teli helyzetek, gondolatok és érzések kezelésének, hogy nem állsz ellen nekik, sokkal inkább elfogadod őket. Fogadd el, ami történik, amit gondolsz és érzel, még akkor is ha ez kényelmetlen, zavaró, vagy fájdalmas. Úgy tűnik, hogy a kényelmetlenséged, zavarod vagy fájdalmad az okozza, aminek ellenállsz, pedig a tény az, hogy ezeket az ellenállásod hozza létre.

Hagyd abba az ellenállást, és a kellemetlenséged is megszűnik. Elfogadás által az energiád a megoldások felé irányítod, ahelyett, hogy az ellenállásra pazarolnád. Mikor ellenállást érzel magadban, tekints rá elfogadással. Érdekes módon, mikor így teszel, sokkal hatékonyabban tudsz változtatni a helyzeten és átalakítani arra, amit te részesítesz előnyben.

Második alapelv: Az ingerküszöb

Van egy ingerküszöböd a környezeti ingerekre. Ennek alapja a Belső Valóság Térképed és annak felépítése. A koncepciód arról kinek gondolod magad és hogyan viszonyulsz a világhoz.

Mikor a belső valóság térképed nem tudja kezelni a környezeti ingereket, azt ami az öt érzék szerveden keresztül hozzád érkezik, stresszessé válsz. Ekkor megpróbálod kezelni ezt a stresszt, különböző a gyermekkorban megtanult megküzdési mechanizmusokon keresztül. Ide tartozik a harag, a depresszió, a szorongás, a félelem, a kábítószer-fogyasztás, a túlzás és más, egészségesebbnek tartott, például a testmozgás, a barátokkal való beszélgetés, az elszigeteltség és még sok más.

Az összes nem működő érzésed és viselkedésed valójában megküzdő mechanizmus, amelyet arra használsz, hogy megbirkózz a stresszel, ami átlépte az ingerküszöbödet. Ezért az ilyen érzések és viselkedés megoldása az, hogy növeled az ingerküszöböd. Pontosan ezt teszi a meditáció, és különösen a holografikus szinkron hangokkal történő meditáció.

A nem működő érzéseidet és viselkedésed nem más emberek, vagy külső körülmények okozzák, függetlenül attól, hogy így tűnik. Ha magas ingerküszöbbel rendelkezel boldog, békés és kiegyensúlyozott maradsz, függetlenül attól, mi történik körülötted.

Ha gyermekkorban érzelmi sérülést szenvedtél el, az ingerküszöböd attól a ponttól nem fejlődött normálisan. Alacsonyabb küszöbértékkel érted el a felnőttkort, és sokkal könnyebben léped azt át, ezért sokkal gyakrabban szenvedsz nem működő érzésektől és viselkedéstől.

Ha megemeled az ingerküszöböd terápiás vagy spirituális gyakorlatokkal a nem működő érzéseid és viselkedésed fokozatos eltűnik az életedből mert az ingerküszöböd annyira magassá lesz, hogy semmilyen inger hatásásra sem szakítod át.

Harmadik alapelv: A káosz és újra szerveződés

A káosz mindig megelőzi a növekedésed, és része a változás folyamatának. Ezért a káosz jó dolog. A fent említett lehetséges megküzdési mechanizmusaid valójában kísérlet arra, hogy a valóságod belső térképét egybe tartsd. Ez azért történik, mert a régi térképed a biztonsággoddal társítod. A változtatás, tudattalanul azt az érzést kelti benned, hogy nem vagy biztonságban.

A belső valóság térképed átalakulásának folyamata a küszöböt meghaladó ingerekre reagálva nagyon természetes folyamat. Mikor a régi valóság térképed olyan módon van ingerelve, hogy meghaladja az ingerküszöbödet, átmenetileg belső káoszba kerülsz. Végül a régi térképed szétesik, ha a káosz olyan nagy lesz, hogy nem tudod azt kezelni. Ekkor, a széteséssel szinte egyidőben a térképed átszervezi önmagát egy magasabb, összetettebb működési szintre, amellyel képes vagy kezelni azt a környezetet, amelyet korábban nem tudtál.

Ez a természetes folyamat mindig egy új és jobb térképet eredményez, amivel képes vagy kezelni azt, amit a régi térképpel nem tudtál. Ezért hasznos ha felismered, mikor a káosz kezdeti állapotban vagy, és képes vagy emlékeztetni magad arra, hogy a megtapasztalt káosz a pozitív változásod előfutára, ha tudod, hogyan állj félre az útjából és hagyd, hogy ez megtörténjen.

Negyedik alapelv: A térkép nem a terület

Az elsődleges reakciód, hogy megpróbálod megvédeni a régi belső valóság térképed (az elképzelésedet arról, hogy ki vagy, és hogyan viszonyulsz a világ többi részéhez), amikor a káosz kezdeti szakaszába kerülsz. Ez a kísérleted, hogy a régi térképed egybe tartsd, abból a téves gondolatból származik, hogy a térkép te magad vagy, hogy a térkép maga a terület, ahelyett, hogy felismernéd, hogy ez csak egy kényelmes eszköz, amelyet az életben való navigáláshoz használsz.

A térképed korlátozásai (a képessége arra, hogy megfelelően felképezze a területet, vagy bármilyen módon ábrázolja a környezetedben zajló eseményeket) hozzák létre az ingerküszöbödet átszakító élményt és az ebből következő nem működő érzéseidet és viselkedésedet. Ezért, ha hagyod, hogy a térképed átmenjen a káosz evolúciós folyamatán, amit egy magasabb szintű átszervezés követ, ez megszabadulást jelent a régi térképed problémáitól és korlátozásaitól, és új képességet kínál arra, hogy megbirkózz azzal, ami korábban stresszesé tett vagy túlterhelő volt.

Amikor a térképed elkezd szétesni, ne felejtsd el, hogy NEM TE ESEL SZÉT. Csak egy nem hatékony eszközt, lecserélsz egy jobban működő eszközre. Tanuld meg felismerni a régi térképhez való ragaszkodásod, kedvenc módszereid, és tanulj meg félre állni, figyelni a káoszt, annak tudatában, hogy valami új és jobb születik.

Ötödik alapelv: A felelősség, mint teljesítmény fokozó

Te vagy a felelős minden gondolatodért, érzésedért és viselkedésedért, abban az értelemben, hogy vagy tudatosan választod azt, vagy tudatlanul automatikusan reagálsz a Belső Valóság Térképedből.

Ez nem azt jelenti, hogy minden gondolatért, érzésért vagy viselkedésért magadat kell hibáztatnod. A személyes felelősségvállalás nem a hibáztatásról, hanem a személyes hatalomról szól. Ha gondolataidat, érzéseidet vagy viselkedésedet valaki vagy valami okozza, aki vagy ami rajtad kívül álló, akkor tehetetlen vagy, egy áldozat. Ha viszont elfogadod azt a tényt, hogy TE, vagy legalábbis a tudatlan folyamataid az okozói mindennek, akkor dönthetsz úgy, hogy olyan gondolatokat, érzéseket és viselkedést hozol létre, amiket tudatosan TE választasz, és amelyek szolgálják a céljaidat. Az emberek vagy események ingerek, de a válaszod, a reakcióid tőled származnak, te hozod létre őket akár tudatosan teszed, akár tudattalanul.

Hatodik alapelv: A Tudatos változás

Lehetetlen valamit tudatosan létrehozni, ami nem jó neked. Mindamellett nem működő érzéseket, viselkedéseket és eredményeket hozhatsz létre újra és újra, mindaddig, amíg tudatlanul (folyamatos tudatos figyelem nélkül) teremted meg őket. Ha tudatos figyelemmel vizsgálod a gondolataid, érzéseid, viselkedésed és a kialakult eredményeid, akkor azok, amelyek nem szolgálják céljaidat, el fognak tűnni az életedből.

A trükk az, hogy maradj tudatos. Sajnos sokféle módon váltasz tudattalanba: gondolkodás, elemzés, hibáztatás, drogok és alkohol, projekció, megszállottság és számtalan más mód létezik. A tudatosság eléréséhez és megtartásához meg kell ismerned a saját tudattalanba váltásod kedvenc módjait. Ébernek kell lenned, hogy észre vedd, és ahelyett, hogy tudattalanba váltasz, meg kell tanulnod megfigyelni a gondolataidat, érzéseidet és viselkedésedet, kíváncsisággal és tudatossággal.

A meditáció növeli a tudatosságod és a megfigyelő képességed bármire, ami történik. Ahogy fejlődik ez a képességed a nem megfelelő gondolatok, érzések, viselkedés és élethez való nem megfelelő hozzáállásod automatikusan eltűnik, és helyébe olyan lép, amely boldogságot, békét és sikert hoz az életedbe.

Hetedik alapelv: A megfigyelő Tanú

Kényelmetlen érzésekkel szembesülve (tudatosan vagy tudatlanul, annak eredményeként, ha nem engeded meg, hogy minden úgy legyen rendben, ahogy van) a legjobb, amit tehetsz, hogy kilépsz a folyamatból, és nagy kíváncsisággal figyelsz, hogyan érezzed magad, hogyan viselkedsz.

Mondhatod magadnak: Itt vagyok, és _______ csinálom, vagy ____ érzem. Milyen érdekes!

Kilépés a folyamatból hozzájárul a tudatosság megteremtéséhez, mert megakadályozza, hogy elvessz az érzéseidben vagy viselkedésedben, illetve azok mentális analizálásában. Igy sokkal nehezebbé válik, hogy szenvedj. Ez a megfigyelést azonban a végeredményhez való ragaszkodás nélkül kell történjen. Más szavakkal, objektíven és kíváncsian kell figyelned a történő eseményeket, anélkül, hogy bármit meg szeretnél változtatni, csak az a fontos hogy észre vedd, ami történik. Az a képesség, hogy félreállj és figyeld magad, az érzéseid és cselekedeteid, egy kifejleszthető képesség. Idő és gyakorlás szükséges hozzá, de mikor sikerül, teljesen megváltoztatja az életed. A meditáció természetesen fejleszti azt a képességed, hogy tanúvá válj.

Nyolcadik alapelv: A Jó és a Rossz általánosítás

A szüleinkkel való korai interakcióink alapján mindannyian általánosításokat hozunk létre arról, hogy kik vagyunk, mi a kapcsolatunk a világ többi részével. Ezek az általánosítások (a valóság belső térképének részei) önmagunkat és a világ különféle aspektusait két kategóriába sorolják: „jó” vagy elfogadható és „rossz” vagy elfogadhatatlan.

A „rossz” dolgokkal kapcsolatos szégyen vagy más kellemetlen érzések elkerülése érdekében vagy

• Elnyomjuk őket a tudattalanunkba

• Vagy rávetítjük másokra (szélsőséges érzelmi reakciókat váltva ki másokkal szemben, akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek véleményünk szerint „rosszak” vagy elfogadhatatlanok önmagunkban).

Mindkét reakció példája a tudattalanba váltásnak. Az érzelmi gyógyulás sok szempontból magában foglalja a régi általánosítások felismerését és az új, egészségesebbek létrehozását. A valóságban, senkiben sincs semmi veleszületetten rossz. Viszont ezek az általánosítások számunkra annyira valóságosak, hogy az a gondolat, hogy nem igazak, nevetségesnek tűnhet. Minden általánosítás azonban az elme alkotása, és nem veleszületett azokban az emberekben vagy dolgokban, amelyekre alkalmazzuk őket.

Kilencedik alapelv: A semleges Világ

Világunkban minden semleges. A régi mondás: „Semmi sem jó, sem rossz, de a gondolkodás azzá teszi” igaz. Értelmet tulajdonítunk mindannak, amivel kapcsolatba kerülünk. Ez a jelentés hozzárendelés a belső valóság térképünk részévé válik. Mivel ezeket a jelentéseket tudattalanul hozzárendeljük mindenhez, „elfelejtjük”, hogy semminek sincs valójában adott jelentése. Azt is elfelejtjük, hogy ezeket a tulajdonságokat és jelentéseket mi társítottuk az életünkben emberekhez és dolgokhoz, vagy ez a társítás akkor történt mások által, mikor túl kicsik voltunk ahhoz, hogy másként dönthessünk.

Ez az oka annak, hogy emberek teljesen különböző jelentéseket rendelnek ugyanahhoz a dologhoz. Mivel Te rendelsz hozzá jelentést mindenhez és mindenkihez (annak ellenére, hogy tudattalanul teszed), bármilyen világot létrehozhatsz, az által, hogy milyen jelentést társítasz emberekhez és dolgokhoz az életedben. Társíts mindenhez jót, és a világod jóvá válik, vagy mindenhez rosszra, és a világ egy rossz hellyé változik.

A legtöbb esetben nem tudatosan választottuk meg a jelentések hozzárendelésének módját. Ehelyett, a szüleink és más kulturális befolyások által választották őket nekünk, amikor túl kicsi voltunk ahhoz, hogy jobban tudjuk. Felismerhetjük azonban, hogy ezek a jelentés-hozzárendelések önkényesek, és bármilyen módon megváltoztathatjuk őket.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Eljátszhatod Hamlettet, de nem ess abba a csapdába, hogy azt gondolod, Te vagy Hamlet.” Ha úgy gondolod, hogy Hamlet vagy, az életed egy tragédia, mert mindenki meghal végén. Ha tudod, hogy csak játszol, elszórakozhat vele.

Hasonlóképpen, ha tudod, hogy minden természeténél fogva semleges, és hogy minden jelentés az életben mindenhez hozzárendelt, akkor játszhatsz vele és a saját tapasztalataid teremtőjévé válsz. Te leszel a saját életed Shakespeare-je. Ha azonban elfelejted, és azt gondold, hogy embereknek és dolgoknak valóban természetüknél fogva azok a jelentései, amelyeket akkor tanítottak neked, amikor túl kicsi voltál, hogy megkérdőjelezd őket, elveszíted a kreatív erődet, és bizonyos mértékig szenvedést fogsz okozni magadnak.

A meditáció fokozatosan megteremti a kibővített tudatosságot, amely lehetővé teszi, hogy hátra léphess egyet és láthasd, hogy a világban semmi sem rendelkezik veleszületett jelentéssel.

Ez azt jelenti, hogy bármit megtehet, amit akarsz, mivel nincs veleszületett jó vagy rossz? Nem. Minden tevékenységnek következményei vannak. A tudatos ember látja minden érzés, minden gondolat és minden cselekedet következményeit, és ennek megfelelően jár el, teljes felelősséget vállalva a létrehozottért.

Bánj úgy másokkal és a világoddal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Ez egy bölcs gondolat és értékes iránymutatás.

Mikor stresszes helyzetbe kerülsz, ellenőrizd, hogy nem sértetted meg ezen alapelvek valamelyikét. Ha a helyzetet ezen alapelvek szűrőjén keresztül figyeled meg, változást okoz benned. Bármit is teszel, éld az életedet ezen alapelvek szerint, és növekvő boldogságot, sikert és belső békét fogsz megtapasztalni.

Lássuk most részletesebben, hogy ezek az alapelvek miként bontakoznak ki előttünk:

Az első alapelv: Engedd meg hogy minden úgy legyen jól ahogy van.

A kilenc alapelv egyike azoknak a könnyű / nehéz dolgoknak az életben. Könnyű, ha elsajátítod őket, lehetetlennek tűnik, mielőtt megértenéd. De ha ezen elvek szerint élsz, akkor minden könnyedén, minimális szenvedéssel történik, és ahol egykor problémád volt ott most megoldás születik. Ezen alapelvek mindegyike megvizsgálja ugyanannak a gyémántnak különböző metszetét A gyémántnak, ami a kiterjesztett tudatosság és a tudatos figyelem tudománya.

Ezen alapelvek némelyike nehéznek tűnik azért, mert egy részünk attól tart, hogy azok követése valójában még rosszabbá teszi a dolgokat. Ez azért van, mert belső valóság térképünk úgy készült, hogy segítsen nekünk biztonságban lenni családi körülmények között, miközben nem vesszük észre, hogy felnőttünk. Annak ellenére, hogy felnőttek vagyunk és távol vagyunk a családunktól, a térkép megváltoztatása legalább is a tudattalan szempontjából veszélyesnek tűnik.

Szeretnélek figyelmeztetni, hogy ellenállást fogsz tapasztalni ezeknek az alapelveknek az értelmezésekor, és mikor próbálsz szerintük élni. Vedd figyelembe azt is, hogy minél több ellenállást érzel, annál nagyobb a potenciális előny, mivel az ellenállás azt jelzi, hogy a kérdéses elv, valódi kihívás a számodra. Légy türelmes amikor elkezded ezeket az elveket elsajátítani. Bár egy pillanat alatt elsajátíthatók, valójában időbe telik. Időről időre hibázni fogsz. Fogadd el és mosolyogj!

Mindegyik alapelvvel több szakaszon kell átmenned.

• Az első szakasz öntudatlan kompetencia, amikor nem követed az alapelvet, és nem is tudod, hogy nem követed azt.

• A második szakasz a tudatos kompetencia hiánya, ahol valószínűleg leszel, miután elolvasta ezt az írást. Nem követed az alapelvet, de tudatában vagy ennek a ténynek.

• A harmadik szakasz a tudatos kompetencia, ahol követni tudod, de csak amíg odafigyelsz rá, és tudatosan arra készteted magad, hogy kövesd.

• A negyedik szakasz, a tudattalan kompetencia, ahol tudatosan és következetesen addig követted az alapelvet, hogy már automatikusan követed, és nem is gondolsz rá.

Az első alapelv az, hogy hagyod, hogy minden úgy legyen rendben, ahogy történik. Az, hogy mennyire szenvedsz az életedben, közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy mennyire állsz ellen annak a ténynek, hogy „a dolgok olyanok, amilyenek”. Ez talán az emberi bölcsesség egyik legfontosabb eleme. Ha szenvedést vagy kellemetlenséget érzel, ellenállsz a dolgoknak.

Ennek az elvnek az elsajátításához a függőségeket és ragaszkodásokat dolgokhoz, emberekhez, helyzetekhez, amik nem olyanok, mint amilyennek szerinted lenniük kellene át kell alakítani preferenciákká. Ez azt jelenti, hogy amikor „ami van” nem az, amit akarsz, akkor nem szenvedsz rajta (nem vagy dühös, szomorú, félelemmel teli, szorongó és így tovább), és ezért a boldogságod és belső békéd nem a külső erők irányítják. Természetesen vannak preferenciáid dolgokkal, emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban, de nem ragaszkodsz hozzájuk.

Amennyire hajlandó és képes vagy elfogadni bármi történik, úgy van rendben, ahogy van, annyira lesz az életed szenvedéstől mentes. Ez ennyire egyszerű. A dolgokról és a világ természetéről sok szabállyal rendelkező ember többet szenved, mert nem számít mennyi energiát fektet abba, hogy betartsa és másokkal is betartassa a szabályokat, ezeket a szabályokat gyakran megszegik.

Ezek a szabályok részét képezik annak a belső valóság térképnek, amelyet mint már említettem gyermekkorunkban hozunk létre annak érdekében, hogy családi körülmények között biztonságban legyünk és így is érezzük magunkat. Bármelyik családban biztonságban vagy (vagy legalábbis úgy tűnik), ha betartod a szabályokat.

Egyes családokban kevés szabály van arra vonatkozóan, hogyan kell a dolgoknak lenniük, vagy hogyan kell viselkedniük az embereknek. Ezekben a családokban a gyerekek megtanulják, hogy működjenek együtt és reagáljanak mindenre, ami bizonyos mértékű pszichológiai és magatartás beli kreativitással és ellenálló képességgel jár. Más családokban rengeteg szabály létezik, mindenre van egy szabály. Ezekben a családokban a válaszok automatikusabbak és előre beprogramozottak, amelyek meggátolják annak a veleszületett képességnek a kifejlődését, hogy kreatívan és ön azonosan kezeljük a felmerülő helyzeteket. Időnként a szabályok folyamatosan változnak, vagy logikátlanok, tisztességtelenek, kegyetlenek vagy lehetetlen betartani őket, ami nagy félelmet és szorongást okozhat.

Van bizonyos vonzereje annak, ha szabályok szerint kell élni, hiszen nem kell minden helyzetet átgondolni, és kreatív választ adni rá. Ehelyett csak kövesd a szabályokat. Ez egy egyszerű recept szerinti élet. Sajnos egyetlen szabály sem fedheti le az árnyalatait a lehetséges helyzeteknek. Vannak akik nem ismerik a „helyes viselkedés” receptjét, így a válaszaik automatikussá és kiszámíthatóvá válnak, és gyakran nem is megfelelőek az adott helyzethez. Ami még ennél is rosszabb, hogy minél gyakrabban megsértik a szabályaidat, annál inkább mérges, szorongó, szomorú, félelemmel teli leszel, vagy más módon szenvedsz.

Ha hagynád, hogy rendben legyen, ha valaki megsérti valamelyik szabályodat, akkor nem kellene szenvedned (Persze akkor nem igazán lennének a szabályaid, ugye?) Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem lehet célorientált és törekedhet arra, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy akarja. De egy érzelmileg egészséges ember inkább csak előnyben részesíti az általa elérni kívánt eredményt, ahelyett, hogy érzelmileg ragaszkodna hozzá. Törekszik arra, hogy elérje amit akar, de bármi legyen is az eredmény, fenntartja az egyensúlyt és a belső békét. Ez a megközelítés tehát nem fatalizmus vagy az eredmény iránti érdektelenség, hanem inkább egy döntés, miszerint nem engeded, hogy az eredmény kizökkentsen az egyensúlyodból. Ez azt jelenti, hogy átalakítod a ragaszkodásaidat preferenciákká. Ez a nem-kötődés keleti filozófiájának alapja.

Ezért a kihívást jelentő gondolatok, helyzetek és érzések kezelésének kulcsa nem az, hogy ellenállsz nekik, hanem inkább az, hogy a lehető legteljesebb mértékben elfogadod őket. Fogadd el azt, amit gondolsz, érzel, és történik körülötted, akkor is, ha amit gondolsz és érzel, kellemetlen, vagy ami történik, nem olyan, mint amire te vágytál volna.

A következő egy kulcsfontosságú pont. Noha úgy tűnik, hogy a kellemetlenséget az a dolog okozza, ami nem tetszik, vagy aminek ellenállsz, valójában a kellemetlenséget az ellenállás okozza. Amikor abbahagyod az ellenállást, a kellemetlenség is megszűnik. Úgy tűnik, mintha egy személy, dolog, esemény vagy bármi más okozná a kellemetlenséget, de valójában az erre adott reakciód, a hajlandóságod hiánya, hogy elfogadd azt, okozza a kellemetlenséget.

Mindenkivel történt már valami olyan az életében, aminek határozottan ellenállt, ám végül megbékélt a helyzettel. Mondjuk egy kapcsolat, amely véget ért. Eleinte mindenféle szenvedésen mész keresztül, de egy bizonyos ponton tovább lépsz és elfogadod azt, ami történt. Ez az a pont, amikor a szenvedés megszűnik. Hasonlóképpen, mindannyian hallottunk olyan emberekről, akik megtudják, hogy halálos betegek és mikor elfogadják a megmásíthatatlan tényeket, teljesen békéssé válnak.

Nem az, ami történik, hozza létre szenvedésünket, hanem a reakcióink! Az elfogadás révén képessé válsz, minden megoldatlan mentális vagy érzelmi emlék gyógyítására, átalakítására vagy felszabadítására.

Amíg nem fogadod el, amit gondolsz és érzel, mint a valóság tökéletes megnyilvánulása, addig ragaszkodni fog az életedet megmérgező viselkedésekhez és hiedelmekhez. Azáltal, hogy teljesen jelen vagy gondolataidban és érzelmeidben, és elfogadod azokat, megnyílik egy út a tudattalanod számára, hogy fokozatosan átszervezze magát egy magasabb szintű működésre. A diszkomfort érzésekor ellenállást érzékelsz. Amikor ellenállást érzel, kezeld elfogadással. Ironikus módon, amint abbahagyod az ellenállást, sokkal hatékonyabban vagy képes létrehozni minden olyan külső változást, amelyet előnyben részesítesz, de amihez nem ragaszkodsz.

Persze mindez csak röhejes közhely lesz számodra, ha nem teszel valamilyen határozott lépést a gyakorlatba történő átültetés érdekében. Az egyik dolog, ami elősegíti ezt, az a napi meditáció, különösen a holografikus szinkron hangokkal, amelyek drámaian felgyorsítják a meditációs folyamatot. Az agy stimulálása holografikus szinkron hanggal olyan kibővített tudatosságot hoz létre, amely fokozatosan megkönnyíti, hogy minden ami történik úgy legyen rendben, ahogy van.

A második dolog, amit tehetsz, az, hogy nagy kíváncsisággal figyeled magad, amikor ellenállsz. Más szóval, jobban megismered az „Engedd meg hogy minden úgy legyen jól ahogy van” alapelvet az által, hogy gyakorolsz és észre veszed, mikor állsz ellen. Jegyezd le az alapelvet a telefonodba és állíts be egy emlékeztetőt, ami óránként jelez neked és emlékeztet.

Ezután minden alkalommal, amikor úgy találod, hogy megsérted az alapelvet, jegyezd le. Azt is jegyezd le, amikor azt veszed észre, hogy követted az alapelvet. Vezess egy kis statisztikát. telefonodban. Ez az egyszerű eljárás arra késztet téged, hogy jobban megismerd az ellenállásodat. Ha ezt az egyszerű dolgot megteszed, az ellenállásod és vele együtt a szenvedésed is csökkenni fog.

Egy még hatékonyabb megközelítés az, amit én a tanú szemszögének hívok. Ha úgy találod, hogy ellenállsz (és ezért valamilyen módon szenvedsz), ne próbáld meg abbahagyni az ellenállást (ami csak még több ellenállás lenne). Ehelyett kíváncsisággal figyeld meg az ellenállásodat, mintha egy olyan tudós lennél, aki valaki más belső folyamatát figyeli. Ez a megfigyelés, bármiféle végcél nélkül azzal kapcsolatban, hogy mi kellene történjen, a kezdete annak, amit én a Tudatos Figyelem Tudományának hívok. Írtam róla egy könyvet. Itt elolvashatod:

A Tudatos Figyelem Tudománya

Ha az ellenállás a méreg, akkor az ellenszer a Tanú nézőpontja. Magasan fejlett tudatossággal rendelkező emberek stabilan ebben a Tanú nézőpontban helyezkednek el. A kényelmetlenség és a szenvedés megszüntetése szempontjából a cél az, hogy a világot a Tanú szemszögéből nézd.

Amint elkezded megfigyelni a történésekre adott reakcióidat, egyre nyilvánvalóbbá válik számodra, hogy valóban te hozod létre a saját szenvedésed és az nem a környezetéből származik. Ez egyre nehezebbé teszi annak létrehozását. Amint ez megtörténik, egy teljesen új világ nyílik meg számodra, és hidd el nekem, tetszeni fog!

Tehát folytasd a meditációt, és gyakorold a megfigyelést a tanú szemszögéből, mindaddig, amíg ez könnyedé válik számodra.

Második alapelv: Az ingerküszöb

A kilenc alapelv elsajátításának egyik akadálya az, hogy intellektuálisan nem elég őket megérti, nagyon mély és tapasztalati szinten kell integrálnod őket. Ehhez megemelkedett Tudatos Figyelem szükséges. Ez megköveteli, hogy tudatában legyél, az általában tudattalan, belső mentális / érzelmi folyamataidnak, amelyek megteremtik az életed. Tudatos Figyelem nélkül nem vagy más, mint egy automatikus válaszmechanizmus, automatikusan reagálsz emberekre és helyzetekre, tudattalan válaszokkal, amiket akkor tanultál, mikor kisgyerek voltál.

Az első alapelv, hogy bármi történik, úgy van rendben, ahogy van. Ez az alapelv döntő fontosságú, mert ha nem ragaszkodsz emberekhez, helyzetekhez és dolgokhoz, hogy mások legyenek, mint amilyenek, akkor a boldogságod és a belső béke független a körülményektől. Ez lehetővé teszi, hogy az élet megtapasztalásaid belülről jöjjenek, ahelyett, hogy a külső események irányítanák őket. Ha hagyod, hogy bármi ami történik, rendben legyen, tudatosan dönthetsz úgy, hogy boldog és békés maradsz, még akkor is, ha a világ nem olyan, mint amilyennek szeretnéd.

A második alapelv az ingerküszöb. Ez az első alapelv közeli hozzátartozója abban az értelemben, hogy leírja annak fő okát, az embereknek miért képtelenek elfogadni, hogy bármi történik, úgy legyen rendben, ahogy van. Továbbá, szerintem egy nagyon érdekes nézőpont a szellemi és érzelmi egészség, valamint a nem működő érzések és viselkedés valódi okának megismerésére.

A mentális egészséggel foglalkozó körökben elterjedt az a vélemény, hogy a gyermekkori trauma megoldatlan érzelmi dolgokat hagy hátra a tudattalan elmében. Ez a fel nem dolgozott trauma, a legtöbb mentálhigiénés szakember szerint, oka a nem megfelelő működésnek, ezért felszínre kell hozni és „meggyógyítani”.

Miután sok emberrel dolgoztam az elmúlt években, már nem hiszem, hogy ez a leírás pontos vagy hasznos. Az érzelmi trauma és az ebből adódó nem jól működő érzések és viselkedés kérdésének megvizsgálására van egy másik módszer.

Mindegyikünk rendelkezik egy küszöbértékkel ahhoz, hogy megbirkózzon a környezetéből felé áramló ingerekkel. Ha ezt a küszöbértéket átlépjük, stresszesnek érezzük magunkat. Idővel teljesen leblokkolhatunk. Amikor stresszesnek érezzük magunkat, sokféle módon megkísérelünk megbirkózni a stresszel. Olyan módokon, amit felnövésünk alatt sajátítottunk el, és az esetek többségében sajnos nem túl jól működik.

Véleményem szerint minden neurotikus, függő, rögeszmés / kényszeres és nem működő érzés és viselkedés, azok a dolgok, amelyek terapeutákhoz, személyiség fejlesztő szemináriumokra, önsegítő könyvekhez és más segítségkeresési módszerhez vezetnek minket, mind próbálkozások arra, hogy megbirkózzunk egy olyan környezettel, amely több ingert bocsájt ki felénk, mint amennyit kezelni tudunk.

Azok, akiknek a küszöbértéke túl alacsony a környezetükkel szemben, krónikus stresszben élnek. Ennek eredményeként gyakran nem jól működő érzelmeket és viselkedés mutatnak és tapasztalnak meg. Az ilyen érzelmek és viselkedés a szorongás, félelem, bosszúság, zavar, elvonulás, depresszió, harag, a rossz döntési képesség, az erőszak, az alkohol és a kábítószer-használat, a szexuális abúzus, az étkezési rendellenességek és hasonlók; és még súlyosabb mentális egészségügyi problémák, például személyiségzavarok és pszichózis. Alacsony ingerküszöbük miatt, ezek az embereknek nehezen tudják kezelni a környezetüket és az életüket.

Vajon mi hozza létre az alacsony ingerküszöböt? Miért tudnak egyesek szinte bármit elviselni, mások viszont túlreagálják a legkisebb dolgokat is?

Íme a válaszom: mikor az embert fizikai vagy érzelmi sérülés éri, miközben felnő, az ingerküszöbe nem fejlődik tovább normális módon. Emiatt az, ami körülötte és benne van zavarja őt. Ezeket az ingerek egy „normál küszöbértékkel” rendelkező ember szinte észre sem veszi.

A „Pszichológia today” magazinban, a „Stressz … rosszabb, mint gondolnád” című, a közelmúltban megjelent cikk, traumatizált személyek stresszérzékenységét tárgyalja: „… szenzibilizáltak vagy akutan érzékenyek lehetünk a stresszre. Ha ez megtörténik, akkor a legkisebb mértékű stressz az agyban és a testben olyan kémiai reakciók sorozatát válthatja ki, amelyek belülről támadnak bennünket. „

Michael Meaney, a McGill Egyetem pszichológusa elmondta, hogy „az ingerek az agyat arra késztetik, hogy újrahuzalozza magát, azaz új idegpályákat hozzon létre a stresszre adott válaszként. Ennek eredményeként, mindennapos stresszhelyzetben bár tudjuk, hogy ez egy „normális helyzet” az agyunk mégis nem megfelelő mértékű, azaz túlzó válaszreakcióra készteti a testet.

Egyes tudósok úgy vélik, hogy mindenkinek van egy beépített mérőeszköze, amely ellenőrzi a stressz reakcióinkat, egyfajta biológiai termosztát (amit én ingerküszöbnek hívok), amely megfelelő működés közben megakadályozza a testet, hogy mindenféle túlzó reakciót indítson, jelentéktelen stresszhelyzetekben. Jonathan C. Smith, pszichológus szerint, a Chicagói Roosevelt Egyetem Stressz Intézetének alapítója és igazgatója szerint a folyamatos stressz csökkenti ennek a termosztátnak a bekapcsolási pontját.

„Több évnyi kutatás” – mondja Seymore Levine, a Delaware-i Egyetem kutató orvosa – azt mutatta meg nekünk, hogy az emberek valóban érzékennyé válnak a stresszre, és hogy ez az érzékenyedés valójában megváltoztatja az agy fizikai mintáit. Ez azt jelenti, hogy ha érzékennyé válik, a test a jövőben nem reagál ugyanúgy a stresszre. Előfordulhat, hogy túl sok izgató ingerület átvivő vegyületet vagy túl kevés nyugtató vegyületet állít elő; mindkét esetben nem megfelelő módon reagál. ”

Egy másik kutató, Jean King, a Massachusettsi Egyetemi Orvostudományi doktorátusa úgy véli, hogy ha bizonyos fejlődési időszakokban bizonyos stressz faktorok előfordulnak, akkor ez károsabb lehet, mint a felnőttkori stressz: „Valószínűleg a legkárosabb pszichológiai események csecsemőkorban és gyermekkorban fordulnak elő (instabil otthoni környezet, alkoholista szülőkkel való együttélés vagy bármilyen más jellegű válság). Most azt gondoljuk, hogy a fiatalkorban jelentkező [nagy] stressz tartósan és véglegesen újrahuzalozza az agy áramköreit, átalakítja azokat, ennek következtében az kevésbé képes kezelni a normál, mindennapi stresszt.”

E miatt alakulnak ki a különféle viselkedés és érzés béli megküzdési mechanizmusok, amik különböző életproblémákat okoznak, és arra készteti az embereket, hogy segítséget, megoldásokat keressenek, terápiás és önismereti folyamatokban.

Személyes tapasztalataim alapján nem értek egyet Dr. King állításával, miszerint az agy ezen huzalozása „állandó” és végleges. Számomra egyértelmű, hogy például a holografikus szinkron hangokkal történő meditáció képes emelni ezt a ingerküszöböt és képes megváltoztatni az agy „áramköreit”.

A stressz és az érzelmi diszfunkció kezelésével kapcsolatos tradicionális megközelítések számomra mindig tünet-orientáltak voltak, ideértve a fentebb említett uralkodó nézetet is, amelyben a meg nem gyógyult tudat tartalmakat az „ott levő cuccokat” felszínre kell hozni és meggyógyítani, vagy a még hibásabb vélemény szerintem, hogy olyan gyógyszereket kell kifejleszteni, amelyek állítólag újra hangolják az agy idegrendszerét.

Az „alacsony küszöbérték” probléma kezelésének több éves sikere után Bill ( Bill Hariss / Centerpointe intézet alapítója) alapvetőbb és hatékonyabb megoldást fejlesztett ki: Meg kell emelni az ingerküszöböt, amely a diszfunkcionális érzések és viselkedés kiváltója. Amikor ez megtörténik, ezek az érzések és viselkedés egyszerűen eltűnnek, mivel soha, vagy legalábbis ritkán kapcsolnak be.

Akik részt vettek a sorsügynökség programjában, telefonon beszéltek velem, vagy elolvasták írásaimat tudják, hogy határozottan hiszem, a holografikus szinkron hangokkal történő meditáció, olyan változás folyamatát eredményezi az agyban, amely nagyon drámai módon emeli ezt az ingerküszöböt, amíg el nem éri és végül meg nem haladja a „normális” szintet. Amint ez megtörténik, a nem működő érzések és viselkedés teljesen eltűnik az életedből.

A Nobel-díjas Ilya Prigogine tudós, összetett rendszerekkel foglalkozó munkájában, elegánsan írja le azt a folyamatot, amelyen keresztül ez változás, és minden változás megtörténik. A munkájáról  részletesen írtam a Tudatos Figyelem Tudománya című könyvemben( Itt: http://sorsugynokseg.hu/a-szakitas-nehez-dolog/ és itt: http://sorsugynokseg.hu/kaoszbol-a-rendbe/ ) és a következő alapelvnél ismét részletesebben tárgyalom. Most csak azt szeretném, ha tudnád, amikor meditálsz, különösen a holografikus szinkron hang technológiájával, az elektromos agyhullám mintázataid lassan átalakulnak, ezzel egyidejűleg növelve az agyad elektromos ingadozásait. Az agyad nem képes kezelni ezt a megnövekedett ingadozást. Ennek eredményeként az agyad és a belső valóság térképed olyan ingereket tapasztal, amely túlmutat a jelenlegi ingerküszöbén. Válaszul, átmeneti káoszba megy át, majd magasabb szintre spontán újra szervezi önmagát egy olyan szinten, amely képes kezelni a megnövekedett impulzust. Ezzel együtt a stressz ingerküszöböd is megemelkedik.

Bármely hatékony szellemi gyakorlat vagy pszichológiai folyamat ugyanígy hoz létre változást: a rendszernek, amely te magad vagy ingert ad és arra ösztönzi, hogy átmenetileg káoszba kerüljön, amit egy magasabb, funkcionálisabb szintű átszervezés követ.

Mellesleg ez az oka annak, hogy az életed kaotikus eseményei a legtöbb növekedést okozták. Ez az oka annak is, hogy az emberek, akik holografikus szinkron hangokat vagy más működő szellemi és pszichológiai gyakorlatokat használnak, ilyen, drámai pozitív változásokat tapasztalnak. Ezért van, hogy a nem működő érzések és viselkedés az emberek spirituális fejlődésével elhalványulnak. Ezért képes a Dalai Láma nyugodt és kiegyensúlyozott maradni függetlenül attól, mi történik körülötte. Aki elvégzi a szükséges munkát, azaz eleget meditál, és megemeli az ingerküszöbét, szinte semmi sem tudja kizökkenteni.

A nem működő érzések és viselkedés nem más, mint a megküzdési mechanizmusok, és ha egyszer már nincs szükség a küzdelemre, mert a küszöb olyan magas, hogy a rendszert már nem lehet aktiválni, a megküzdési stratégiákra sincs szükség. Ezért annyira fontos a küszöb emelése azok számára, akik boldogabbak, békésebbek és tudatosabbak akarnak lenni. Ez a módszer a probléma gyökerét kezeli, és nem a tüneteket.

Hogyan tudod használni ezt az alapelvet? Mindenekelőtt folytasd a mindennapi szellemi gyakorlataid, bármi is legyen az. Ez által megtanulod felismerni, hogy mikor vagy ebben a túlterheltség / káosz / átszervezés folyamatban, és felismered, hogy ezek a pillanatok, bár kellemetlenek, hatalmas pozitív változások előzményei, és nem szabad ellenállni nekik. Végül felismered, hogy a személyes ingerküszöb növeléséhez szükséges munkák elvégzésével az életedből eltűnik a szenvedés.

Harmadik alapelv: A káosz és újra szerveződés

A egyetlen dolog, ami állandó ebben az univerzumban, az a változás. Az első dolog, amit Buddha észrevette, amikor elkezdett tanítani, az volt, hogy minden változik. Ezért a változás megértése, hogyan történik, mi nehezíti és könnyíti meg, döntő jelentőségű mindenki számára, aki a tudatosság és a fejlődés útján halad. De hogyan működik a változás? Miért történik? Hogyan segíthetjük útját, ellenállás és szenvedés nélkül?

A válasz az orosz születésű belga elméleti kémikus, Ilja Prigogine Nobel-díjas munkájában található. A termodinamika területén dolgozó Prigogine nagyon kíváncsi lett a tudomány egyik alaptörvénye és a megfigyelhető tények közötti ellentmondásra, beleértve magának az életnek a létezését és fejlődését. Ez az ellentmondás, bár látszólag nem kapcsolódik a mindennapi életünkhöz, mély gyakorlati bölcsesség magját hordozza mindenki számára, aki elkötelezett a tudatos, érzelmi és szellemi növekedés mellett.

A termodinamika második törvénye (maradj velem, tudom, hogy nagyon tudományosnak hangzik, de ez valójában nem bonyolult és nagyon érdekes) kimondja, hogy amikor munkát végeznek, egy bizonyos energia elkerülhetetlenül elvész. Ha a gőz tágulása miatt egy dugattyú mozog, akkor például a súrlódás miatt energia távozik a rendszerből, hő sugárzás formájában. Ezen túlmenően maga a gép is, hacsak nem adunk energiát a rendszerhez, nagyjavítás formájában, új alkatrészek stb., elhasználódik és végül elromlik.

Ezt a természeti tényt a növekvő entrópia törvényének nevezik. Az entrópia, egyszerűen fogalmazva, a véletlenszerűség vagy rendezetlenség mennyiségének mérője egy rendszerben. A növekvő entrópia törvénye annak kifejezése, hogy az univerzum visszafordíthatatlanul a megnövekedett rendezetlenség és véletlenszerűség felé tart. Ha a magára hagyott rendszer nem vesz magához energiát kívülről, akkor egyre inkább rendezetlenné válik majd darabjaira esik szét. Egy autó rozsdás lesz és szétesik, egy szikla darabjaira hullik, majd elporlad, és így tovább. Még az univerzum tágulása is a növekvő rendezetlenség, növekvő entrópia felé történő mozgás.

Láthatjuk azonban, hogy sok minden az univerzumban a megnövekedett REND felé halad, ellentétben azzal, amit a termodinamika második törvénye megjósol. Az élet úgy fejlődött, hogy az atomok molekulákká váltak, majd aminosavakká, fehérjékké, sejtekké, a többsejtű életté, társadalmi rendszerekké és így tovább, az egyre növekvő rend felé haladva a növekvő entrópia áramlásával szemben. Ez a látszólagos paradoxon, több mint száz éven át zavarta a tudósokat, amíg Prigogine fel nem fedezte a megoldást: ez a rend nem az entrópia ellenére, hanem pontosan azért jön létre!

Diszipatív (szétszóró)  struktúrák … Tudom, hogy idegenül hangzik, de nagyon érdekes, maradj velem kérlek.

A tudományos közösséget évszázadok óta inkább érdeklik a zárt rendszerek, olyan rendszerek, amelyek nincsenek kölcsönhatásban a környezettel, például a hidrogén molekulája egy zárt rendszer, vagy egy gép. A Prigogine viszont a nyitott rendszerek iránt érdeklődött, azok iránt, amelyek folyamatosan kölcsönhatásba lépnek a környezetükkel, változnak, növekednek és fejlődnek. Az élő dolgok, a nyílt rendszerek kiváló példái. Az egyensúlyi állapottól távol helyezkedve el, folyamatosan energiát vesznek igénybe fény, hő, tápanyagok, levegő, víz stb. formájában, majd szétszórják a környezetükbe azt szén-dioxid, hő, hulladék, különféle tevékenységeket stb. formájában. Ily módon folyamatosan alkalmazkodnak a környezetükhöz, változnak, növekednek, gyógyulnak, tanulnak, fejlődnek.

Prigogine a nyílt rendszerek tanulmányozására törekedett annak érdekében, hogy megoldja azt a rejtélyt, hogyan létezhetnek növekvő rendezettségű rendszerek (amelyek változhatnak, növekedhetnek és fejlődhetnek) egy olyan univerzumban, amely elkerülhetetlenül a rendezetlenség és a káosz felé halad. Bizonyos egyensúlyi állapottól távol eső kémiai folyamatokat tanulmányozva, olyan eredményeket figyelt meg, amelyek ellentmondanak a termodinamika második törvényének. Megfigyelte, hogy maga a rendszer valóban egyre inkább rendeződött, és tette mindezt úgy, hogy entrópiát szórt szét a környezetébe!

Ezek a kísérletek bizonyították azt a feltételezését, hogy a rend nem a káosz ellenére, hanem pont miatta alakul ki, mert az evolúció és a növekedés az egyensúlytól távol eső (nyitott) rendszerekben rejlik. Az ilyen rendszerek kulcsa az, hogy képesek nemcsak energiát és anyagot felvenni a környezetből, hanem a bennük keletkező és a környezetből felvett entrópiát is képesek eloszlatni a környezetbe, létrehozva egy olyan általános energiadinamikát, amely a termodinamika második törvényét követi.

A Prigogine ezeket a nyitott rendszereket nevezi, amelyek úgy fejlődnek és növekednek, hogy energiát és anyagot vesznek fel a környezetükből, és eloszlatják a keletkező entrópiát, „diszipatív struktúrának”. Prigogine felfedezése az univerzum minden nyitott rendszerére vonatkozik, legyen szó kémiai rendszerről (mint a Prigogine eredeti kísérleteiben), vetőmagról, autópálya-rendszerről, vállalatról vagy az emberről.

Az ilyen struktúráknak, fennmaradásuk érdekében, kölcsönhatásba kell lépniük a környezettel, folyamatosan fenntartva az energia áramlását a rendszerbe be, és onnan ki. És ahelyett, hogy ez a rendszer valami olyan lenne, amin keresztül az energia és az anyag áramlik, a diszipatív struktúrák, valójában maga az áramlás. Más szavakkal, ez nem a független dolgok univerzuma, hanem sokkal inkább egy folyamatosan változó, áramló, fejlődő és szorosan összekapcsolt interakciós rendszer.

Evolúciós fejlődés: „menekülés egy magasabb rendbe”

A diszipatív struktúrák (például az ember) instabil, ingadozó környezetben is fejlődnek. Minél rendezettebbé és összetettebbé válik egy rendszer, annál több entrópiáját kell eloszlatnia, hogy megőrizze létezését. Ezzel szemben, minden rendszernek, a komplexitása miatt, van egy felső határa arra vonatkozóan, hogy mennyi entrópiát képes eloszlatni. Ez egy kulcsfontosságú pont. Ha a környezeti ingadozások meghaladják ezt a határértéket, akkor a rendszer, amely nem képes elegendő entrópiát szétoszlatni a környezetébe, belsőleg egyre kaotikusabbá válik.

Ha a túlzott mértékű bejövő inger folytatódik, a káosz végül annyira nagymértékűvé válik, hogy a rendszer elkezd szétesni. Végül eljutunk egy ponthoz, ahol a legkisebb impulzus is megállíthatja az egész rendszert. A rendszer vagy teljesen felbomlik, és megszűnik létezni szervezett rendszerként, vagy spontán módon újra rendezi, újra szervezi önmagát. A változás egy valódi kvantumugrás, halál és újjászületés, és az új rendszer fő jellemzője, hogy képes kezelni a régi rendszer túlterheltségével járó ingadozásokat, a környezeti bemenetet. Prigogine szerint a rendszer „egy magasabb rendbe kerül”.

A káoszból új rend jön létre, egy fejlettebb rendszer. Ez az új rendszer, új stabilitással rendelkezik, és könnyebben képes létezni, a korábban „túlzó” környezetben. Ha a beáramló impulzusok ismét növekednek, a rendszer új, és magasabb entrópia szétszórási képességét meghaladó szintre, a folyamat megismétlődik, új belső káoszt és újabb átalakulást eredményezve, egy még fejlettebb szinten.

Az emberi agy mint diszipatív struktúra

Hogyan vonatkozik mindez ránk? Az emberi agy egy nagyon fejlett diszipatív struktúra, folyamatosan energiát és anyagot vesz magához a környezetéből, és folyamatosan eloszlatja az entrópiát. Képesek vagyunk kezelni, a környezetünkből felénk áramló elképesztő mennyiségű információt, mindenféle új ötlet, ösztönző esemény formájában, a rendszer veszélyeztetése nélkül.

De ha a bemenet (az összes olyan dolog, ami történik az életedben) elér egy bizonyos, az egyes egyénekre jellemző kritikus szintet, elkezdünk túlterhelődni, és egyre kevésbé vagyunk képesek kezelni a megnövekedett inputot. Káoszba kerülünk. Végül a rendszert (a mi „mentális felépítésünk”), kénytelen megszüntetni, vagy átszervezni önmagát, egy magasabb, fejlettebb szinten.

A folyamat valahogy így zajlik:

• először a dolgoknak van értelme

• a káosz növekedésével a dolgok elvesztik értelmüket

• végül, az átszervezés után újra értelmet kapnak, de egy teljesen új módon, úgy, ahogy azt előtte el sem tudtuk képzelni.

Bizonyos típusú emberek, akik nyitottak az új dolgokra, új ötletekre és a tapasztalatokra, nagyobb valószínűséggel fogják elérni ezt az „igazság pillanatát”, amit Abraham Maslow „csúcsélménynek” nevez, lehetőséget adva maguk számára, hogy egy magasabb rendezettségi szintre kerüljenek, esélyt adva így a fejlődésre és növekedésre. Másrészt, azok az emberek, akik ellenállnak az új ötleteknek, akik nem próbálnak ki új tapasztalatokat, elutasítják azt, ami nem felel meg a meggyőződésüknek, és akik soha nem kételkednek a dolgokban, látásmódjukban, az emberek, akik ellenállnak az új energia beáramlásának ingerek, ötletek és információ formájában, szinte soha nem tapasztalnak meg csúcsélményeket, és nagyon lassan fejlődnek, ha egyáltalán fejlődnek.

Ha azonban az agyat érintő input elég erős, akkor még a változásokkal szemben ellenálló agy is befolyásolható. Ez történik, amikor meditálunk. A meditáció (különösen a holografikus szinkron hangokkal), olyan ingadozásokat idéz elő az agyban, amelyek végül befolyásolják még a legmélyebb, tudattalan ellenállásunkat is, és nagyon mély szinten változásokat hoznak létre. Végül az agy olyan pontra fejlődik, ahol képes érzékelni, megtapasztalni és az egész univerzummal eggyé válni, lehetővé téve az addiktív és diszfunkcionális minták gyógyulását és a mélységes békeérzet növekedését.

Nagy ingadozású agyhullám állapotok és az evolúció.

Miért hat a meditáció így az agyra?

A magas frekvenciájú agyhullám állapotok, például a béta állapot (a normál, nem meditációs tudat), nagyon alacsony amplitúdójúak. A hullámforma alig változik a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, kis mértékben ingadozik. Az alacsonyabb frekvenciájú alfa- és théta-agyhullámok a hagyományos meditáció hullámai (és a holografikus szinkron hangok által létrehozott még mélyebb delta-agyhullámok) nagyon nagy amplitúdójúak, nagy fokú ingadozást mutatnak.

Mivel a környezeti ingadozások nagysága meghatározza a rendszer evolúciós változásának lehetőségeit, a béta állapot nem ösztönzi az agyat a fejlődésre. Az alfa-, a théta- és a delta-állapotokban azonban az agy, nagyobb ingadozásokat tapasztal, amelyek, mint láttuk, stimulálják a diszipatív struktúrák evolúciós változását. Amikor egy olyan nyitott rendszert, mint az emberi agy, ki vannak téve ilyen alacsony frekvenciájú, nagy amplitúdójú ingadozásoknak, akkor az képes megtenni a kvantumugrást egy következő magasabb szintre.

Mi ennek a változási modellnek a gyakorlati alkalmazása? És miért vált ki a változás gyakran, nem működő érzéseket és viselkedést, és másfajta ellenállást?

Kérlek ne feledd, hogy a káosz megelőzi a változást. Ha az életedben káosz van, ez azt jelenti, hogy a valóságod jelenlegi térképe, nem képes kezelni a környezeted. Más szavakkal, a környezeti ingereid meghaladják a személyes ingerküszöbödet, azt a szintet, amivel képes vagy megbirkózni. Ha tudatosan szemléled ezt a folyamatot, ez a káosz pozitív változásokhoz vezet. Mikor így érzed magad, kérlek emlékezz:

• egy új és magasabb ingerküszöb, valamint egy új és fejlettebb valóság térkép, megoldja azokat a problémákat, amiket a régi valóság térképed nem képes kezelni

• a káosz azt jelzi, hogy készen állsz egy új térkép megalkotására, egy magasabb és funkcionálisabb szintű átszervezéssel, és ha elállsz a fejlődés útjából, ez könnyebben és gyorsabban fog megtörténni.

Más szavakkal, a káosz jó!

A legtöbb ember több okból nem ismeri fel a káoszt. Egyesek gyógyszeres kezelést alkalmaznak, amikor stresszhelyzetbe kerülnek. Italhoz, fűhöz, cigarettához, ételhez, szexuális partnerhez vagy adrenalinhoz juttatják magukat; bármihez, ami elfedi az érzéseiket. Nem veszik észre, hogy a káosz növekedési lehetőség, és nem használják ki, megóvják a valóság térképüket a fejlődésből; ami azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor ugyanolyan módon stimuláltak, újra túlterhelté válnak. Egy új és fejlettebb térkép azonban képes kezelni azt, amit a jelenlegi térkép nem képes, véget vetve a túlterhelésnek.

Ezenkívül a legtöbb ember nem vállal felelősséget az általuk érzékelt káoszért, vagy stresszért. A saját magukon kívüli valamire vetítik. Találnak valamit, vagy valakit, amit vagy akit hibáztathatnak.

• „miattad vagyok stresszes”

• „stresszes vagyok, mert elvesztettem a munkámat.”

• „a terrorista támadások miatt aggódom”

• „gyerekeim / szüleim / partnerem / pénzügyeim / egészségem / bármi miatt stresszes vagyok”

Az igazság az, hogy azért vagy stresszes és káoszban, mert túl alacsony az ingerküszöböd azzal kapcsolatban, amit kezelni tudsz. Az egyetlen valós megoldás az, hogy ezt a küszöböt magasabbra emeled.

Tehát először észre kell venni, amikor káoszban vagy. „Itt vagyok, a káoszban.” Majd elismerem, hogy miért történik ez. „Túl alacsony az ingerküszöböm.” Ezután emlékeztesd magad, hogy a káosz az első lépés a belső valóság térképed magasabb szintű átszervezésében; amelyik sokkal jobban működik; és ez valójában egy lehetőség. Hal le-lujah! Hamarosan fejlődni fogok, és ha egyszer tovább megyek a következő szintre, képes vagyok több ingert kezelni, és sok olyan dolog, amely szenvedést okoz nekem, el fog tűnni az életemből! Legyen rendben, ha ideiglenesen káoszban vagy, és csak figyeld meg, mi történik (erről bővebben később). Az ellenállás a legjobb esetben fájdalmassá teszi a folyamatot, és legrosszabb esetben az átszervezés egyáltalán nem fog megtörténni.

Kevesen értik igazán, hogy a változás hogyan működik. Ehelyett harcolnak vele. Ha megnyerik ezt a csatát, elveszítik a háborút. A változás leküzdésével újra és újra megérkezel ugyanazon a régi alacsony ingerküszöbhöz, és ugyanazt a fájdalmat élheted át újra és újra.

A változás megértése elképzelhetetlen mennyiségű szenvedéstől fog megmenteni, ha tudásodat használod. A változás természetes. Nem kell tudnod, hogyan kell csinálni. Az egész univerzum milliárd éven át fejlődött ezzel a mechanizmussal. Csak annyit kell tenned, hogy elállsz az útjából.

A lépések még egyszer:

• Figyeld meg és ismerd el, hogy káoszban vagy.

• Vedd észre, hogy azért történik, mert az ingerküszöböd túl alacsony ahhoz, hogy kezelni tudja a környezeti ingereket.

• Ne feledd, hogy ez egy jó dolog, és azt jelenti, hogy a következő szintre fogsz fejlődni, ahol sok jelenlegi probléma eltűnik.

• Fogadd el, hogy ez történik.

• Figyelj kíváncsisággal és ne állj ellen.

…vagy elkerülheted az olyan helyzeteket, ahol átléped az ingerküszöbön (sok szerencsét ehhez). Otthon maradhatsz, elszigetelheted magad, kivonhatod magad az életből, elzárhatod magad az új információktól stb. Vagy fújd ki a gőzt, amikor a nyomás növekszik. Dühöngj, aggódj, kényszeresen beszélj, gyakorolj valamit, vagy egyél, vagy szexelj (vagy bármi, amit szeretsz). Természetesen ebben az esetben ugyanazt a küszöbértéket fogod megtartani, azonos korlátozásokkal. Már tudod, hogy milyen az.

Negyedik alapelv: A térkép nem a terület

Ha minden olyan impulzust befogadsz, ami pillanatra egy pillanatra feléd áramlik, majdnem biztos, hogy túlterheled önmagad. Ha megpróbálod figyelembe venni mindazt, ami minden pillanatban történik, amikor minden egyes döntést meghozol, akkor a részletek és az összekapcsolódások puszta mennyisége is agyonnyom. Ha figyelembe veszed az összes olyan kapcsolódást, amely kialakítja azt, aki vagy, akkor ez túl sok, mivel végeredményben, mindenhez és mindenkihez kapcsolódsz valamilyen szinten. Túl sok a világ, és ez egy könyörtelen információs tömegben erőszakolódig rád. Hogy kezelni tudd mindezt, valamilyen módon meg kell szűrnöd a beáramló impulzusokat.

Azért, hogy képes legyél „túlélni magát az életet, létrehozod a Belső Valóság Térképedet, amelyre támaszkodhatsz, mikor az életben navigálsz.

Ugyanúgy, mint egy közúti térképnél, ez a térkép a valóság kicsinyített változata. De ugyanúgy, mint egy útitervnél, nem mutat meg mindent, hogyan is lenne rá képes. És bizonyos értelemben nem nagyon jó ábrázolása a valóságnak. A Google maps térképein sincs rajta minden. Nem tudsz kempingezni azokon a kis háromszögeken, amik a kempingeket jelölik. Nem tudsz belecsobbanni, vagy búvárkodni az óceánokat és tengerek reprezentáló kék területekbe.

A térkép nem a terület. Nem az a célja, hogy az legyen. Ez csak a valóság ábrázolása, nem maga a valóság.

Ha a terület megváltozik, új térképre van szükséged. Ha egy út mentén haladsz és az út egy új bevásárlóközpont miatt ér véget, de a térkép szerint az út folytatódik tovább, itt az ideje egy új térkép beszerzésének. Vagy ha a régi térképet olyan elavult technológián alapulva hozták létre, amely nem tudott igazán pontos térképet rajzolni, és elérhetővé válik egy új technológia, például a légi fényképezés, akkor érdemes lehet az új térképet beszerezned. Ellenkező esetben ez befolyásolja a helyes navigációs képességedet.

Hasonlóképpen mint a térképészek, mindannyian létrehozzuk a valóságunk belső térképét, ahogy felnövünk. Ha nem így tennénk ki kellene találnunk, mi az ajtó, és hogyan kell kinyitni, valahányszor találkozunk eggyel. Vagy újból meg kell tanulnunk, hogyan kell viszonyulni az emberekhez, minden alkalommal, amikor egy új személlyel találkoztunk. Ezeken az egyszerű példákon túlmenően, ez a térkép sokkal összetettebb általánosításokat és más belső mentális / érzelmi aspektusokat is tartalmaz arról, hogy miként látjuk magunkat és a világunk többi részéhez fűződő kapcsolatunkat, ideértve a hiedelmeket, értékeket, stratégiákat, döntéseket és számos más részeit annak, amit én a Belső Valóság Térképnek nevezek. A következő könyvemben ( valójában egy előadás sorozat lesz), szétszedem darabjaira ezt a térképet és megmutatom, hogyan működik.

Ez a térkép a valóságunk belső ábrázolása, ami nagyon hasznos, ugyanúgy, mint egy útiterv elkészítésénél a Google maps. Minél közelebb van a valósághoz térképünk, anélkül, hogy zavaróan összetett lenne, annál jobban működik. Ha azonban traumákkal vagy zaklatottsággal teli gyermekkorod volt és így nőttél fel, vagy ha a valóság, amelyet családi környezettedben megtapasztaltál, csak a családodban működik, a térképed nem olyan hasznos, vagy pontos, amikor kilépsz a világ többi részébe, és ez problémát jelenthet. Ha például az érzéseink megosztása nem része a térképünknek, akkor nehézségeket okozhat a másokkal való intimitás, és magányosak, elszigeteltek lehetünk. Ha térképünk hangsúlyozza az ellenállását, az ellen, amit nem szeretünk a világból, akkor állandó harcba állhatunk és szenvedés lesz osztályrészünk. Ha a térképünk azt mutatja, hogy jobb ha vigyázzunk, mert mások bántani fognak minket (nem vesszük észre, hogy egyesek talán igen, mások viszont nem), akkor az élet sok gyönyörű részéről lemaradunk.

A Belső Valóság Térképed nemcsak a navigáció elősegítését szolgálja, hanem egy alaprajz is, amelyet az elméd felhasznál az életed megteremtéséhez. Az elméd egy célkeresési mechanizmus, és a belső valóság térképed használja szoftverként, útmutatást ad arra, hogy mit kell keresnie és mit kell létrehoznia. Ha gazdagság van az életedben, vagy szegénység, boldogság, kaland, vagy szenvedés, vagy bármi, az elmédből származik, ami megteremti a megtapasztalásaidat, a belső valóság térképed, mint alaprajz alapján.

Az agyad nem azt mondja: ” Hé! Várj egy percet. Ez a térkép nem túl pontos és sok szenvedést okoz.” Csak azt mondja: „Oké, látom. Hozz létre ezt … és ezt … és ezt … és ezt.” Nem érdekli, milyen a térkép, boldog vagy boldogtalan. Csak egy hű alkotó, aki az életed, a térkép által leírtak alapján készíti.

Ahogy az emberek felnőnek és tudatosabbá válnak, észre vehetik azokat az „utakat”, ahol a térképük nem jól navigálja őket, ha tudatosan arra törekedhetnek, hogy megváltoztassák vagy javítsák a térképet. Azok, akik nem válnak tudatosabbá, csak azt veszik észre, hogy a világ nem olyan, mint a térképük, és a világot hibáztatják mindenért. A ténylegesen működő személyiség fejlesztő folyamatok, megváltoztatják a valóság ezen térképét. És itt kezdődik a probléma azok számára, akik személyes fejlődést keresnek.

Az olyan térképet (vagy a térkép egy részét), amely nem szolgálja túl jól a céljaidat, meg kell változtatnod. Ez magába foglal egy átmeneti időszakot, amikor a régi térkép, átmenetileg káoszt okoz, összeomlik, majd egy új térkép váltja azt fel, amely pontosabban tükrözi a valóságot és sikeresebben teszi lehetővé, hogy boldog, kreatív és lelkileg kiegyensúlyozott légy és így kapcsolódj másokhoz. Ha boldogságot, belső békét, megvilágosodást, egységet Istennel vagy bármi mást szeretnél létrehozni, sok térképen fogsz keresztülmenni, amelyek mindegyike jobb, pontosabb, hasznosabb és hatékonyabb lesz a kívánt dolgok létrehozásában, ahogy haladsz előre az úton.

Ami viszont szinte elkerülhetetlen az, hogy mikor a növekedésnek ez a kezdeti káosz stádiuma, ahol elkezded észrevenni, hogy a régi térképed, nem olyan jól működik, elkezdődik, mindenki megpróbálja megvédeni a régi térképet, az elképzelését arról, hogy ki ő, és hogyan viszonyul a világ többi részéhez. A régi térkép megtartásának kísérlete, annak a téves gondolatnak az eredménye, hogy ez a térkép az, aki vagy, hogy a térkép valójában maga a terület, nem pedig csupán egy eszköz, amelyet az életben való navigáláshoz használsz.

Máshogy mondom, ezt a térképet elkészítjük (vagy inkább automatikusan, az élettapasztalatokra reagálva elkészül magától, különös tekintettel a szüleinkre), majd elfelejtjük, hogy ez csak egy térkép. Ehelyett azt gondoljuk, hogy ez az akik vagyunk. Amikor a térképünk nem tud megbirkózni azzal, ami folyik, és egy új és jobb módon történő reformfolyamat részeként elkezd szétesni, úgy gondoljuk, hogy mi magunk esünk szét. Ennek eredményeként, ellenállunk a folyamatnak és szabotáljuk saját növekedésünket.

Ezt a térképet a nyugati pszichológia gyakran egónak nevezi. Ez a Te elképzelésed arról, hogy ki vagy, és mi a kapcsolatod a világ többi részével. A térkép korlátozásai (annak képessége, hogy nem „képes” megfelelő módon „feltérképezni a területet”) hozza létre a ingerküszöböt átszakító élményt és az ebből következő diszfunkcionális érzéseket és viselkedést, valamint egyéb szenvedéseket, amelyekről már beszéltem.

Ezért, ha hagyod, hogy a térképed végig menjen az evolúciós folyamaton (átmenetileg káoszba kerüljön, majd magasabb szintre szerveződjön át), megszabadulsz a régi térkép problémáitól és korlátjaitól, és új képességet teremtesz, a korábbi stresszes dolgok kezelésére.

Egy új térkép megszerzése a növekedés ( jobb navigáció) titka, mégis harcolunk, mert azt gondoljuk, hogy a régi térkép mi magunk vagyunk!

A pozitív változás legfőbb akadálya annak a téves hitnek a következménye, hogy ez a térkép az aki vagyok, nem csupán egy praktikus ábrázolása annak. Ha ezt hisszük, nem csoda, hogy mikor a térkép kezd szétesni, előkészítve új és jobb térkép megteremtését, azt gondoljuk: „Ó Istenem! Szétesek!” Mivel azt gondoljuk, hogy mi esünk szét, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a régi térképet egybe tartsuk, ellenállva a káosznak / átszervezési folyamatnak. Itt jön a képbe az összes diszfunkcionális érzés és viselkedés, valamint az összes szenvedés, amelyet átélünk. A félelem, a depresszió, a harag, a szorongás, a szerekkel való visszaélés, a pszichózis, a bipoláris rendellenesség, a többszörös személyiség, a figyelem zavar, a sok fizikai betegség, a traumatikus stressz rendellenesség és sok más mentális, érzelmi és fizikai probléma, mindazok, amelyeket arra használunk, hogy megküzdjünk a régi térkép halálával és az új születésével.

De mi lenne, ha azt mondanánk: „Nagyszerű! A régi valóság térképem, ami egyébként nem működik olyan jól, aminek számos hiányossága mindenféle szenvedést okoz nekem, szétesik. Ez azt jelenti, hogy hamarosan egy új térkép jön létre, amely sokkal jobban működik, és lehetővé teszi, hogy boldogabb és békésebb legyek! ” Ebben az esetben csak félreállnánk, és hagynánk, hogy a folyamat megtörténjen, sok problémát és szenvedést takarítanánk meg magunknak.

Nagyon hasznos megtanulni és felismerni, amikor ez a folyamat zajlik, megtanulni és felismerni a kedvenc módszereid, amikor megpróbálod megmenteni a régi térképet. Megtanulni, hogyan engedd, hogy ez megtörténjen, ahelyett, hogy megpróbálsz menteni valami olyat, ami egyébként neked már nem hasznos. Talán az segít, ha van hited, hited magadban és a folyamatban. Nekem volt és azt hiszem neked is van!

Kérlek tudd, hogy nem az Egód vagy. Nem egy elképzelés vagy arról, hogy ki vagy. Nem a valóságod térképe vagy. Ez csak egy térkép! Ha káoszba kerül, akkor ez a káosz a pozitív változások folyamatának része, valamint a jobb és funkcionálisabb térkép előzménye. Ha a régi térkép szétesik, akkor is ott leszel, készen állsz egy új térkép megalkotására, sokkal jobb helyzetben és sokkal boldogabban. Legyen hited. És ne próbálj kempingezni azokon a kis háromszögeken.

Ötödik alapelv: A felelősség, mint teljesítmény fokozó

Mindenki, aki hosszú ideje járja a személyiség fejlesztés útját, hallotta, azt a hangzatos kijelentést: hogy „te a világod teremtője vagy”, „nem vagy áldozat” vagy ennek valamilyen változatát. A legtöbben egyet értenek a kijelentéssel, mikor ezt hallják. Valódi élethelyzetben, ahol valami olyan történik, amit nem képesek elfogadni, még azok is, akik „75 éve meditálnak” vagy „személyesen ismerték Buddhát és ashramban éltek évekig, vagy minden személyiség fejlesztő tréninget elvégeztek, és elolvasták az összes önsegítő könyvet a földön (kétszer), elkezdenek valami magukon kívülit hibáztatni azért, ami történik.

Képmutatás ezekkel az alapelvekkel kapcsolatban nem lesz hasznos számodra. Az intelligens és kifinomult módszerek, amelyekkel meggyőzöd magad és másokat, hogy nem vagy felelős azért, ami történik, szintén nem fog segíteni.

Miért? Mert mindaddig, amíg rá nem jössz, hogy Te magad teremted a megtapasztalt világod, beleértve a boldogságod és szenvedésed, addig az ok-okozati folyamat okozati végén leszel. Te és az életed megtapasztalásai ki lesznek téve a körülötted zajló eseményeknek és azok hatásainak. Egyetlen esélyed a boldogságra, ha tökéletes körülményeket találsz, és azokat fenn tudod tartani. Ha erre gondolsz, mennyire valószínű ez ???

Az igazság az, hogy Te vagy felelős minden gondolatért, érzésért, viselkedésért, abban az értelemben, hogy vagy tudatosan eldöntöd a reakciódat valamire, ami történik, vagy automatikus választ adsz a tudattalanodból, ami a valóságod belső térképének felépítésén alapul.

Ez nem azt jelenti, hogy minden gondolatért, érzésért vagy viselkedésért te vagy a hibás. A személyes felelősségvállalás nem a hibáztatásról szól, hanem a saját hatalmadról, amivel rendelkezel. Ha gondolataidat, érzéseidet vagy viselkedésedet valaki vagy valami okozza, aki vagy ami rajtad kívül álló, akkor tehetetlen vagy, egy áldozat. Ha viszont elfogadod azt a tényt, hogy TE, vagy legalábbis a tudatlan folyamataid az okozói mindennek, akkor dönthetsz úgy, hogy olyan gondolatokat, érzéseket és viselkedést hozol létre, amelyeket tudatosan TE választasz, és amelyek szolgálják céljaidat. Az emberek vagy események ingerek, de a válaszod, a reakcióid, tőled származik, te hozod létre, akár tudatosan teszed, akár tudattalanul.

Élhetsz egy olyan világban, ahol más emberek, vagy események okozzák azt, ahogy érzed magad, de ennek ára van. Az ára az, hogy sokszor fogod rosszul érezni magad. Vagy dönthetsz úgy, hogy teljes felelősséget vállalsz minden gondolatodért, érzésedért és cselekedetedért. Mikor így teszel, hirtelen az ok-okozati folyamat „ok” végén találod magad, ahol megválaszthatod, mit gondolsz, hogyan érzed magad és hogyan viselkedsz.

Ha az, amit gondolsz, érzel és ahogyan viselkedsz, választás kérdése, akkor természetesen azt fogod választani, ami jó neked, amitől jól érzed magad, vagy olyan módon viselkedni, amelyben a legnagyobb esély van a jó eredmény elérésére. De mit csinálsz azokkal a gondolatokkal, érzésekkel és viselkedéssel, amelyek automatikusan spontán és hívatlanul érkeznek? Mivel a legtöbb ember számára, még azok számára is, akik „haladó” keresők, az érzelmek és viselkedés nagy része ebbe a kategóriába tartozik, ez egy nagyon fontos kérdés.

Kezd azzal, hogy elfogadod és elismered magadnak hogy Te vagy felelős a gondolataidért, érzéseidért és viselkedéseidért, még akkor is, ha fogalmad sincs arról, hogyan és miként hozod őket létre. A legtöbb gondolat, érzés és viselkedés, amely „veled” történik, egy kondicionált válasz, és valahol öntudatlanul, a valóságod belső térképe azt mondja neked, hogy ezt gondold, így érezz vagy viselkedj, ha bizonyos ingerek érnek. Lehet, hogy mikor gyerekként édesapád rád kiabált, megijedtél, majd dühös lettél. Miután ez feltételes válaszként rögzült benned, (mint Pavlov kutyájában, akinek kicsordult a nyála, mikor meghallotta a vacsorát jelző csengőt), mikor valaki rád kiabál, félelmet érzel, majd dühös leszel, ezt követően bizonyos módon fogsz viselkedni.

Úgy tűnik, hogy ezeket az érzelmeket a kiabálás okozta. Pedig nem. Valószínűleg a kiabálás váltja ki őket, de azokat a kondicionált válaszod okozza, amelyet a múltban a valóságod belső térképén állítottál be. Változtasd meg a belső valóság térképed azon részeit, amelyek ezt a választ adják, és teljesen más érzést fogsz megtapasztalni, amit egy teljesen más viselkedés követ. Ha csak neked szurkoló, téged biztató kiabálásokat hallottál volna egész életedben, akkor valószínűleg az egyetlen reakciód az lenne, mikor valaki rád kiabál, hogy jobb teljesítményre kapcsolsz.

Terapeuták gyakran hívják ezt regressziós állapotnak, mikor bizonyos érzés egy feltételes válaszként jelentkezik, gyermekkori trauma eredményeként. Ez azt jelenti, hogy valaki rád kiabál, te tehetetlen gyermekként érzed magad, akárcsak akkor, amikor apád kiabált rád, annak ellenére, hogy most egy erősebb, felnőtt ember vagy. Ez egy kondicionált válasz. A kiabálás nem okozza az érzést, pusztán kiváltja azt.

Hogyan tudsz különbséget tenni kiváltó és okozó között? Ha több lehetséges válasz is van, ha különböző emberek különböző módon reagálnak ugyanarra az ingerre, akkor az inger kiváltó. Ha csak egy lehetséges válasz van, az inger az egy ok. Vizet öntenek a fejedre, nedves leszel. A víz okozza a nedvességet. Mindenki, akinek vizet öntenek a fejére, nedves lesz. A rákiabálás, érdektelenséget, zavart, félelmet vagy bármilyen más reakciót kiválthat, a helyzettől és az ember belső valóság térképének felépítésétől függően. A kiabálás kiváltó, nem pedig okozó.

Annak ellenére, hogy a kiabálás valamiféle nem szívesen látott érzést eredményez, pusztán annak ismerete, hogy ez a belső valóság térképedben kivált valamit és az reagálni fog valahogy, egy jó kezdet ahhoz, hogy felelősséget vállalj azért, amit gondolsz, érzel és ahogy viselkedsz. Ezzel, megkezdődik a valóságod belső térképének megváltoztatása, hogy jobb reakciókat hozz létre.

Számos módja van a valóság belső térképének megváltoztatására, de ez nem tárgya ennek az anyagnak. Viszont a következő könyvem, ami egy előadás sorozat, az lesz. Egy jó terapeuta segíthet, egy NLP szakember segíthet, a viselkedés pszichológus segíthet, sőt olyan eszközök is segíthetnek, mint például az Anthony Robbins könyvek és hanganyagok. Természetesen a holografikus szinkron hangok és a különféle anyagok, amik a sorsügynökség weboldalán találhatóak is segíthetnek, mivel azokat kifejezetten úgy raktam össze, hogy segítsenek a valóság belső térképének megváltoztatásában.

A cél az, hogy minden eseményre adott minden válaszod, a Te választásod legyen. Ez azt jelenti, hogy azt választhatod, ami a legcélszerűbb, ami a békéssé és boldoggá tesz, vagy bármi mássá, akármi is legyen a célod. Mindaddig, amíg automatikus válaszmechanizmusként működsz, és az a részed, ami a gondolataidat, érzéseidet és viselkedésedet generálja, a tudatos figyelmeden kívül működik, ki vagy szolgáltatva a téged körülvevő eseményeknek és embereknek. Amíg nem ismered fel és ismered be magadnak, hogy minden gondolat, érzés és cselekedet tőled származik, te hozod létre, függetlenül attól, hogy a világ milyen utat mutat, nem haladhatsz előre ezen cél felé.

Képesnek lenni arra, hogy eldöntsd mit gondolsz, kiválasztani hogyan érzed magad, hogyan viselkedsz, minden körülmények között, és tenni mindezt úgy, hogy a céljaidat a legoptimálisabb módon érd el, ez nem kevesebb, mint az IGAZI SZABADSÁG. Szerintem semmi sem ér többet ennél!!!

Hogyan segíti a holografikus szinkron hangok és a sorfordító program ezt a folyamatot? A program használata során az, ami a tudatlanodban történik, egyre tudatosabbá válik. Növekszik a tudatosságod arra, hogy mit csinálsz, és miért csinálod. A program kifejleszti az TE saját „Tanú” részedet, amely képes mindenre objektíven figyelni, anélkül, hogy érzelmileg bevonná magát. A metafizikai gyakorlatok erre céloznak, mikor a kiterjesztett tudatosságról beszélnek. A kibővített tudatosság lehetővé teszi, hogy megismerd a kondicionált válaszaidat. A Tudatos figyelem gyakorlatok itt: http://sorsugynokseg.hu/tudatos-figyelem-gyakorlatok/ , pedig igazi profivá tesznek ebben.

Kultúránk az elmúlt évtizedekben az áldozati szerep népszerűsítése felé mozdult el. Senki sem felelős semmiért, ami vele történik. A dohányosok nem felelősek a tüdőrák kialakulásáért, a fegyverhasználók nem felelősek azért, mert elsütik azokat, a betörők még a háztulajdonosokat is beperelik, ha megsérülnek, amikor egy házba betörnek. A bűnözők nem felelősek az általuk elkövetett bűncselekményekért, mert boldogtalan gyermekkoruk volt, vagy kábítószer hatása alatt álltak. A bántalmazott feleség (vagy férj), nem felel a házastársa megveréséért, mert a másik feldühítette őt. Ezek szélsőséges esetek, de biztos vagyok benne, hogy találsz példát a saját életedben, ha őszinte vagy magaddal.

Olyan könnyű azt mondani: „Nem tudom megcsinálni ____. Traumatikus stressz rendellenességem van. Viselkedés zavaros vagyok, megfáztam, alkoholista vagyok, nincs pénzem, nem olvasok jól, apám nem volt jelen, anyám elnyomott, rossz városban – országban nőttem fel, és így tovább. Ebben a népszerűsített áldozat szerepben van egy mélyen meghúzódó alap gondolat, hogy valamilyen módon könnyebb áldozatnak lenni, hogy van valami előnye annak, ha nem vállalunk felelősséget, hogy a felelősséget vallani nehéz, nagy küzdelem, túl sok munka.

Szeretném, ha tudnád, hogy kivétel nélkül, ami nehéz, küzdelmes és túl sok munka, az az áldozati szerep. A felelősség vállalás azért, ami történik, minden gondolatért, érzésért és viselkedésért, a könnyű út. Ez az út a boldogsághoz, belső békéhez és a produktív élethez vezet. Ez egy biztos módja az élet drámáinak a lezárására. Nagyon ajánlom, hogy lépj rá erre az útra és büszkén járd.

Hatodik alapelv: A Tudatos változás

Minden alkalommal, mikor leülök írni ezen alapelvek valamelyikéről, néhány pillanatnyi határozatlanságon megyek keresztül. Miért? Mivel ezek az alapelvek bizonyos értelemben nagyon rejtélyesek. Abban az értelemben, hogy elegánsan egyszerűek és ugyanakkor nagyon átjárhatatlanok. Mindaddig, amíg nem érted meg az egyes alapelvet, elképzelhetetlennek tűnik, nem érthető, nem gyakorlatias, haszontalan. Bár ezen alapelvek egy pillanat alatt megérthetők és beilleszthetők az életedbe, a gyakorlatban évekbe telhet, amíg a valódi haszna, gyakorlati értelemben a tiéd lesz.

Emlékszel, amikor megtanultál biciklizni? Apu vagy Anyu előtt gurulsz, ahogy fut mögötted és tartja a biciklit. Aztán elengedi, és te hamarosan elesel. Nehéznek tűnt, és azon tűnődtél, vajon meg tudod-e csinálni. Aztán egy szép napon Anyu vagy Apu elengedte a biciklit, de te nem tudtad, és néhány másodperccel később, amikor visszatekintettél, láttad őket a távolban és egyedül gurultál. Hé, ez könnyű! Kiáltottál fel. Emlékszem, azt gondoltam, hogy a cipőfűzőm megkötése a legbonyolultabb mozgássor, amit valaha is láttam, és azon gondolkodtam, hogy Anyu milyen könnyen tudja megkötni a cipőmet, miközben az öcsémet öltözteti.

De ha egyszer megtanulod, olyan egyszerűnek tűnik minden. Ezek az alapelvek pont olyanok, mint a biciklizés és a cipőfűző megkötése. Nehéznek tűnnek, de ha egyszer megtanultad őket, könnyűek, és nekik köszönhetően az életed sokkal könnyebbé válik. A legfontosabb dolog, amit próbálok tanítani neked, ezen alapelvek megosztásakor, az az, hogy az élet könnyű. Ha a te életed nehéz, az azért van, mert valamit tudatosan, vagy tudattalanul csinálsz, ami megnehezíti.

Naponta látom vagy hallom az embereket, akik életében egyik dráma, katasztrófa és stresszes helyzet a másikat követi. Az élet többnyire sebek, zúzódások és szenvedés számukra. Ahonnan én nézem, könnyű látni, hogy miként teremtik meg mindezt, és hogyan tudják ezt abbahagyni. De számukra ez csak úgy tűnik, hogy „történik” velük. Még nem látják, hogy ami történik, az tőlük származik, a belső valóság térképükből, a dolgokból, amire összpontosítanak, a belső és külső stratégiákon keresztül, amikor minden egyes pillanatról-pillanatra döntést hoznak.

Az előző szakaszban a személyes felelősségről beszéltem. Ez egy rendkívül fontos alapelv, mert amíg nem vállalod a felelősséget, amíg észre nem veszed hogy ami benned történik, (vagy legalábbis a reakciódat, arra, ami történik) tőled származik, nem pedig bármilyen külső körülmény okozza, tehetetlen vagy. Ha azonban vállalod a felelősséget, akkor átveheted az irányítást, és azt hozhatsz létre, amit akarsz.

A következő lépés, ha elfogadja a személyes felelősségedet, tudatosabbá válni. És itt jön az én pillanatom, amikor elbizonytalanodom. Hogyan írhatom le „tudatosságot” neked? Mindenki úgy dobálózik ezzel a kifejezéssel, mintha tudná, hogy mit jelent, de miközben körülnézek, számomra egyáltalán nem tűnik úgy, hogy értik mi az. A tudatosság nem azt jelenti, hogy politikailag korrekt vagy, hogy követed a Dalai Lámát vagy Buddhát, az igazságtalanság ismerete, a bálnák megmentése, Istennel vagy Jézussal való kapcsolattartás, a szellemi útmutatók, vagy ezekhez hasonló dolgok sem azok.

A tudatosság azt jelenti, hogy nem automatikus válaszmechanizmusként működsz. Azt jelenti, hogy minden szinten egyidejűleg, minden pillanatban látod, mi történik, és a megfelelő mentális, érzelmi és viselkedésbeli választ választod, annak alapján, hogy mi a pillanatnyilag legmegfelelőbb választás. Végül persze azt is jelenti, hogy mindezt automatikusan, tudatos gondolkodás nélkül hajtod végre. Látszólagos ellentmondás van itt, ugye?! Légy tudatos, de ezt automatikusan tedd. Az összes lehetőséget a másodperc tört része alatt feldolgozni, helyes módon reagálni, nem előre beállított válaszokkal (erre gondolok mint automatikus válaszmechanizmus), hanem egy olyan választással, amely a helyzethez optimalizált, nos ez nem könnyű, de a sorsügynökség ezért van. Én ezért vagyok. Velem, sőt nélkülem is, megtanulhatod mindezt. Annyi a dolgod hogy elkezded itt: http://sorsugynokseg.hu/

Sajnos a legtöbb ember automatikusan működik. Szabályokkal és eljárásokkal irányítja, hogy mit gondoljon, érezzen, és tegyen különféle helyzetekben. A szabályokat és eljárásokat, akkor tanulta, amikor még túl fiatal volt ahhoz, hogy jobban tudja és automatikusan reagál, mint Pavlov kutyája. Ezen válaszok egy részét fizikai vagy érzelmi fájdalom révén tanultuk meg, és különösen mélyen beágyazódtak. Másokat pedig elfogadtunk igaznak, mert a szüleink azt mondogatták újra és újra, hogy így van, egy olyan korban, amikor szüleink tévedhetetlen isteneknek tűntek.

Valaki, aki az élet nagy részét tudattalanul éli, nem tudja, hogy tudatlanul gondolkodik, érez, viselkedik, reagál és él, és valószínűleg nem is hiszi el nekem, mikor azt mondom, hogy ezt teszi, valószínűleg nagyon sokat, de az is lehet, hogy állandóan.

Tudatosabbá kell válnod, annak felismerésére, hogy mit csinálsz.

Tanításaimban, mikor a tanúként való gondolkodás gondolatáról beszélek, azzal kezdem, hogy „csak kíváncsian figyelj”. Megpróbállak rávenni téged, hogy rálépj a tudatosság útjára. Sokkal többet fogok erről a dologról mondani egy későbbi szakaszban, mikor megismertetlek a tanú alapelvével.

Íme azonban a tudatosság hatalmas előnye: lehetetlen olyan dolgot csinálni, ami nem jó számodra, vagy valamilyen szempontból nem célszerű, mikor tudatosan teszed. Tudsz teremteni célszerűtlen, önpusztító gondolatokat, érzéseket, hiedelmeket, értékeket, viselkedés stb. újra és újra, mindaddig, amíg tudattalanul, folyamatos tudatos figyelem nélkül teszed. De amint elkezded tudatosan élni az életed, a nem jó érzések, viselkedés, hiedelmek, értéket stb., eltűnnek az életedből. Képtelen vagy tudatosan tenni valamit, ami nem jó neked!!!

A trükk persze az, hogy tudatos maradj, ami, mint már korábban mondtam, egyike azoknak a dolgoknak, mint például a biciklizés vagy a cipőfűző bekötése, ami nagyon nehéznek tűnik, amíg meg nem tanulod, majd könnyűvé válik, és azon csodálkozol, miért gondoltad valaha, hogy nehéz. Ezért, ahogy felfedezed a saját életed rejtélyét, hogy neked mit jelent tudatosnak maradni, milyen tudattalan automatikus mechanizmusokkal váltasz át tudatosból tudattalanba, kérlek ne hagyd, hogy elbátortalanítson. Haladj tovább, próbáld, figyelj, és egy bizonyos ponton mikor hátra fordulsz, azon kapod magad, hogy senki sem tartja a biciklit, te csinálsz mindent magadtól, könnyedén. Ekkor minden értelmet nyer!!!

Számtalan módszerünk van tudattalanba váltani, hogy elkerüljük, hogy ne kelljen foglalkozzunk azzal, amit érzünk, vagy ahogyan viselkedünk: túladagolása bárminek, drogok, alkohol, projekció, hibáztatás, elszállás, álmodozás, elemzés, ezer és egy különféle módszer létezik.

A tudatosság eléréséhez:

• azonosítsd be a tudattalanba válásod kedvenc módjait

• légy éber, mikor észreveszed őket

• elkötelezetten fejleszteni kell azt a képességed, hogy tanúja lehess annak, ami történik, fejleszteni azt a részed, amely félreáll, és észreveszi, amit csinálsz, érzel vagy gondolsz, figyel megítélés nélkül, csak kíváncsian, mint egy tudós.

A holografikus szinkron hangok egyik legnagyobb előnye, és az egyik legnehezebben leírható vagy számszerűsíthető nyeresége: hogy a holografikus szinkron hangok használata, az idő múlásával megteremti és növeli a képességed, hogy tudatosan viselkedj és kezelj dolgokat.

Tehát csak hallgasd minden nap a holografikus szinkron hangokat, és hagyd, hogy bármi, ami történik miközben hallgatod, úgy legyen rendben, ahogy történik. Szánd rá az időt, hogy megfigyeled, mikor kellemetlenül érzed magad és hamarosan azt fogod mondani: „Nézd, Anyu! Elengedett kézzel biciklizek!”

Hetedik alapelv: A megfigyelő Tanú

Minden nap kommunikálok olyan emberekkel, akik használják a holografikus szinkron hangokat. Néhányan nehezen birkóznak meg vele, és általában az élettel is. Az ok ugyan az. Vannak, akik dühösek, depressziósak, félnek, szorongók, zavarodtak, és még számtalan más tünetet produkálnak. A legfontosabb segítség, amit ezeknek az embereknek adni tudok, az a instrukció, hogy figyeld meg mit gondolsz, érezel, hogyan viselkedsz. Figyelj nagyon kíváncsian!!!

Ez egy megtévesztően egyszerű utasítás, ami ennek ellenére óriási lehetőségeket hordoz magában. Mit is jelent ez? És hogyan kell csinálni?

A Tanú, a Vigyázó, a Megfigyelő, évezredek óta ismert a meditációs gyakorlatban, de hogy mit jelent, ritkán magyarázzák meg olyan módon, hogy egy „földi halandó” használható, gyakorlati értelmét vegye.

Ha hallgattad a segítő leveleimet, (itt: http://sorsugynokseg.hu/segito-levelek/ ) biztosan unod már az ellenállás témájáról futtatott gondolataimat, hogy az ellenállás milyen kellemetlenségeket okozhat az életedben. Hetente legalább tízszer mondom el, ha kellemetlen érzésed van a holografikus szinkron hangok használata közben, vagy általában az életben, az az oka, hogy valahol, bizonyos szinten, ellenállás van benned. Néhányan azt gondolják, hogy ezt csak azért mondom, mert le akarom koptatni őket, mikor számukra egyértelmű, hogy ezek a negatív gondolatok, érzések és viselkedés okozója maguk a hangok, és így próbálom hárítani a felelősséget.

Nem így van. Egyáltalán nem. Ha olyan pozíciót szeretnél elfoglalni a saját életedben, melyben irányítod a sorsodat, ahol te magad vagy a saját sorsod ügynöke, akkor teljes felelősséget kell vállalnod bármilyen reakciódért, amit bármilyen eseményre adsz. Ha nem vagy hajlandó beismerni, hogy mindenre, ami történik, Te hozod létre a reakciódat, akkor tehetetlen vagy, a környezet áldozata. Csak akkor, ha vállalod a felelősséget, van lehetősége valamit tenni a helyzeteddel, valami mást létrehozni. A személyes hatalom és a nyugalom fő forrása az, hogy mindenért, ami történik veled felelősséget vállalsz.

Tehát először is be kell vallanod és el kell fogadnod, hogy bármi legyen is a holografikus szinkron hangokkal vagy általában az élettel kapcsolatos tapasztalatod, azt te hozod létre. Tőled származik, valamelyik részéből, annak aki vagy. Mint már sokszor mondtam: „Az élet adhatja az ösztönzést, de Te adod a választ.” Időnként ez a válasz a tudattalan részedből származik, abból a részedből, ami felett kevés, vagy semmilyen befolyással nem rendelkezel, ám ennek ellenére tőled származik. Sokkal inkább, mint valamiféle külső erőből, bármennyire is így tűnik.

Miért hoznál létre negatív gondolatokat, érzéseket és viselkedést válaszként az élet ösztönzésére? Mert egy részed ellenáll annak, ami történik. Miért áll valaki ellen? Mert valamelyik részed megpróbálja újra szervezni, megváltoztatni önmagát, akár a holografikus szinkron hangok ingerlésének, akár valami másnak köszönhetően, ami a növekedésre késztetett téged. De a régi részed, a meglévő módon való gondolkodást a biztonságával társítja, és legalább is tudattalanul, nem érzi biztonságban magát, ha hagyja, hogy a változás megtörténjen.

Lehet, hogy kicsi gyerekkorod óta nagyon magadnak való vagy, és nem engedted, hogy senki közel kerüljön hozzád, mert a családodban nem volt biztonságos közeledni. De a holografikus szinkron hangok széttörik ezt a régi mintát, és új képességeket teremtenek arra, hogy közeledj, intimitást tapasztalj meg és kapcsolódj másokkal. Tudatosan talán szeretnéd ezt, de mivel elengedi a régi védekező mechanizmust, az a tudattalanodban élő „belső gyermek” részed számára nem biztonságos, ezért ellenállsz. Minél alapvető fontosságú ez a régi létezésmód a biztonságod szempontjából, annál nagyobb lesz az ellenállás. És minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb a kellemetlenség és a szenvedés.

Bármi legyen is a kellemetlenség, bármilyen felfordulás is legyen benned, bármilyen kétség merüljön fel, a mentális stratégiáid egy része megpróbál növekedni és fejlődni, és egy másik részed nem hajlandó ezt megengedni.

Mit tudsz csinálni? Néhány ember, akiknek az ellenállás fontos túlélési eszköze, mint amilyen én is voltam, csak ki akar lépni, meg akar szabadulni a sorfordító programtól. „Nem azért kezdtem el ezt az egészet, hogy szenvedjek, hogy megbénítson, mondogatják maguknak. Ilyeneket is mondanak: „Szarabbúl vagyok, mint valaha. Ki akarsz engem csinálni ?!” Ezek extrém esetek, de én ilyen voltam. Az emberek többsége azért nem hoz létre ilyen típusú ellenállást, vagy csak alkalmanként hozza létre, amikor valami „nagy” változik benne. Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy bármilyen kellemetlenséget vár rád, mikor használod a holografikus szinkron hangokat, mert valószínű, hogy nem. Azért jó ha tudod, hogy van ilyen, de azt is, hogy csak az ellenállásod szüli ezeket.

Itt jön a képbe a Tanú, a Vigyázó, a Megfigyelő. Ha az ellenállás a méreg, akkor az ellenszere a Tanú, a Vigyázó, a Megfigyelő. Ez nem valami amit csinálsz, sem valami, amivel rendelkezel, hanem valaki, aki vagy. Nem cselekvés, sem birtoklás, hanem létezőség.

Kérlek, mindig emlékezz, hogy a kellemetlenség nem szükséges. Csak az ellenállásod miatt van jelen. Nem azért, mert az élet nem fair, nem az adott helyzet miatt, más emberek miatt, vagy a holografikus szinkron hangok miatt. Azért van, mert nem érzed magad biztonságban a változásban és ellenállsz neki, vagy azért, mert ellenállsz valakinek vagy valaminek, aki vagy ami olyan amilyen.

Néhány nagyon bölcs ember, a saját mentális, érzelmi és spirituális változásának tapasztalatával felfedezte, ha vissza tud egyet lépni önmagától és képes rátekinteni arra, ami történik, anélkül, hogy elköteleződne bármilyen végkifejlet irányába, akkor az ellenállás eltűnik. Ekkor, minden változás, amely megpróbál megtörténni, szenvedés nélkül létrejön.

Minden működő személyiség fejlesztő metódus magában foglalja egy magasabb tudatosság megteremtését, azon alapelv alapján, hogy önmagadat pusztító magatartást és érzéseket csak akkor hozhatsz létre, ha tudattalanul, tudatos figyelem nélkül teszed. Legtöbbünknek azonban nagyon bonyolult mentális stratégiái vannak arra, hogy bármi áron tudattalan automataként működhessünk. Van azonban egy nagyon egyszerű módszer, hogy legyőzzük magunkat, átlássunk a szitán.

Ha legközelebb bármilyen kellemetlenséget érzel, lépj egyet hátra és tekints magadra ebből a nézőpontból. Mond ezt magadnak: „OK, dühös vagyok” (vagy bármi is, amit érzel), és csak figyeld, hogy dühös vagy, anélkül, hogy megpróbálnád megszüntetni az érzést, vagy változtatni rajta, hogy valami mást érez. Bármilyen érzés jelentkezik a testedben, csak vedd észre amit és ahol érzed. Figyeld, hogy változatlan marad, vagy megváltozik, hogy egy helyen marad, vagy mozog. Legyél igazán kíváncsi erre. Tegyük fel, hogy egy tudós vagy, aki 20 éve keres egy bizonyos pillangót az Amazonas dzsungelében, és végül megpillantod. Nem mozdulsz, csak figyeled áhítattal, hiszen 20 éve vársz erre a pillanatra! Mennyire óvatosan és kíváncsian néznéd? Na ilyen kíváncsiságot kell figyelned, annak ellenére, ami érzel abban a pillanatban.

Bármilyen kellemetlen érzésed van, valószínűleg már hosszú ideje ki-be kapcsolgatod azt. De hajlandó lennék fogadni veled, hogy még soha nem figyelted meg kíváncsian, hogy megtudd, mi történik valójában és hogyan hozod létre. Annyira lefoglal, hogy megpróbálod megállítani, valaki mást okolsz érte, elemzed, vagy más módon tudattalanba váltasz.

Vedd észre, hogy nem tudsz túlságosan beleragadni a szenvedésedben, ha egy részed megfigyeli azt. Ha kíváncsi vagy és figyelsz, akkor egyre nehezebb ellenállni. A kíváncsiság az ellenálláshoz képest a kerítés másik oldalán helyezkedik el, és ellenállás nélkül nem okozhatsz szenvedést magadnak. Miután sikeresen figyeltél, nagyon nyilvánvalóvá válik, hogy megválaszthatod, hogyan reagálj bármire, ami történik. Ha viszont olyan céllal nézed önmagad, hogy megszabadulj az érzéstől, akkor nem csak megfigyelsz. Ahhoz, hogy Tanú légy, céltalanná és kíváncsivá kell válnod.

Biztos hallottad már: szeresd az érzéseidet, öleld át az érzéseidet, vagy add át magad az érzéseidnek. Valójában ez azt jelenti, hogy hagyd abba az ellenállást. Ez úgy sikerülhet a legjobban, ha kíváncsivá válsz és megfigyeled önmagad.

Két évvel ezelőtt, az egyik „utazóm” (az egész folyamatot a sorsügynökségnél utazásnak nevezem, tehát bárki is utazik, „utazó”) rendkívül izgatott állapotban hívott fel. „Megőrülök!” mondta. „Úgy érzem, szétszakadok! Segíts!” Valóban meg volt rémülve, olyan rémült volt, amilyen rémült csak lehetett és még mindig sikeresen kommunikált velem.

Azt mondtam neki, hogy feküdjön le, és nagyon alaposan figyelje meg a testében zajló érzéseket, legyen nagyon kíváncsi minden apró érzésre-érzetre és jól figyelje meg őket, mert részletes beszámolót szeretnék. Majd hívjon vissza, és mondja el mi történt. Húsz perccel később felhívott, hogy elmondja mit figyelt meg. Sokat nem tudott mondani, mivel az összes érzés-érzet eltűnt, abban a pillanatban, mikor felvette a kíváncsi megfigyelő nézőpontját. Egyfajta eufória lett rajta úrrá, megkönnyebbülés, mint aki egy hatalmas követ dobott le a válláról.

A kíváncsisággal figyelt, és mivel azt gondolta, hogy szeretnék egy részletes beszámolót, a célja nem az volt, hogy az érzés eltűnjön, hanem csak az, hogy megfigyelje mi történik, hiszen el kell mesélnie nekem. Mást csinált, mint ez elött bármikor. Más volt a cél. Meg kellett figyelnie, mert én azt kértem. Ha ugyanazt csinálod, ugyanazt az eredményt kapod. Nem szabad megpróbálnod megváltoztatni az érzést, csak kíváncsian figyeld meg.

A Te életed, a Te érzéseid. Akár kíváncsi is lehetsz rájuk, ugye?….remélem.

Az egyik csodálatos dolog, ami történik, mikor valaki a holografikus szinkron hangokat hallgatja az, hogy ez a „figyelő” egyre nyilvánvalóbbá válik, egyre könnyebben hívható életre, és hamarosan állandó társaddá válik. Ez a valódi kezdete annak, amit a meditálók „kibővített tudatosságnak” hívnak. Ettől a ponttól kezdve a kibővült tudatosságod megerősödik, kiterjed a veled történő dolgok más nézőpontjaira is, és magában foglalja a összekapcsolódás érzését a világ többi részével. Ez nagyon misztikusan hangzik, de nem tudom máshogy leírni. Át kell élned, ahhoz, hogy tudd miről beszélek.

Még tovább megyek, és azt mondom, hogy ez a figyelő részed a valódi TE vagy, egy jó nagy T-vel. A többi csak az elméd szüleménye; az összes elemzés, gondolkodás, hibáztatás, szenvedés csak a elméd játéka, hogy elterelje a figyelmedet a valódi LÉNYEDRŐL. Ez az oka annak, amiért eredetileg létre hozták meditációt: az elme elhallgattatása érdekében, hogy túljuthassanak rajta, azért, hogy megismerjék a valódi énjüket.

A létező egyetlen válasz arra a kérdésre, hogy mit kell tenned, ha ellenállsz, az, hogy FIGYELSZ. Add fel a harcot önmagaddal, és vedd észre mi történik. A probléma és a kellemetlenség varázsütésre eltűnik, amikor ezt megteszed.

Ha az ellenállás a középső neved, mint az enyém volt ( Gál Ellenálló Zoltán), mielőtt végig mentem a holografikus szinkron hangokkal a sorfordító programon, az egyetlen és nagyon pontos, bár igen egyszerű útmutatásom: „KÍVÁNCSISÁGGAL FIGYELJ”. Szükség van némi gyakorlásra és némi akaraterőre, mert az ellenállás szokása mélyen beágyazódott, és nagyrészt automatikus működik. De ha gyakorolsz, könnyen a részeddé válik. Ő lesz a személyes „Megmentőd”, aki segít bármilyen helyzetben. Kérlek ne feledd, hogy a holografikus szinkron hangokkal folytatott napi meditáció nagyon hatékony módja annak, hogy életre keltsd és jobban megismerd ezt a nagyon nélkülözhetetlen barátot.

Főleg abban a szövegkörnyezetben írok az ellenállásról, mikor az utazók, időről-időre megtapasztalják azt, a holografikus szinkron hangok használata közben, de ez az elv, az életében mindenre vonatkozik. Bármilyen helyzetben, ahol ellenállsz embereknek, dolgoknak vagy helyzeteknek kellemetlenül érzed magad. Ha kilépsz a szerepedből, és megfigyeled magad, bármilyen reakciót észlelsz, látni fogod, hogy van más választási lehetőséged is arra, hogyan reagálj, ahelyett, hogy csak egy automatikus válaszmechanizmus lennél, aki szenved minden alkalommal, amikor egy bizonyos módon stimulálják. A „magasabb tudatossággal” vagy „kibővített tudatossággal” rendelkezők azok, akik elsajátították a Tanú alapelvét. Meg tudod csinálni. Kezd el a gyakorlást, és folytassa a meditációt. Jó utazást!!!

Nyolcadik alapelv: A Jó és a Rossz általánosítás

Mostanra biztosan látod, hogy véleményem szerint nem kell olyan életet élned, amely szenvedés bármilyen formáját magában foglalja. Van módja annak, hogy úgy változtass a Belső Valóság Térképeden, hogy szenvedés helyett békés, boldog, motivált, elégedett, vagy bármi is szeretnél lenni, az legyél, bárhol és bármikor.

Azt is biztosan érted, hogy véleményem szerint ennek módja az, hogy megteremted és gyakorlod a képességed arra, hogy bármi történik, úgy legyen rendben, ahogy van és nem állsz ellen annak, ami „van”. Ez nem azt jelenti, hogy rendben van az igazságtalanság és a szenvedés a világban, és semmit nem teszel ellene. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg elfogadod a dolgokat úgy, ahogy vannak, és nem állsz ellen, annak, ami van.

Ellenállni annak, ami van, és a szándék, hogy megváltoztatod azt, ami van, nem ugyanaz. A különbség az, hogy egy bizonyos végeredményhez ragaszkodsz. Az aki foggal körömmel ragaszkodik egy bizonyos végeredményhez, szenved, ha nem kapja meg, míg a boldog, békés ember inkább csak a kívánt eredményt részesíti előnyben, de nem ragaszkodik hozzá. Ha az általuk elért eredmény nem az, amit akartak, akkor is ugyanolyan boldogok és békések maradnak. Boldogságuk belülről jön, és nem függ attól, hogy mi történik körülöttük.

Sok ember nemcsak elégedetlen azzal, ami körülötte zajlik, hanem boldogtalan is, azért, ami belül történik. Ugyanakkor ez a belső boldogtalanság segíti őket olyan külső körülmények megteremtésében, aminek ellenállhatnak egész életükben. Így teremtik meg a saját kis korlátolt Univerzumukat. Sajnos ez a világegyetem gyakran nem boldog. Persze, bármikor változtathatsz ezen és létrehozhatsz egy új és boldogabb világot saját magadnak.

A szüleinkkel való korai interakcióink alapján mindannyian általánosításokat hozunk létre arról, hogy kik vagyunk, mi a kapcsolatunk a világ többi részével. Ezek az általánosítások (a valóság belső térképének részei) önmagunkat és a világ különféle aspektusait két kategóriába sorolják: „jó” vagy elfogadható és „rossz” vagy elfogadhatatlan.

Nem magunk választjuk ezeket az általánosításokat. Magunkba szívjuk őket a szüleinktől, tanárainktól és más minket befolyásoló emberektől, dolgoktól (barátok, rokonok, média stb.), akkor, mikor még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni őket. Ezek lesznek a hitrendszerünk és értékrendünk alapjai. Alapvető alkotóelemei annak a rendszernek, ami meghatározza, hogyan látjuk magunkat, más embereket és a világot. Ezen hitrendszeri és értékrend béli általánosítások némelyike olyan eredményt és megtapasztalást hoz létre, amit szeretnénk, mások pedig olyat amit nem.

Ez kritikus fontosságú a boldogságod szempontjából, két okból. Először is, az agyad egy célkereső mechanizmus, és nagyon hatékonyan működik. Az agyad bármit is teszel bele, valóra váltja az életedben. Másodszor azért, mert pszichológiailag nagyon nagy szükséged van összhangra a közt, amit igaznak hiszel és amit igazságként érzékelsz. Mint már említettem, az embereknek fontosabb az igazuk, mint a boldogságuk.

Ez azt jelenti, függetlenül attól, amiben hiszel, mennyire nem azt képviseli, ahogy a dolgok valójában vannak, vagy mennyi szenvedés okoz ez neked, úgy fogod elrendezni a körülményeket, hogy megerősítsenek abban, hogy amiben hiszel, az az igazság. Ehhez hozzáadódik az a tény, hogy sok olyan hiedelmed van magaddal kapcsolatban, ami szerint rossz vagy, hibásan működsz, nem vagy rendben, elfogadhatatlan benned, túl fájdalmas ahhoz, hogy a tudatos elmédben tartsd. Ezért visszaszorítod ezeket a hiedelmeket a tudattalanodba, ahol továbbra is befolyásolnak téged, de nem tudsz róluk. Emiatt nem tudod őket tudatos vizsgálat alá vetni és megváltoztatni.

A másik dolog, amit azokkal a részeinkkel teszünk, amik elfogadhatatlanok, hogy azokat másokra vetítjük. Ez szélsőséges érzelmi reakciókat vált ki másokkal szemben, akik azokat a tulajdonságokat mutatják, ami „rossz” vagy „elfogadhatatlan” bennünk.

Az érzelmi gyógyulás, sok szempontból magában foglalja a régi általánosítások „megszüntetését”, és új, egészségesebbek készítését. A valójában egyikünkben sincs semmi veleszületetten rossz. Mivel bármit, amiben mélyen hiszel, a valóságodban valóra váltod, tudatosan dönthetsz úgy, hogy abban hiszel, ami boldog és békés életet hoz létre benned. A legtöbb ember azonban soha nem veszi át az irányítást az életében és dönt így. Ehelyett elfogadja az áldozat szerepét, ami az elmúlt néhány évtizedben oly népszerűvé vált.

A meditáció megkönnyíti ezt a gyógyulást azáltal, hogy tudatosabbá tesz téged az elnyomott hiedelmeiről. Ez úgy történik, hogy a legtöbb esetben a negatív érzelmi töltés egészét vagy egy részét eltávolítja a fájdalmas emlék mentén kialakult hitrendszeri elemedből. Biztos emlékszel, az alapelvek egyike azt a tényt írja le, hogy tudatosan nem vagy képes folytatni a rád nézve célszerűtlen, káros gondolkodást, érzést és viselkedést, csak akkor, ha tudattalan maradsz.

A legtöbb ember a hiedelmeit az alapján értékeli, hogy „igazak vagy hamisak”. Ha igaz, érdemes benne hinni, ha hamis, akkor nem. Véleményem szerint ez az igaz / hamis megkülönböztetés nem célszerű, annak ellenére, hogy annak tűnik. Annyira nyilvánvaló: A hiedelmek értékelésének hasznos módja az, hogy célszerűek vagy sem a számodra, azáltal, hogy az általad kívánt gondolatokat, érzéseket és viselkedést teremtik meg vagy sem.

A titok az, hogy kiválaszthatod miben akarsz hinni, és a múltbeli tapasztalatok alapján nem kell abban hinned, ami igaznak tűnik. Az első lépés annak kiderítése, hogy mik ezek a célszerűtlen hitrendszeri elemek, hogy megvizsgálód miben hiszel. Ennek az egyik módja a következő mondatok kiegészítése:

Én _______ vagyok.

Az emberek _______.

A világ _________.

Olyan válaszokat keresünk ezekre a mondatokra, amiket akkor mondogatsz magadnak, mikor mélyponton vagy, mikor a legrosszabbnak érzed magad. Nem arra törekszünk, hogy olyan válaszokat adj, amiket az önsegítő könyvekből megtanultál, azokat amelyekről úgy gondolod, hogy el kell hinned. Mint például „mindennel egy vagyok”. „a világ tele van bőséggel.” „az emberek alapvetően jók.” Azt keressük, amiben valójában hiszel magadról, és mondogatod magadnak, amikor a dolgok legsötétebbnek tűnnek: Mint például „Soha nem leszek sikeres. Senki sem fog szeretni engem. Valami baj van velem . Úgy tűnik, hogy semmit nem csinálok jól. Az emberek kihasználnak engem, ha nem vigyázok. A férfiak a végén mindig elhagynak engem. Senki sem törődik velem. A világ veszélyes és kaotikus. ” stb. Azokat a dolgokat keressük, amiket magadnak mondogatsz, amikor „itt a világvége”.. Ezek az állítások, nagy vonalakban rávilágítanak arra, hogy milyen negatív alapvető hiedelmekkel rendelkezel.

A második módszer annak meghatározására, hogy miben hiszel, az, hogy megnézed, mi történik az életedben. Mivel az amiben hiszel, a valóságodban megnyilvánul, csak azáltal, hogy megnézed az életedben elért eredményeket, megtudhatod, hogy mi az.

Ha nincs párkapcsolatod, akkor valahol az alapvető hitrendszeredben van magadról és az ellenkező nemről valamid, ami ezt eredményezi. Ha anyagi problémáid vannak, vagy bármilyen más, akkor ezekkel kapcsolatban hiszel valamiben, ami megnyilvánul az életedben.

Ha más emberekre megnézel, akik jobb eredményeket érnek el az adott témával kapcsolatban, biztos lehetsz abban, a különbség az, hogy a tiedtől eltérő és jobb képességeket biztosító alapvető hitrendszerük van.

Miután meghatároztad az alapvető hiedelmeid (ne felejtsd, a negatívokkal foglalkozunk, a pozitívokkal, azokkal, amelyek a kívánt eredményt adják, nem kell), a következő lépés az, hogy eldöntöd, miben kell hinned a kívánt eredmények létrehozásához.

Mikor ez kiderül, elkezdheted beprogramozni a „komputeredbe”, az agyadba, az új gondolkodás módot. Ehhez el kell kezdened ismételgetni magadnak ezt az új hitrendszeri elemet, újra és újra, és törölnöd kell a régit az agyadból, valahányszor felbukkan. Az egyetlen ok, ami a régi igaznak tűnik, az, hogy annyiszor és annyira koncentráltál rá a múltban, hogy ez játszódott le az életedben, ami természetesen arra késztetett, hogy jobban összpontosíts rá, ami azt eredményezte, hogy a valóságodban újra és újra megjelent… és így tovább egy végtelen körben, ami önbeteljesítő és képtelenség kilépni belőle.

Összpontosíts erre az új hitrendszeri elemedre. Gondolj rá meditáció közben, vezetés közben, zuhanyozás közben. Mikor így teszel, régi és kellemetlen érzéseket idézhet elő, ezért készülj fel erre, mivel a régi módot a biztonsággal társítod, az harcolni fog a létjogosultságáért. Ne hagyd, hogy ez megzavarjon. Csak koncentrálj arra, amit akarsz. Készíts a fejedben egy kisfilmet magadról, amiben úgy élsz, az történik, amit csak akarsz. Amiben boldog és elégedett vagy. Minél életszerűbb, színesebb, annál jobb, mert annál több érzelem társul hozzá. Amellett, hogy a filmet meditáció közben vetíted magadnak, tégy így közvetlenül az elalvás előtt és közvetlenül ébredés után.

A legtöbb (negatív) érzelmi tapasztalattal rendelkező ember arra koncentrál, amit nem akar (azaz az érzelmi tapasztalatok nem megismétlésére, például hogy elhagyták). Szabályaid vannak: „minden áron kerüld az” x „-et!” Amikor észreveszed, hogy arra koncentrálsz, amit nem akarsz, válts át arra, amit akarsz. Az elméd nem tudja, mikor koncentrálsz valamire, amit nem akarsz. Csak az számít, amire összpontosítasz. Ez egy utasítás az elmédnek hogy megszerezze, és elhozza neked. Ha arra összpontosítasz, amit nem akarsz, akkor azt fogja megszerezni és elhozni neked. A fókuszod áthelyezése, ami már rég óta automatikusan működik, gyakorlást igényel, mivel a régi mód automatikus. Fogadd el, hogy végig mész egy tanulási folyamaton, ami eltarthat egy ideig.

Mint már korábban mondtam, a hiedelmek valóra válnak, mert szükségünk van következetességre az általunk hitt dolgok és a valóság között. Bármit megteszünk ezen következetesség megteremtése érdekében. Ezt a összhangot 3 módon hozhatjuk létre.

• Olyan emberek és helyzetek vonzanak minket, amelyek megerősítik, hogy amiben hiszünk igaz. Például, úgy gondolod, hogy senki sem fog igazán szeretni téged. Valamilyen varázslatos vonzódást érzel azon nőkhöz / férfiakhoz, akik el fognak hagyni, annak ellenére, hogy fogalmad sincs, hogy ők ilyenek.

• Azt képzeljük, hogy amiben hiszünk igaz. Ha abban hiszel, hogy senki sem fog igazán szeretni, úgy értelmezed a partnered viselkedését mikor távozni készül, hogy elhagy téged, még akkor is, ha ez nem az, amit valójában történik. Más szóval, úgy értelmezed, ami történik, hogy megerősít abban, amiben hiszel.

• Úgy viselkedünk, hogy az emberek a végén pont úgy cselekszenek, amitől féltünk. Félsz attól, hogy el fognak hagyni, és a félelem miatt úgy viselkedsz, hogy végül a partnered tényleg lelép az életedből.

Mindhárom helyzetben, igazad lesz abban, amit hiszel.

Bár a hiedelmek megváltozása azonnal megtörténhet, a legtöbb esetben több évig tarthat. Az alapvető hiedelmek beazonosítása is sok időt vehet igénybe. Legyen rendben, hogy ez így van. Apró lépések!!!. A meditáció nagyban felgyorsítja ezt a folyamatot, mert segít tudatosabbá válni abban, amit létrehozol. Leveszi az érzelmi töltést az eseményekről, és lehetővé teszi, hogy a dolgokra egy érzelem mentesebb perspektívából nézz. Ez a Tanú, a Megfigyelő nézőpont, amiről gyakran beszélek. Bármennyi ideig is tart ez a folyamat, érdemes végig csinálni. Ez a változás különbözteti meg az öntudatlan automatikus válaszmechanizmust, aki szenvedést okozó hiedelmek mentén éli az életét és a tudatos lényt, aki eldönti, hogy miben hisz, annak a világnak az alapján, amelyben élni akar, tele stimuláló kreativitással, boldogan, békésen. A döntés a tied.

Már szakértő vagy annak létrehozásában, amiben hiszel, és amire összpontosítasz. Lehet, hogy még nem igazán értesz egyet azzal a ténnyel, hogy bármi, amire összpontosítasz és amiben hiszel, az történik meg veled. A legtöbb dolgot, amire összpontosítunk, nem most választottuk. Amire összpontosítunk, akkor választottuk ki, amikor még kicsik voltunk, és ez most is automatikusan így működik. Ez az oka annak, hogy a legtöbb embert automatikus válaszmechanizmusnak nevezem. Most már csak annyit kell tenned, hogy tudatosan ráhelyezed a hangsúlyt arra, amit akarsz. Mivel már szakértő vagy abban, hogy létrehozd azt, amire összpontosítasz, ha megtanulod tudatosan irányítani ezt a fókuszt, elkezded megkapni azt, amit igazán akarsz.

Miután ezek a tudattalan általánosítások tudatossá válnak, és megváltoznak, hogy azt tükrözzék, amit tudatosan választasz magadnak…

SZABAD LESZEL!!!

Kilencedik alapelv: A semleges Világ

Van egy Zen-történet egy megvilágosodott mesterről, aki, miután meghallotta saját mestere halálát, elkezdett sírni. Követőit sokkoltak, mikor látták, hogy leszegett fejjel sír. „Miért sírsz? Hiszen te megvilágosodott vagy. Túl vagy minden szenvedésen. Mit gondolnak majd az emberek?” A lehető legjobban összeszedte magát, és feléjük fordulva ezt mondta: „Mit tehetek? A szemeim sírnak. Annyira szomorúak, hogy soha többé nem fogják látni a mestert, akit annyira szerettem.”

A történet annyira pontosan rámutat, a veszteséggel megtapasztalt szomorúság, az emberi lét normális része – még akkor is, ha „megvilágosodott” mesterek vagyunk, és állítólag nem vagyunk kitéve vágyaknak és kötődéseknek, valamint azoknak a szenvedéseknek, amelyek általuk létrejöhetnek. A buddhizmus „négy nemes igazsága” rámutat arra, hogy minden élet szenvedéssel jár, hogy a szenvedést vágy vagy kötődés okozza, és hogy a szenvedés, a vágy és a kötődés feladásával szüntethető meg.

A négy Nemes-igazság az emberi létezés nyilvánvaló, gyakran figyelmen kívül hagyott, de alapvető valóságán alapul: minden dolog „időben” létezik, és végül elmúlik. Nagyon nyilvánvaló, ha nem kapod meg azt, amit akarsz, vagy azt kapod, amit nem akarsz, szenvedsz, de ugyakkor az is igaz, ha azt kapod, amit akarsz, akkor is szenvedsz. Miért? Mert a vágyott dolog, mint minden más, átmeneti. Ebben a hónapban sikerült elérni a kitűzött célt, de a következőben nem. Imádsz játszani a kislányoddal, de fel fog nőni. Most élsz, de egy napon meghalsz.

Még ma is emlékszem arra a pillanatra, mikor először tudatosult ez az igazság. Mikor kicsi voltam a banán luxuscikk volt. Emlékszem Anyu nagy mosollyal hozott haza 4 db banánt. Öcsémnek és nekem adott egyet-egyet. Elkezdtem majszolni a banánt, és mikor a fele elfogyott kaptam észbe, hogy ez hamarosan teljesen elfogy és akkor mi lesz. Miközben boldogan toltam befelé a banánt, az élményt határozottan elrontotta az a tény, hogy tudtam, hamarosan a végére érek. Még az örömöm közepette is szenvedtem.

A valóság az, hogy túlzott kötődés bizonyos dologhoz, eseményhez, személyhez (mint az örökké tartó banán), fájdalmat és szenvedést okoz. Mégis, arra vagyunk programozva, hogy a boldogság konkrét eseményekhez kapcsolódik, vagy – különösen kultúránkban – konkrét dolgokhoz. Minden körülöttünk, olyan üzenetekkel van felruházva, melyek pozitív érzelmeket kapcsolnak össze azokkal a dolgokkal, amiket csinálunk és birtoklunk. Az új játékkal játszó gyerek boldog. Az új autójuk mellett álló pár, szerelmes. Az ebédlőasztal körül ülő család, konzerv tésztaszószt eszik és boldogan viccelődik. A gyémánt gyűrűt éppen az ujjára húzó nő, fiatal és gyönyörű.

Mivel tömegkultúrában élünk, ahol a jelentés központilag programozott, hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy mások értelmezzék számunkra az életünket. Saját tapasztalataink passzív megfigyelőivé válunk, arra várva, hogy mások megmondják nekünk, mi, mit jelent. A külső hatások olyan gyakran irányítják a figyelmünket arra, amivel mások szerint foglalkoznunk kell, vagy amit tennünk kell, hogy gyakran elfelejtjük a saját irányítási képességünk létezését.

Had ismertesselek meg egy másik nézőponttal. Nem én találtam ki. Alapvető a legtöbb kultúra (buddhista, hindu, taoista, zen, őslakos amerikai, szufi) misztikus tanításaiban. Ahelyett, hogy azt hiszed, van egy abszolút értéke és értelme a valóságnak, egy „valóságkód”, amit fiatalon megfejthetsz, azt szeretném, ha megfontolnál egy alternatív nézőpontot:

Tudatos emberként Te adsz a világodnak, benne minden dolognak és eseménynek jelentést. Semminek nincs önmagában jelentése. A legtöbb esetben azonban, nem tudatosan választottuk azokat a jelentéseket, amelyeket a dolgokhoz, eseményekhez és mindenhez a világban kapcsolunk. Sokkal inkább tanították azokat nekünk, a kultúránk és családunk hagyományai szerint, mikor túl kicsik voltunk ahhoz, hogy jobban tudjuk. A jó hír az, hogy most és bármikor, tudatosan megválaszthatod ezeket a jelentéseket, ha akarod, és valójában ez az, amit a folyamatosan boldog és békés emberek megtanultak.

Ez természetesen azt is jelenti, hogy te vagy a saját valóságod megalkotója. Ellentétben azzal, hogy milyen gondolkodásmódra lettél kondicionálva, Te vagy az, aki fontosságot és jelentést csatolsz mindenhez az életedben. Persze a legtöbben ezt automatikusan teszik, a tudattalanjukban futó programok alapján. Majd ezt követően, ismét csak automatikusan és tudattalanul reagálnak mindezekre.

Ennek az elvnek a megértése következtében, képes leszel bölcs és találékony döntéseket hozni, olyan tudatosan, amilyen tudatosan élsz. Ha automatikus válaszmechanizmussá váltál, és gondolkodás nélkül elfogadod azokat a válaszokat, amiket a kulturális, társadalmi, családi és faji háttér alapján választottak ki neked, akkor a saját belső fejlődésednek búcsút mondhatsz. Az egyéniséged és a kreativitásod halálos ítélete ez. Ami még sokkal rosszabb, az, hogy sokat fogsz szenvedni.

Ha képes vagy felébredni, és jobban megismeri mi mozgat és motivál téged, látni fogod, hogy képes vagy kezedbe venni az ecsetet; és egy gyönyörű hófehér vászonra rá tudod festeni az érzéseidet. Mivel a művész és a szerző is Te vagy, bármilyen képet festhetsz. Amit festesz, ugyanolyan ideiglenes, mint bármi más az életben, de a rajzolt vonalak, az alakzatok és a választott színek adják az életed értelmét. Miközben mindannyiunkat befolyásolnak a minket körül vevő kulturális és személyes körülmények, egyesek független művésszé válnak, aki meg tudja festeni a saját szíve diktálta csodás életet, mások viszont követik azt az utat, amit kiköveztek neki.

A tudatos életnek, vannak azonban megdöbbentő következményei. Íme az egyik: Mivel te vagy a saját valóságod megalkotója, a fájdalom és szenvedés valójában választható, de csak akkor, ha felismered az életedben betöltött szerepedet, megismered és megérted saját hatalmadat – ami által javíthatsz a helyzeteden, vagy akár teljesen átírhatod az egész történetet. Ha passzív karakterként tekintesz magadra, akit külső erők rángatnak, és aki ezekre reagál, akkor sem megérteni, sem irányítani nem tudod a történeted. Nem leszel más, mint egy tehetetlen áldozat. Az sorügynökséged (ugye érted, a saját sorsod ügynökeként ) ezen gondolatával együtt születik még egy gondolat. Vannak dolgok, amit meg tudsz változtatni, de csak bizonyos keretek között. Ezért a valódi erő nem a dolgok megváltoztatásában, hanem a rájuk adott reakcióban van.

Az, hogy a dolgok milyenek, nagymértékben annak a következménye, hogyan érezed magad a történő eseménnyel kapcsolatban – és az, hogyan érzed magad, annak a jelentésnek a következménye, amit a történethez kapcsolsz. Ha tudatos figyelemmel élsz, akkor boldog és békés lesz minden, mert tudatosan ezt az értelmet adott annak, ami történik, ami boldogságot és belső békét teremt.

Egy nagyon érdekes gyakorlat, mikor nem érzed magad boldognak és békésnek, állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól, hogy milyen értelmet adtál azoknak az embereknek vagy eseményeknek, amelyek látszólag okozzák a szenvedésed, majd mérlegelj, hogy milyen jelentést adhatnál nekik, amitől boldog és békés lehetsz. Ha viszont ragaszkodsz egy olyan jelentéshez, amely szenvedést okoz, és nem vagy hajlandó elengedni azt, olyanra változtatni, ami boldogságot és békét teremt, akkor tudd, hogy ez a Te választásod. Kérlek ne felejtsd el, hogy ez egy választás, nem pedig valami, ami rád van kényszerítve.

Ez az új jelentés (amely a boldogsághoz vezet), nem valóságosabb vagy eleve elrendeltebb az adott helyzetben, mint az első jelentés (amely a szenvedéshez vezet). Ez azért van, mert semminek nincs eleve elrendelt jelentése. De ha már jelentést csatolhatsz a történő eseményekhez, akkor mit szeretnél, boldogságot vagy boldogtalanságot?

A döntés a TIED, persze a legtöbb embernek fogalma sincs erről.

Ez az egész értekezés, és a gondolat, hogy tényleg úgy dönthetsz, boldog és békés leszel, nagyon utópisztikusnak és irreálisnak tűnhet számodra. Nem könnyű olyan tudatossá válni, hogy észrevedd a szenvedést, észrevedd, milyen jelentést adtál a helyzetnek, és tudatosan megváltoztasd ezt a jelentést. Azok, akik képesek erre, általában éveket töltenek meditációval vagy más spirituális gyakorlattal, hogy elérjék ezt a tudatosságot. A holografikus szinkron hangoknak, a sorsügynökség programjának egyik hihetetlen előnye, hogy ilyen tudatosságot teremt azokban, akik használják, és viszonylag rövid idő alatt teszi ezt. A holografikus szinkron hangok segítségével kilátás nyílik a hegy magasabb pontjáról, amely lehetővé teszi, hogy tudatosan hozz új és találékonyabb döntéseket.

Mikor arról beszélek, hogy semminek nincs eleve elrendelt jelentése, az emberek gyakran azt gondolják, hogy azt mondom, hogy az élet „értelmetlen”. Egyáltalán nem ezt mondom. Bármit is jelent az életed, az Te hoztad létre, akár tudatosan felismered, akár nem. Az életed, emberek és helyzetek nem voltak előre becsomagolva a jelentésükbe. Ezeket a jelentések az életed dolgaira, helyzeteire, a programozottságod alapján kerültek rá. Olyan programok alapján, amiket általában nem te választottál. Ha elégedett vagy életeddel és az összes dolog jelentésével benne, akkor csodás. Ha nem, bármikor adhatsz bárminek, bármilyen jelentést, amit csak szeretnél.

Ha nehezen megy, akkor csak hallgasd a holografikus szinkron hangokat. Ígérem, mindent a helyére kerül benned.

Drága Barátom!

Bárki élhet boldog, belső békével és külső sikerekkel teli életet, függetlenül attól, hogy jelenlegi vagy múltbeli körülményei milyenek. Ráadásul vannak olyan nagyon valós módszerek, amiket bárki használhat ezeknek a dolgoknak a elérésére – ha hajlandó megtenni a szükséges változtatásokat az önképében és a világ többi részéhez fűződő viszonyában.

A folytatást itt találod: http://sorsugynokseg.hu/sorsfordito/

Csodás utazást!

Szeretettel:

Zoli